Hősök kora

4. Nick

átírott változat

Félek. Már amikor beszálltam éreztem. Kocsi kisugárzása se volt megnyugtató. Elöl három, ülés hátul is három. Ami kellemetlen mert mi négyen voltunk, így én kerültem Tom ölébe. Elöl nem voltak sebváltók és azok a kocsis dolgok.
-Hova vigyelek titeket? - kérdezte az egyik nyanya, aki éppen a kormány mögött ült.
-Long Islandba. - mondta Percy.
-Ohóó... csaknem Percy Jackson van megint az autónkban? - kérdezte a nyanya aki az ablak mellett ült.
-Ismernek téged? - kérdezte összevont szemöldökkel Lily. Ez engem is érdekelt.
-Igen, még a második küldetésemen egy taxi kellett és őket fogtuk ki. Utána meg az egyszem szemüket kiakartam dobni az ablakon, mert valamit kavartak a sorsomról. És nekem egy utalás kellett, helyette viszont egy számsort kaptam.
-És ez a számsor nagyon jól jött neked. - mondta középső nyanya.
-Ja, de most ugye nem kell a szemünk? - kérdezett vissza a másik. Nem is értem elsőre mért, kellett volna neki.
-Nyugalom semmi pénzért nem nyúlnék hozzá még egyszer. - mondta Percy.
-Helyes. - fordult meg az összes Nyanya és így láthatóvá vált az arcuk. Majdnem felsikoltottam a látványuktól. Tom alattam megugrottan az ijedségtől, így bevágtam a fejemet az autó tetejébe. Undorító több százéves pergamen arcuk volt. Még undorítóbb, mert csak a szemgödrük volt, de szem nélkül. Egyszerűen undorítóak.

Ez a látvány elég is volt Lilynek mert megragadta a hozzá leközelebbi tárgyat és egyszerűen belehányt. Belehányt egy Gucci táskában, ami ott volt. Nem szeretném tudni, hogy mi volt benne még a hányáson kívül.
-Nagyszerű hát ez is behányt. Meg kellett volna fésülködnöd Darázs. -mondta az egyik nyanya majd rámutatott a mellette ülőre -Neked meg ki kellett volna húzni a szemhélyadat. Szegény lány. Megrémült az undorító képetektől. - mondta az, aki a vezetőülésen ült. Inkább nem szóltam semmit, hanem hagytam, hogy kritizálják egymást, mert nekem addig jó amíg egymást kritizálják és nem engem tépnek cafatokra azokkal a karmokkal.
-Hmmm...úgy érzem nagyon erős szagú rakományunk van. - mondta Darázs.
-Miért, büdösek vagyunk? - kérdeztem és önkéntelenül megszagoltam magam. -Fürödtem rendesen.
-Nem arra gondol, hogy piszkosak vagyunk, bár ez a kocsi eléggé szagos. A félvéreknek speciális szaga van, amit a szörnyek megéreznek és a szatírok. - mondta Percy.
-Ne kritizáld a kocsit, vagy kiszállhatsz. -mondta a vezető nyanya.
-Inkább figyelj az útra, Darázs. - szólt rá a legszélén ülő.
-Jól van na, de a szem nélkül nehéz lesz. - szólt vissza Darázs. Már megint ez a civakodás.
-Harag, add oda neki. - szólt a középen ülő.
-Most én jövök. Ne szólj már bele Vihar. - szólt vissza Harag.
-Elég lesz. -szólt oda Percy. De addigra kitört a verekedés.
- Óvatosan vezessenek. - kérlelte őket Lily. Szerencsére már nem hányt, de a mellette ülő Tom még rosszabbul festett én pedig rajta ültem. Rettegtem, hogy melyik pillanatban okád le. Csak ült, mint egy bálvány szobor.
-Óóó... kincsem csak 1256 -szor tartóztattak le minket és eddig csak 127 haltak meg. Nem nagy szám. - szólt hátra Darázs. Már csak ez kellett még egy adag hányás a táskába. Most Tom részéről. Én is kaptam egy kicsit belőle.
-Már megint hánytak, kezd elegem lenni. Mondom Harag te vagy a hibás. -szólt Vihar.
- Na, én nem bírom tovább. -húzott elő egy tollat Percy.
-Áá, Perseus Jackson most rakd vissza kardodat. Most nem te leszel a középpontban, szóval ne hősködjél feleslegesen. Most ezeknek lesz nagy szerepe, ők lesznek a hősök, nem te. -mondta Harag. Nem értettem teljesen, hogy mit hablatyolt.
-Nyugalom teljesen elegem van már a sok hősködésből. Nekem teljesen jó, ha elvonulok a háttérbe. -emelte fel a kezét Percy. Megértettem, hogy nem szeretne többet hősködni.
-Hősködni, világot menteni halálos küldetéseken részt venni, szörnyeket ölni? Köszönöm, de ha lehet kihagynám. - hadarta Lily. És aztán...igen még egy adag hányás. Nem tudom, hogy hogy van még egyáltalán valami a gyomrában.
-Zseniális. -dünnyögte Vihar. -Titeket se fogunk többet utaztatni. Az egyik ül és csak bámul előre, a másik folyamatosan hány, a harmadik folyamatosan szájal, a negyedik pedig csak figyel és összeesküvéseket gondol ki. - nézett rám. Van valami abban, amit mond.
-És ezt csak úgy megjegyzem, hogy Perszeusz, csak hogy még jobban rontsam a kedved, van még egy féltestvéred, csak őt még nem ismerték el. - vihogott elől Darázs.
-Hogy mi? -merevedett le Percy. Szerencse, hogy ő nem kezdett el hányni.
-Na, most már nem akkora a szád. - mondták kórusban.
-Na mindjárt ott vagyunk, nagyon közel van már Long Island. -mondták. Senki se reagált mert kb. mindenki sokkos állapotban volt, engem kivételével.
-Köszönjük, hogy elhoztak minket. - köszöntem meg.
-Óó... semmiség, Rég nem szórakoztunk ennyit utasokon. - mondta Vihar. Azt láttam.
-Na, kiszállás megjöttünk. -szólt egy tíz perc múlva Harag. -Szólj a szét esett bandának, hogy szálljanak ki. Csak úgy mellékesen vigyázatok az új dolgokkal. Mindenhol rejtőzik egy titok. -Percy éppen kérdezni akart valamit, de a Harag félbe szakította. -És nem, nem a kék sütemények titkára gondoltam, hanem másra. További nem félistenes napot kívánok.

Aztán egyszerűen kidobtak minket az autóból.