Az élet amit Tőle kaptam (+18 - ChanBaek) ~ Befejezett

Látni akarom

Chanyeol pov.

Habár a nővér halkan beszél, én mégis felébredek rá. Kell egy kis idő, mire eljut még félig alvó tudatomig, hogy miért is van itt de, gyorsan kelek ki az ágyból így Bakehyun eddig mellkasomnak támasztott feje lebicsaklik ezzel ismét elégedetlen morgásra bírva a még félálomban lévő fiút.

- Baekyhun, nem hallottad mit mondtak, azonnal fel kell kelned! – Húzom le róla a takarót, mert habár csak két hónapja ismerem, tudom, ha nehezen kel, ez az egyetlen hatásos módja, hogy időben magához tudjon térni. Meg persze a hideg víz, de most nem volt szívem nyakon önteni őt egy pohár vízzel és lehet a nővér sem díjazta volna, ha éppen most nyomom fel a vérnyomását 220-ra. Morgolódva ül fel álmos tekintetét rám vezetve, majd az ágy mellett álló nővérre, és mikor feltehetően rájön, hogy nem díszből álldogál itt, látom, hogy összerezzen. –

- Most beadok önnek egy nyugtató és bódító injekciót, ez lenyugtatja a szervezetét, nem kell aggódnia. – Mosolyodik el kedvesen, majd visszafekteti a megrémült fiút az ágyra, és felhúzva pólóját húzza kissé lejjebb az alsónadrágját. –

- H-hé, mit csinál? – Kap egyből oda vörös fejjel ezzel megakadályozva a kutakodó kezeket. –

- Elnézést, de ezt az injekciót szinte mindig csípőbe adjuk, ezért ha megbocsájt... - Fejti le magáról Baek apró kezeit, majd elhúzva onnan az alsónadrágot fertőtleníti le a kis részt és beadja neki az injekciót. – Nemsokára jön valaki, aki átviszi majd a műtő előkészítőjébe, hogy megkezdhessük az előkészületeket magán, szóval célszerűbb lenne felvennie egy nadrágot. – Mosolyog még ránk, majd felírva valamit a betegkartonjára összeszedi a holmiját, amit magával hozott, és elhagyja a helyiséget. –

- Jól vagy? – Ülök mellé az ágyra és belesimítok selymes tincseibe. –

- Igen, csak nem bírom a tűket. – Fordul felém sápadtan. –

- Ne aggódj, minden rendben lesz. El fognak altatni, szóval nem fogsz érezni vagy látni semmit. – Mosolygok, miközben felállok, és a táskából kitúrok, egy lazább melegítő rövidnadrágot, amit átnyújtok neki. – Azt hiszem jobb lesz, ha ezt felveszed. –

- Köszönöm. – Biccent nyomatékosítás kép, majd már kissé imbolyogva feláll, és magára kapja az említett ruhadarabot. – Chanyeol... Félek. – Remeg meg hangja, mitől engem is elkap egy furcsa, aggódó érzés. Eddig természetesnek vettem, hogy minden rendben lesz és sikerülni fog, de most hogy közvetlen előtte vagyunk én is aggódom. –

- Nem lesz semmi baj, ők profik. Dr. Seokjin az ország egyik legjobb szívsebésze. A lehető legjobb kezekben vagy. -

- De mi lesz, ha nem sikerül a műtét? Hogyha a szervezetem nem tudja befogadni az új szívet, vagy-

- Baek! Ne is gondolj ilyesmire! – Nézek rá határozottan, pont mikor egy ápoló lép be a szobába maga előtt tolva egy másik ágyat. –

- Jó reggelt, sajnálom, de el kell vinnem Byun Baekhyunt az előkészítőbe. Ha jól sejtem te vagy az. – Fordul egy bíztató mosollyal felé, mire láthatóan nagyot nyelve bólint. – Akkor most át kellene feküdnöd erre az ágyra. – Mutat a másikra, mire Baek egyből felül. – Megkaptad már a bódító injekciót, igaz? – Csupán egy bólintással válaszol, így az ápoló egyből megakadályozza, hogy kikeljen az ágyból. – Akkor átteszlek. Kérlek kapaszkodj a nyakamba. – Nyúl lábai felé, mikor hihetetlen rossz érzés fog fel, és inkább elé lépek. –

- Majd én átteszem. – Nyúlok egyből térdhajlatához, és Baekhyun már reflexszerűen karolja át nyakam. Közelebb húzom magamhoz, és szorosan tartom, ameddig le nem fektetem az ágyra. Kihúzom térhajlata alól kezem, de nem akarja elengedni nyaka, így közel hajolva hozzá ölelem meg nyugtatólag. – Ne aggódj, minden rendben lesz, én pedig itt kint foglak várni, hogy ha kijössz, rendben? – Suttogom fülébe, majd elengedem és elmosolyodok. –