Újra veled Rómában

12. fejezet - Befejező rész

Egy hónapot töltöttem kórházban Rómában, ebből két hetet kómában. Hálát adhatok Istennek, hogy én túléltem a fejemre mért ütést, nem úgy, mint Gino, aki belehalt. Szegény Adriana sem volt szerencsés, őt hátulról leszúrták, és a helyszínen azonnal az életét veszítette. Luigi vigasztalhatatlan volt a gyásztól.

Az én életem megmentője Antonio Rossi főfelügyelő volt, aki többször bejött hozzám a kórházba még akkor is, amikor kómában feküdtem.

- Dzsulia, nagyon örülök, hogy gyógyulófélben vagy - mondta az egyik alkalommal, amikor meglátogatott. Kettesben voltunk, a férjem és Viola nem rég távoztak, így senki sem zavart bennünket Antonioval a beszélgetésben.

- Köszönöm - mondtam hálásan. - Annyira hálás vagyok neked, hogy megmentetted az életemet.

- Á, ugyan... - szerénykedett. - Mint rendőrnek, ez a dolgom.

- Ádám mondta, hogy te értesítetted arról, hol vagyok és mi történt velem - mondtam. - De honnan tudtad, hol vagyunk Adrianával?

- Követtelek benneteket - felelte egyszerűen.

- Annyira hihetetlen, hogy Gino felesége, Angela képes volt azokra a rémtettekre azokkal a szegény nőkkel, Adrianával...és majdnem velem is - mondtam csendesen. A késelések, az áldozatok szétszabdalt arcai...ezek mind-mind Angela művei voltak. Ép ésszel számomra felfoghatatlan volt, hogy egy nő képes legyen ilyen szörnyűséget művelni más nőkkel.

- A féltékenység kihozza bárkiből a démont. Mindannyiunknak van egy gonosz oldala, csak elnyomjuk, kordában tartjuk. Ám, egy határ után, amikor elszakad a cérna, szabadjára engedjük, és ő olyan természetfeletti erőt ad nekünk bármihez, amit normál esetben soha nem tennénk meg, vagy soha nem lennénk rá képesek - magyarázta Antonio. Valószínűleg tapasztalatból beszélt, hisz oly régóta szolgált már az olasz rendőrségnél, hogy sok mindent látott. - Gino és Angela házassága rossz volt, nem tudták a problémájukat megoldani - folytatta, miközben leült az ágyam szélére. - Ezért kerülhettél te is képbe. Egyikőjük sem akart válni, de együtt sem tudtak igazán élni. Olyan se veled, se nélküled kapcsolat volt az övék. Ginonak hiányzott a női törődés, az intimitás, ezért megkereste más nőknél. Igazából egyikőjükkel sem bonyolódott komolyabb kapcsolatba, olyan mélységekbe nem, hogy el kelljen hagynia Angelát. Amolyan flörtölés ment a részéről. Csakhogy arra nem számított, hogy ezt a felesége zokon fogja venni tőle. Talán megalázónak tartotta, sértőnek, és amikor Gino átlépte azt a bizonyos határt, a feleségében elszabadult a démon...

Antonio szavaira megborzongtam. Magam előtt láttam Gino véres fejét, a körülötte lévő nagy piros vértócsát és el tudtam képzelni, mit művelhetett Angela a többi nővel.

- Azt nem értem, hogy miért nem ölte meg Ginot már az elején? Miért kellett annyi nőnek meghalnia? És végül miért ölte meg akkor Ginot? - néztem értetlenül Antoniora.

- Nos, igen, Gino likvidálásával megelőzhető lett volna a további vérontás - bólogatott. - Angela féltékeny volt a Gino nőire, mert - úgy gondolta - azok szebbek, jobbak nála, ezért akart nekik fájdalmat okozni, és persze, ezzel a férjét is bántani akarta. A férjét egyébként nem szánt szándékkal ölte meg, az ő elmondása szerint heves szóváltás alakult ki közöttük, mert Gino rájött, hogy Angela a gyilkos. Ginonak aznap, amikor Adrianával odamentetek, nem lett volna szabad otthon lennie. Úgy volt, hogy dolgozik. Gino reggel szokásához híven munkába is ment, ám haza kellett mennie néhány - a munkájához szükséges - dokumentumért. A lakásba lépve meghallotta, ahogy Angela telefonon beszélt Adrianával, és meglepődött, hogy felesége laptopot kért kölcsön, azt állítva, hogy az övéké szervízben van. Ez nem volt igaz, a saját laptopjuknak semmi baja sem volt. Számon kérte a feleségét, hogy miért hazudik Adrianának és miért hívja el ezen az ürügyön hozzájuk. Ekkor jött rá Gino, hogy mire megy ki a játék. Angela számított arra, hogy Adriana magával visz téged. Ő a legjobban téged akart, Adrianára csak azért haragudott, mert a barátotok volt és megengedte Luigival együtt, hogy náluk nyaraljatok, így Gino összejöhetett veled. Gino telefonját többször ellenőrizte, így pontosan tudta, kivel milyen üzentet váltott, vagy kivel mikor és mennyit beszélt. Látta a partin is, hogy Gino milyen szemekkel nézett rád. Én is láttam egyébként...

