Gyűlöllek! (Kim NamJoon ff.) [✔] {Javításra vár}

14.

Klaus

Amikor NamJoon úgy elviharzott, csak kétségbeesetten zuhantam vissza a székre. Miért szúrom el mindig? Miért van az, hogy ha jót akarok neki, akkor biztos másképp sül el a dolog? Nam egyre csak gyűlöl és gyűlöl, ezért se számítottam arra, ami történt.

~***~

Hazafelé vezettem gondolkozva, hogy mit is tegyek Nam kibékítésére. De hát mit tehetnék? Ha virágot veszek neki, képes még nekem dobni azzal, hogy ő nem nő. Csokit meg véleményem szerint örök életére megutálta..

Telefonom csörgésére az anyósülésre néztem, majd vissza az útra. Leparkoltam az útszélére, és a telefonomért nyúltam, amin NamJoon neve villogott. Mi..? Elhúztam a zöldet, és a fülemhez emeltem. Kész felfordulás volt a háttérben. Gyerek sírás, és egy nő kiabálása.

~ Nam..?

~ Értem tudnál jönni? Attól félek, ha most autóba ülök, akkor nagy karambolt csinálok - ezen a szemöldökeim ráncoltam, de a kiabálás nem szűnt meg.

~ Mi ez a kiabálás?

~ Értem tudsz jönni, vagy nem?!

~ Megyek - fifakadása teljesen ledöbbentet. Telefont az anyós ülésre dobtam, és ki kanyarodva vissza vezettem az étterem útjába, és NamJoon háza utcájáig. Már az utcából felismertem Nam autóját, ami a házuktól távolabb parkolt, és a ház előtt egy másik autó állt.

Autómat leállítottam a másik ház előtt, de így a tárva nyitva ajtón keresztül lehetett látni, hogy nagy felfordulás van. Több házból is kijöttek az emberek és nézték, hogy mi történik, de amiket én hallottam az ajtó felé sétálva, lesokkolt.

- Akkor mit kúrogatsz a másik szobában?! Kurvára leszarom, hogy megcsalsz. Felőlem azt csinálsz most már amit akarsz. De, hogy a gyerekek is itthon legyenek. Legalja. Egy olcsó kurva vagy!

- NamJoon? - hátra kapta rám a fejét. Vállán két táska volt, és épp a két kicsit akarta kivenni az ágyból, a nő sírt, mégis düh volt a szemében. Ekkor megpillantottam valakit a falnak támaszkodni. - Te?! - Rám kapta a tekintetét, és teljesen elsápadt.

- Te.. Te mi a faszt keresel itt?! - szemeiben az ijedség, düh, és szégyen volt. Ahogy Nam kilépdelt az ajtón, még végig néztem rajtuk, és NamJoont a hátánál fogva kitoltam az ajtón, magunk után becsaptam az ajtót, és az autómig toltam őt.

- Klaus.. - félszemmel ránéztem, de kinyitottam neki az anyós ülést. - Sajnálom, hogy ezzel zargatlak.

- Szállj be - aprót bólintott, és beült közben a táskákat a hátsó ülésekre tettem. Átsétáltam a vezető felőli ajtóhoz, és beszállva elindítottam az autót, majd a házam felé vezettem.

- Klaus.

- Otthon - kormányt markoltam a kezemmel, de nem csak én voltam feszült, hanem ő is. Szörnyű lehet számára, hogy a gyerekei anyját egy palival találja együtt, még hozzá ott vannak a gyerekek is. És amit leszűrtem a vitából, még dugtak is. - Azért jól vagy?

- Ja, asszem.. - bólintottam.

~***~

Házamhoz érve kiszálltam az autóból, és átvettem tőle az egyik gyereket, majd az egyik táskát. Egy férfiból se néztem volna ki, hogy amikor megtudja megcsalják, akkor rögtön a gyerekét veszi magához. Én eddig olyanokat ismertem, akik a másik férfit verik meg, és utána elviharoznak.

