Pokétúra 3.kötet

1.rész Indulás!!!

A nevem Zero. Ha nem olvastad még az előző két kötetet, akkor nem tudhatod hogy az emberünk aki a szöveget mondta fel...Felmondott. Két nap múlva feltalálta a végtelen energiát, és meggazdagodott. De most nem ez a lényeg. El szeretném mesélni nektek, hogy milyenek voltak a Kalos régióban történt utazásaim. Az egész történet a Kanto Régióban kezdődött. Kevesebb mint egy hete volt, hogy hazatértünk az Alola régióból. Mivel mindenki nagy depresszióba kezdett így rám hárult a felelősség, hogy kitaláljak valamit amivel felvidíthatom őket. Nem igazán akartam a Johto régióba vinni őket, mivel ott bújkált Silver. Silver Giovanni fia volt, és a család utolsó élő gyermeke. Ott volt a Hoenn régió, de Damasának nem volt túl sok jó élménye azon a helyen. Ekkor felhívott Sycamore professzor.

-Szia Zero! Hallottam hogy hazaértetek. Mi a helyzet?-Kérdezte. Ekkor eszembe jutott egy nagyszerű ötlet.

-Megyünk Kalos régióba!-Mondtam a professzornak.

-Valóban? Ez egy nagyszerű hír! Ajánlom nektek Vanville várost!-Mondta nagyon nagy örömmel. A beszélgetésünk után kimentem a mély depresszióban szenvedő csapathoz. Damasa éppen kártyázott Daikoval. Nem akartam őket zavarni, úgyhogy arra gondoltam leülök Ole mellé. Éppen a pokémon ligát nézte a televízióban. Megszólítottam:

-Ole én egyetlen depressziós szerelmem! Mit szólnál hozzá, ha elmennénk közösen a Kalos régióba?-Kérdeztem tőle. Ezt Damasa és Daiko is hallotta. 

-Te most szórakozol? Nagyon örülnék neki!-Felelte, és azon nyomban megölelt. Igen. Ez volt Ole híres neves halálszorítása, ami minden alkalommal kipréselte belőlem az összes belsőségemet. Minden esetre, még aznap buszra ültünk és elindultunk.