Larry - Home for the broken heart (befejezett)

7. - A valóságok napjai

 Harry kisétált a sötét szobából, de nem vitte magával a CD- t, úgy gondolta csak egy nehéz emlék lenne a többi mellé, mely már így is annyira fájt, hogy kézzel fogható volt. Újra a földszintre vette az irányt, ahol csak egy kis dobozka várt rá, Harry felkapta azt és még mielőtt kilépett volna a lakásból hátrapillanatott. Sötét és élettelen helységek, a falakba ivódott szívmelengető emlékekkel. A tekintete az árnyékára tévedt, amely a lépcsőre és a falra vetült, olyan egyedül volt, csak tanácstalanul állt és szívszaggatóan olvadt bele a ház formályába. Harry azt kívánta bárcsak ne egy fekete alak álldogálna egyedül a küszöbön. Megtörölte könnyes szemét, majd becsukta az ajtót és végleg elhagyta a kis fészket, mely hajdan olyan kedves volt neki. El kellett hagynia, mert már kínzón üres volt. Ahogy elindult az autója felé és visszanézett, mintha az egyik ablakból még látta volna Louis bőszen integető alakját. 

"Siess vissza!" - visszhangzott fülében a fiatal, csilingelő hang. De az igazság az volt, hogy senki nem nézett vissza rá a fehér házacska ablakából és senki nem is várta már őt vissza. 

- Ma már nem jövök... többé nem jövök - suttogta és zsebre rakta a kék és zöld végű kulcsocskákat.

***

  Az X- factor már régen véget ért, a One Direction már elő is rukkolt az első albumával. A fiúk, bár nem nyerték meg a tehetségkutatatót mégis boldogabbak voltak, mint valaha. Egy igazi álom vált akkor valóra. Viszont a hírnév sok dolgot húz maga után, ami nem csak színarannyal van bevonva. Ezekre pedig nem lehet felkészülni, mert senki nem mesél neked róla előtte.

Ilyenkor, mintha minden feket- fehér lenne, hihetetlenül forró és teljesen kívül esik a valóságon, amit ismerünk. Harry ujjai akaratosan marták a puha bőrt, ez volt az egyetlen kapcsolata a valósággal, de ez is kezdte egyre lejebb húzni. Ilyenkor már valami új dolog parancsol neked, külön életre kel az egész tested és a leked. A szíved hevesen és kíméletlenül izgatottan zakatol. Olyan mintha a véred pezsegve forrna. Ezt az egészet pedig csak nem hagyhatod "szó" nélkül. Ha ő is hozzá ért akkor vége, a szíve elevenen elégett. Harry lehajolt és nem hagyta egyedül szenvedni Louis elnyílt ajkait. Mintha csak a szemei lettek volna olyan kékek, hogy áttörhessék ezt a szürke burkot: világítanak, égnek, lángolnak. A zöld szemek pedig megveszve próbáltak egyre szorosabb köteléket szőni vele, de most úgyis túl egyszerű volt. Olyan, mitha csak azért született volna erre a világra, hogy őt szeresse. Mikor két test teljesen egymásé és ezt őrjítő érintések és csókok avatják szerelmmé és sosem elég, nem bírsz betelni vele.

- Harry! - lökte kicsit durvábban oldalba Zayn a fiút. Harry zavartan nézett fel a lányra, aki mosolyogva tolta elé a kis lapot, és már alá is írta, majd azonnal Louis felé pillantott. Csak, hogy meg van- e még, de ő nem vette észre ezt a figyelmességet az asztal másik feléről.

- Nem tudom min gondolkozol, de majd utána ráérsz vele - vonta össze szemöldökeit Zayn és után azonnal rá is mosolygott a következő leányzóra és megölelte. Harry csak rossz szájízzel figyelte a menedzserüket. Csak az egyik bandatársa mellé szeretett volna üli, az akkora bűn lenne? Így pedig elveszett a tegnap éjszakában, amiből már rég ki kellett volna másznia és felejteni belőle valamit, de így nem ment.

A rajongók rengetege már elhaladt előttük és senki sem távozott mosoly nélkül a dedikálásról. azonban volt egy fiatal lány, aki kamerával érkezett és végigkérdezte az egész bandát, egyszerű kérdésekkel bombázta őket, azonban Harrynél megtorpant. Úgy tűnt vele komoly, előre eltervezett tervei vannak.

- Te és Louis randiztok? - tette fel teljes egyszerűséggel a kérdést. A zöld szemű körbe nézett, de senki más nem hallotta a kérdést talán csak Zayn, de nem tutatott nagy érdeklődést ez iránt, túl nagy morajlás töltötte be a termet. Bólintott egyet óvatosan, de elég biztosan. Mindig az őszintesége keverete bajba.

- Tényleg? - kérdezett vissza. Harry ismét csak bólintott és egy rövid "igen"- t suttogott. 

- Észrevettem. - Zayn erre egy pillanatra felnézett a lányra. Harry elmosolyodott, még a szemei is felcsillantak, nem is volt benne biztos miért, talán csak tetszett, hogy így állt hozzá. Szerette azt a gondolatot, hogy ne titokként kezelje ezt a dolgot. Mert lassan rájött már, hogy a menedzsment nem igazán díjazza az ő és Louis kapcsolatát, pedig csak azt látták, amit a kamerák előtt megengedtek egymásnak, és az csak bohóckodás volt, semmi több. Néha szerette volna az egész világnak megmutatni mit is érez a kis szive, milyen hatalmas és hihetetlenül csodás dolgot. De nem tehette és akkor még nem is tudta, hogy erre már nem is lesz lehetősége, lehet akkor meg is szakadt volna az az arany, zakatoló szervecske. Összetört volna, már akkor akkor megtörtént volna. 

***

A zöld szemű férfi az anyósülésre rakta a kis dobozt és egy darabig csak maga elé figyelt, majd mikor az első könnycsepp végigszaladt bőrén, Harrynél elszakadt valami és arcát tenyereibe temette. Csak zokogott, hangosan sírta ki minden fájdalmát, amely most újra felszínre tört, hosszú idő után. A régen mindig vidám Harry Styles szíve, bár még mindig aranyból állt, már apró drabokra volt törve és emlékeket vérzett. 

Dühösen üttött a kormányra.

Nem kellett volna így lenni! Miért voltál ilyen gyáva? Ha vissza lehetne tekerni az időt talán minden másként csinálnék.

Talán ha nem jelentkezett volna az X- Factorba, ha sosem találkozott volna Louis- val akkor most minden a legnagyobb rendben lenne. De jelentkezett az X- Factorba, de ismerete Louis Tomlinsont és semmi sem volt a legnagyobb rendben, még ha mások így is látták. Ez az egész csak egyre élesebben fájt és feszegette a bordáit, belehalt a fájdalomba minden nap egyre jobban. Senki sem készítette fel a szerelemre, senki sem mondta, hogy nem tudod elengedi azt, akit ennyire szetetsz. Mert ez lehetetlen. Ez az egész már sokkal több volt egy pletykánál, egy hírnél, ez volt a valóság és a valóság a legkegyetlenebb mindennél, mert ez az életünk. Mi magunk vagyunk.