A telefonom csörgése ébresztett fel és mikor érte nyúltam levágódtam a kanapéról. Nem a megszokott szobám falai közt nyomott el az álom, hanem a nappaliban. Meglepően kényelmes volt, de azért valószínűleg maradok a saját ágyamnál.
- Hallo?-vettem fel a telefont.
- Na végre, hogy felvetted!-szólalt meg egy ismerős hang.
- Agatha néni?-kérdeztem vissza csodálkozva.
- Talált, süllyedt.-kuncogott.
Agatha néni, bár nem szereti a "néni" szót mivel elég fiatalos és történetesen ő a keresztanyám. Divattervezőként dolgozik Párizsban. Egy elég rendes és életvidám nő. Körülbelül 7 éve él kint Párizsban. Egy elvált, független, stílusos, menő nő.
- Régen beszéltünk, hogy vagy?-álltam fel lassan a földről.
- Ahjj,ne tudd meg borzasztó idő volt Párizsban. Jelenleg a repülőn ülök megyek oda a szomszédos városba.-magyarázta.
- Várj! A repülőn lehet telefonozni?-tettem fel a kérdésemet de persze nem kaptam rá választ..."veszélyesen élünk mi?"
- Körülbelül holnap dél körül száll le a gépem és lesz egy megbeszélésem de utána szabad vagyok.-mondta lelkesen.
- Anyáék nincsenek itthon, velük is régen találkoztál.-folytattam a csevegést miközben csengettek.
- Kár. Nem baj, akkor majd eltöltünk együtt egy "keresztanya és keresztfiú" napot.-nevetett.
- Haha, jól hangzik.-mentem közben az ajtóhoz.
Brandon állt az ajtóban és félrelökve engem be is jött. Legalább nem zavarta meg a beszélgetésemet...
- Hé, itt vagy még?-zavart meg Agatha néni.
- I-Igen csak elbambultam kicsit.-próbáltam kikerülni a kérdést.
Brandon elmosolyodott, megállt az előszobában és nekidőlt az ajtófélfának.
- Akkor majd még hívlak és egyeztetünk. Pusszancs.-köszönt el tőlem a keresztanyám.
- Szia..-végül lerakta.
- Vékonyabb hangod van, amikor a telefonba beszélsz.-vigyorgott Brandon Wish miközben közeledett hozzám.
- Mit keresel itt? Meg amúgy is, mi volt ez a hirtelen betolakodás az otthonomba?-léptem hátra.
- Hiányoztál.-ölelt át.
- Nekem nem szóval..-toltam el magamtól.
- Már kora reggel ilyen kis hisztis vagy?-jegyezte meg.
- Nem is vagyok hisztis! Te viszont seggfej vagy.-rúgtam bele a lábába.
- Hmm harcias...ez tetszik.-nyomott egy lágy puszit a homlokomra.
- Ne csináld...-hajtottam le a fejemet.
-Nem értelek. A szemedbe mondtam, hogy komolyan gondolom veled, de te mégse hiszel nekem. Mit tegyek, hogy végre megbízz bennem?-fogta meg a kezemet.
- Én nem tudom..-mondtam halkan.
- Talán te még nem..-kezdet bele egy fontos kérdésbe.
Megráztam a fejemet.
- Szóval akkor az első csókod..-bólintottam egyet jelezve, hogy nem kell folytatnia. -Sajnálom. Nem tudtam, biztos elég szar élmény volt.-engedett el lassan.
- Nem! Nem volt az..-kaptam a keze után.
Mit csinálok? Itt lenne a legjobb pillanat arra, hogy végre megszabaduljak tőle és én mégis..
ESTÁS LEYENDO
Vérszívó a suliban
Romance"- Természetfeletti lények már pedig NEM léteznek!"-üvöltöttem az előttem álló fiúnak - Csak a könyvekben...-elhallgattam. A csuklómnál fogva magához rántott és belenézett a szemembe. A sötét haja...a szemei...megbabonáztak teljesen... -Nem kell, ho...