- Klaus, nem muszáj ezt tenned - hátra néztem rá a vállam felett, de ő az ajtó küszöbön állt maga elé nézve. - Minhot akartam először hívni, de kinyomott engem..

- Értem. És most akarsz beállítani hozzá? - felkapta rám a fejét. - Nam, este 9 óra, biztosan volt oka amiért kinyomott. - Láttam, hogy motyog valamit az orra alatt, de nem hallottam mit. - Gyere, fektesd le őket - aprót bólintott, és követett engem az emeletre. A mellettem lévő szobába mentem, hogy közel legyenek hozzám, ha valami baj történne.

Míg Nam lefektette a két kicsit, akik furcsa mód be is aludtak az autóban. Én teát raktam fel főni, hogy valamennyire lenyugodjon. De egy valamire kíváncsi lennék. Az a kettő hogyan, és mikor találkozhatott?

- Klaus?

- Konyha - nyílt az ajtó, és egy fáradt ábrázatú NamJoon lépdelt be, és lerogyott a székre. - Jól vagy? - A fejét ingatta.

- Engem gyanúsított, engem - aggódva néztem, ahogy saját magára mutogat. - Én még magamat hibáztattam mert lefeküdtem veled.. - Ezen a szemeimet forgattam. - Ki volt az a férfi? - mély levegőt vettem, és elfordultam tőle. - Klaus. - Elkészítettem a két teát, majd az egyik bögrét letettem elé, de ő nem nyúlt hozzá, csak engem bámult.

- Ismerem.

- Igen, erre rájöttem - sóhajtva ültem le elé, és bele ittam a teámba.

- Emlékszel amikor a bárban találkoztunk? - bólintott.

- Valami találkozód volt - most én bólintottam.

- A négy férfiból az egyikük. Park Wong, nőtlen cégigazgató - ökölbe szorultak a kezei. - Egy Angliából lévő cég igazgatója, akivel én társ tulajdonos vagyok.

- Miért nem láttam eddig?

- Mert Angliában él - Nam nyitotta a száját, de leintettem őt. - Találkozó másnapján felhívott engem, hogy vissza megy Angliába, én erre csak azt kérdeztem, hogy mikor fog jönni legközelebb. Azt mondta nem tudja.

- Jó és ehhez mi közöm van?

- Az, hogy Angliában kellene lennie - Nam nyitotta a száját, de becsukta. - Nem tudom, hogy hol és hogyan találkoztak, de kétlem, hogy csak ma este kezdődött volna. - Nem mondott semmit, csak a teájába ivott, én pedig nem zaklattam. Hagytam, hogy feldolgozza a történteket, és csendben ittuk a teát.

- Fáradt vagyok.. - bólintottam, és a két bögrét a mosogatóba tettem, majd a kezénél fogva felhúztam a székről. Engedelmesen követett engem, ezért nem a gyerekek szobájába húztam, hanem az enyémbe. Tudom, hogy most biztosan nem a gyerekei jelenlétére van szüksége, hanem egy támaszra, amit én meg szeretnék neki adni.

De Nam olyan kába volt, hogy még reagálni se reagált semmire. Ingét nekem kellett levennem róla, majd a saját pólómat aggatni rá. Nadrágnál nagyot kellett nyelnem, de bármi probléma nélkül megoldottam az átöltöztetését.

- Sajnálom - suttogta, én mégis elmosolyodtam. Kezénél fogva felhúztam az ágyról, és befektettem az ágyba, majd befeküdtem mellé. Csak nézett a szemeimbe végül lehunyta a sajátjait, és közelebb fészkelődött hozzám, homlokát a kulcscsontomnak döntötte, egyik kezét felcsúsztatta az oldalamon, és hozzám bújt. Szívem olyan gyorsan vert, hogy attól féltem menten kiugrik a helyéről, de mosolyogva karoltam át a testét, állam a feje búbjára helyeztem. Próbáltam aludni abban a tudatban, hogy NamJoon megint nálam van, velem alszik, és hozzám bújik. Nehéz volt, nagyon nehéz..

🍁