Olivia Turner egy tehetséges sminkmester, kinek műveitől több alkalommal hangosan zengett a sajtó. Folyamatos megbízásokkal van ellátva, így munkában és feladatokban nem szenved hiányt.
Épp a nagyon ritkán előforduló szabadnapját élvezi, mikor főnök...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sehun szemszöge:
Habár Baekhyun kirohanása már legalább egy héttel ezelőtt történt, a mai napig képtelen voltam feldolgozni a látottakat. Sosem láttam még ilyen eszelősnek a srácot, pedig jó ideje ismerem már. Ahogy aznap belépett az épületbe, és megakadt a tekintete a menedzserünkön, mintha elkattant volna benne valami, szó szerint lerohanta, a földre vitte egy jól irányzott ütéssel, aztán csak püfölte, püfölte, és püfölte. Ha nem siettem volna a férfi segítségére, Baek valószínűleg ott helyben kinyírja.
Ekkor még nem értettem, hogy miért tette, amit tett, de most, hogy már tudatában vagyok mindennek, kétség sem fér hozzá, hogy én magam is eképpen cselekedtem volna. Ahogy a bandából mindenki más is. Kivéve talán Chanyeolt, bár róla már fogalmam sincs, hogy mit gondoljak.
Mikor Bacon elmondta nekünk, hogy miért nem értük el Oliviat és, hogy ő miért nem keresett minket, mióta elment, egyszerre éreztük magunkat a Mennyországban, és éreztük magunkat rettenetesen rosszul. Sejthettük volna, hogy valami nincs rendben. Tudhattuk volna, hogy Liv nem olyan lány, aki csak úgy, egyik napról a másikra a szemétbe hajítana minket, minden közös emlékkel és élménnyel együtt. És mégis, vakon hittünk ennek az álnok kígyónak, és hagytuk megvezetni magunkat.
Nagy hiba volt. Hatalmas, óriási hiba.
Lelkiismeret furdalásunk volt, és szerettük volna minél hamarabb jóvá tenni az elmúlt hónapok történéseit. De mégsem tehettük. A lány... valamiért nem akart személyesen találkozni velünk. Élből elutasította minden felvetődő közös programunkat, és még csak videóhívást sem volt hajlandó fogadni. Az ok pedig? Az, hogy borzasztóan fest. Baekhyun elmesélte, hogy iszonyatosan le van fogyva, túlhajszolt és, hogy valóban elég ijesztő látványt nyújt, hiszen nem eszik, iszik vagy alszik szinte semmit, mióta elment. Ezért is került kórházba.
Míg a többiek elfogadták a döntését anélkül, hogy kétségbe vonták volna Olive szavát, nekem volt egy olyan érzésem, hogy titkol valamit -viszont nem támadhattam le már az elején ezzel. Baekhyun viselkedése is szerfelett különös volt, ez pedig csak még jobban megerősítette az érzést bennem -ekkor pedig már kétségtelen volt számomra, hogy valami bizony van. Az eszem nagyon jól tudta, hogy valami még mindig nem oké, de a szívemben szétáradó öröm magasan túlszárnyalta az aggodalmaimat. Arról szó sincs természetesen, hogy emiatt elfelejtettem volna azokat, sokkal inkább azt mondanám, hogy egyszerűen csak tudtam, hogy most még úgysem kezdhetek velük semmit. Hiszen gondoljunk csak bele... Egyből támadni? Ugyan már! Az túl korai lenne egy ilyen sérült, jelenleg még rozoga lábakon álló kapcsolatnál.
Egyelőre beértem annyival is, hogy visszakaptuk ezt a csodálatos lányt. Visszakaptuk a végleg elvesztettnek hitt barátunkat.
Jongdae és Xiumin a szó legszorosabb értelmében táncra perdültek. Jongin és Junmyeon fülig érő szájjal ölelgették a hírhozó Baeket, és könyörögtek neki a lány telefonszámáért, míg Kyungsoo, Yixing és én csak vigyorogva váltottunk egy-egy bizalmas pillantást. Boldogok voltunk. Kimondhatatlanul boldogok.