Antonio rám nézett, én pedig lesütöttem a szemeimet. Kellemetlen volt számomra erről beszélni, szégyelltem magamat. Antonio nyugodt hangon folytatta tovább: - Szóval összebalhéztak, és amikor Gino hátat fordított a feleségének, az leütötte őt Carlos fiúk baseball ütőjével.

Szívem mélyén sajnáltam és gyászoltam Ginot, nem ilyen véget érdemelt volna. Aztán eszembe jutott valami.

- Egy este kaptam egy sms-t, állítólag Ginotól - mondtam és kezembe vettem a telefonomat. Megmutattam Antonionak azt az üzenetet, ami az éjjel találkára invitált. - Most már azt hiszem, hogy ezt nem Ginotól kaptam...

- Szerintem sem - értett egyet Antonio, miután elolvasta az üzenetet. - Hogyhogy nem mentél el?

- Mert én már lezártam Ginoval a dolgot, és nem láttam értelmét. Meg nem is tudom...nem illett hozzá... - magyaráztam, majd ránéztem: - Mondd, Antonio, ha már akkor sejtetted, hogy Gino és én...tudod... a partin... Miért nem mondtad el a férjemnek?

- Az, hogy házastársak között milyen problémák vannak, az nem a rendőrség dolga, hanem egy házassági tanácsadóé. Akkor még Ginot gyanúsítottuk, de semmi kézzel fogható bizonyítékunk nem volt. Egyszerűen csak szemmel tartottuk, követtük, figyeltük őt. Nyilvánvaló volt, hogy te és Gino már ismertétek egymást, mert Ginonak voltak más külföldi flörtjei is, nem csak te. Viszont nagy veszélybe kerültél, hogy eljöttél Olaszországba és főként, hogy mindkettőtöknek közös ismerősötök voltak Costáék. Innentől kezdve végig szemmel tartottalak téged is. Láttam, hogy beszéltél vele a kávézóban...

- Akkor téged láttalak! - kiáltottam fel, félbeszakítva őt. - Tudtam, hogy téged láttalak...

- Igen - mosolyodott el halványan. - Engem láttál. Tudtam, hogy ahhoz, hogy el tudjam kapni a sorozatgyilkost, figyeltetnem kell téged, és nem veszíthetünk téged szem elől. Te voltál a kulcs Bianchiékhoz. Aggódtam is érted, nehogy bajod essen. Sajnos késve érkeztem a házhoz, mert miközben követtünk benneteket, autóbaleset történt az egyik jelzőlámpánál. Ti még át tudtatok menni, mi már nem, mert az előttünk lévő autó beleszaladt az előtte lévőbe.

- A..férjemmel beszéltél...az ügyről? - kérdeztem kerülve Antonio tekintetét. Ő megfogta a kezemet és megszorította.

- Már mondtam neked, semmi közöm a magán életetekhez. Ádámnak azt mondtam el, amit Angela hazudott Adrianának. Kellett a laptop. És még annyit mondtam, hogy azért akart mindkettőtöket megölni, mert rád is és Adrianára is féltékeny volt a parti után.

- Köszönöm - mondtam hálásán.

Antonio szélesen elmosolyodott, majd felállt és indulni készült.

- Remélem, tanultál az esetből... - nézett még vissza az ajtóból. - Ezek a netes randik, társkeresések az ember életébe kerülhetnek. Sokkal kifizetődőbb a hűség.

- Tudom...most már tudom...

Mire meggyógyultam, addigra Ádám bokája is rendbe jött. Míg kórházban voltam, ő többször is hazarepült az üzleti ügyei miatt, de nem maradt sokáig, igyekezett vissza hozzám. Viola lányom egyrészt pirosra sírta a szemét az aggodalomtól, hogy elveszítheti az anyját, más részt - amikor már jobban lettem - nagyon örült, hogy még maradtunk Rómában Matteo miatt. Azzal búcsúztak el egymástól, hogy őrülten szeretik egymást, kapcsolatban maradnak, és amikor csak lehet, meglátogatják egymást. Persze, ez nem tartott sokáig....De ez már egy másik történt.

Ádámmal egyet értettünk, hogy Olaszországból, azon belül is Rómából egy időre elegünk volt. Annyi gyönyörű szép látnivaló van itthon, Magyarországon, és itt még azt is megtehetjük, hogy csak egy hétvégére is kiruccanunk - kettesben! - valahová.

Angela életfogytiglant kapott... Szívem mélyén sajnáltam őt, hiszen valószínűleg szerették egymást, amikor összeházasodtak, de valahol kisiklott a házasságuk, amit nem tudtak egyenesbe hozni. Megértettem, hogy milyen megalázó és fájdalmas lehetett a számára, amikor rájött, hogy a férje más nőknek mondja azt, hogy szeretlek, gyönyörű vagy, kívánlak és nem neki. Ám mindezek ellenére a gyilkosságok nem oldották meg a problémájukat... Gino halott, Angela pedig egy börtönben senyved halála napjáig...