Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Barátnő?!

-Lulu szemszöge-

Leültem a hozzám legközelebb lévő padra, felhúztam a lábam törökülésbe, mind a két fülest fülembe helyezve néztem lefelé. Semmi időérzékem nem volt. Csak a zene és én voltam. Se levegő, se Emberek, se Világ. Ezért szerettem ide járni. Egy törpe spicc ugrálása hozott vissza az élők világába. Rámosolyogtam majd megsimogattam.

-Sarang! Gyere!-szólt a kutyusnak, egy velem körülbelül egyidős lány, gondolom a kutya gazdája.

-Bocsi.-Mondta majd lehuppant mellém.

-Ugyan semmi baj, egyépként nagyon aranyos a kutyus.-Válaszoltam neki mosolyogva.

-Uuuu, te is szereted a Got7-t?-csillant fel a szeme.

-Igen nagyon szeretem őket.

-És mész a Daegu-i koncertre?

-Igeeen. Már nagyon várom.

-Én is megyek. Csak sajnos egyedül mennék..

-Ugyan, Mehetnénk együtt is. És egyépként, hogy hívnak?-Kérdeztem tőle nevetve

- Hwa Young. És téged?

-Lulu. Lulu Tuan.-feleltem.

-Wooooow. Markkal testvérek vagytok?-érdeklődött

-Neeem. Csak a nevünk ugyan az.-Ez után még egy jó ideig beszélgettünk, sokat megtudtam róla, és ő is rólam.

- És amúgy... Tudom még csak Fél órája ismerjük egymást, de nincs kedved nálam aludni?

-Miért is ne. Ugyís összevesztem anyummal. Persze ha nem gond. Legalább jobban megismerhetnénk egymást.-Válaszoltam elmosolyodva.

-Nem gond. egyedül élek. Vagyis ezzel a kis szörgombóccal.-mutatott Sarangra.

-Akkor menjünk el hozzám cuccokért, és mehetünk.

-Rendben.-Mosolygott rám. Feltápászkodtunk a padról, Hwa pórázra kötötte nagynehezen Sarangot és nekiindultunk a húsz perces útnak. Ezt megtéve, berontottam a házba nyomoba barátnőmmel.

-Na végre, hogy támadt kedved hazajönni, el kell pakolni, a konyhába, illetve a szobádba!

-Na még mit nem. Amúgymeg itt van egy barátnőm és az elkövetkezendő néhány napban nála leszek.

-És erre ki adott engedélyt?-Kérdezte flegmán anyám ordítva a nappaliból.

-A 18 évem!-szemforgatva indultunk meg a szobám felé. Leszedtem a szekrényem tetejéről egy nagyobb Got7-s táskát, igen szinte minden cuccom Got7-s. Elkezdtem belepakolni fontosabb dolgokat. Többek között Got7-s cuccaim, amibe majd a koncertre megyek. a Light stickem, Füzetek, rajzok, illetve a koncertjegyem. Ez alatt Hwa körbenézett a szobámba.

-Nekem adod a szobád?-Kérdezte teljesen komolyan. Én elnevettem magam.

-Vagy legalább néhány ilyen király rajzot?-Mutatott az újonnan felkerült rajzra a falamon.

-Igen kaphatsz rajzokat.-feleltem kuncogva, majd folytattam a pakolást. Miután megvoltam ezzel, büszkén vettem a hátamra a táskát, s így indultunk ki a helyiségből. "Elszaladtunk" az ajtóig felkaptuk a cipőnket, és el is hagytuk a házat, majd nekikeztünk egy hosszabb sétának. Körübelül szemmértékre 40 perce sétálhattunk mikor Hwa befordult egy házikónak a kertjébe. Belül egy aranyos kis tipikus ház volt. Aranyos, még Sarangnak is volt kis helye. Leszedte a kutyusról a pórázt aki szabadon szaladt a helyére.

-Körbevezetlek.-mondta, amire bólintottam majd elindultunk. Miután minden helyet megmutatott nekem a barátnőm, leültünk vacsorázni.

-Egyépként te tudsz valami Koreográfiát?-Érdeklődött.

-Igen. Kedvencem a Never ever, de tudom az If you do-t, Just right-t,Teenager-t, És a Look-ot. Jelenleg a Hard carry-t szeretném megtanulni. Meg járok külön táncra is, ahol ma volt az utolsó óra. Bár nem bánom, hogy így nyáron nem kell bejárni.-Válaszoltam egy kis kanyarulattal számon.

-Várj. Ez túl sok információ számomra.-Mondta nevetve.-Eltáncolod most a Never ever-t?-Csillan fel megint szeme.

-Persze.- Eltáncoltam, amit végig tátott szájjal figyelt. Nem bírtam visszatartani a röhögést, így a végén hangosan felnevettem, amit ő is követett.

-Taníts mester!-Jelentette ki szinte már a földön fetrengve. Örülök, hogy megismerhettem, nagyon kedves egy lány. Nagyjából az egész estét áttáncikáltuk, És sikeresen megtanítottam neki a Never ever-nek a felét. Körülbelül hajnali kettő óra lehetett mikor elmentünk fürödni. Utánna még beültünk a TV elé és beszélgettünk. Addig, még a kanapén mind a ketten elaludtunk volna.