Vérszívó a suliban

13. rész "Zár"

Végül ismét enni mentünk. Az igazat megvallva élveztem a főzés pillanatait és nem is zavart annyira Brandon Wish közelsége. Mármint egy bizonyos pontig..khmm.

- Befejezted?-nyúlt az üres tányéromért a fiú.

- Mi? Jah, igen.-böktem ki. Megzavarta a gondolatmenetemet... 

- Elmosogatok.-vette el előlem a tányért.

- Nem kell, hagyd csak. Majd én elintézem.-pattantam fel és nyúltam volna a tányéromért.

- Maradj már nyugton egy percre. Megmondtam elmosom, te meg addig ülj le a seggedre.-fordult hátra.

Duzzogva helyet foglaltam a kanapén és onnan lestem őt.

- Miért vagy ilyen..?-tettem fel a költői kérdést a fiút kukkolva.

- Még nem mondtam volna?-szólalt meg hirtelen.

Meg hallotta volna? De van egy bizonyos távolság köztünk, ráadásul halkan mondtam..

- Mégis mit?-toltam el magam a kanapé háttámlájától. 

- Mindegy.-halkult el.

- Ne csináld már.-indultam felé.

Nem válaszolt.

- Hé, hallasz?-böktem oldalba amikor hirtelen lefagyott.

Az arckifejezése teljesen megváltozott. Még sose láttam őt ilyennek.

- Mennem kell.-tette le a szivacsot a kezéből és az ajtóhoz sietett.

- Várj már!-rohantam utána.-Mi bajod van?-értetlenkedtem.

- Zárd be az ajtót és ne nyisd ki csak nekem. Világos?-fogta a tenyerei közé az arcom.

- O-Oké de...-nem tudtam hova tenni ezt az egészet.

- Megígérem még ma visszajövök. Várj rám és zárkózz be.-mondta majd kirontott az ajtót becsapva maga után.

Ez nagyon fura volt..persze bezártam az ajtót, ahogy azt Brandon a lelkemre kötötte, de ezen kívül semmi mást nem tudtam. Egyszer csak rájön az öt perc, elrohan magyarázat nélkül és csak annyit mond, hogy várjak.

Lehet, hogy valami közbejött neki és most jutott eszébe.

- Vagy inkább valaki?-gondolkoztam magamban. Igaz.. elvégre Brandon Whis-ről van szó. Jól néz ki, erős biztos van valami kis cuki csaj a háttérben. Én meg...én meg..hát persze.

Szinte itt lebegett a kép előttem, ahogy jót nevetnek rajtam. Ennél egyértelműbb nem is lehetne ez az egész. A csaj hívja dugni és egyből ugrik mivel én nem engedem meg neki.

Jól van, jól van álljunk meg egy szóra! Lehet én gondolom túl ezt az egészet és a szülei hívták vagy valami..nos mindegy..majd gondolom megosztja velem is. 

A nap már lassan lenyugvóban van és Brandon még mindig sehol. Igen aggódok és akkor mi van?..egy szó nélkül lelép. Persze, hogy aggódok és kicsit parázok is.

Gondolatmenetemből az csengő valamint a bejárati ajtón való dörömbölés zavarta meg.

Odarohantam és már bőszen nyitottam volna amikor megtorpantam. Brandon szavai jutottak az eszembe..mi van ha nem ő áll az ajtó másik oldalán? Anyáék nem lehetnek...Agatha néni se...a rokonaink messze élnek és szinte nem is tartjuk velük a kapcsolatot...egy futár meg nem hiszem, hogy este kézbesítené a csomagokat vagy leveleket.