Ne ugord át, fontos!
Mostanába elég felkapott ez a Momo téma, és mikor szóba került, barátnőmmel kitaláltuk, hogy bevihetném a történetbe. Viszont tekintettel arra, hogy a történetet nektek írom, és nem is egy vicces dolog (remélem nem kell sorolnom, miért) de szerintem ide pont beleillene. Szóval légyszi írjatok egy kommentet, hogy mi a véleményetek.
~~~
Fáradtam mentem fel a lépcsőn, abban reménykedve, hogy nem fog kicsapódni Slendy irodájának ajtaja pillanatokon belül, és nem nyúlik ki egy csáp, ami a pulóvemnél fogva berángat papírmunkát rendezni. A lehető leghalkabban küzdöttem át magam a számomra egyik legnagyobb fizikai - de talán lelki megmérettetésen, és nem tudom, hogy a szerencsének tudható-e be, vagy a figyelmetlenségének, de pillanatokon belül felértem az emeletre. Lenéztem még a forduloba, és mikor biztosra láttam tisztának a terepet, hatalmas megkönnyebbüléssel fújtam ki az eddig bent tartott levegőt. Sikerült áldozatot találni, és megúsztam Slender hülyeségeit. Tiszta mázli.
Jobb oldal felől a harmadik ajtó a szobám. Számolni se kell, mert már reflexből tudom. Masky szobája van mellettem, aki mellesleg lent maradt a nappaliban, hogy beszélgessen az akkor visszatért Hoodieval. Szívesen maradtam volna, de túl kínos a légkör.
Benyitottam a szobába, amikor egy váratlan meglepetés ért. Fekete, kapucnis ember ült az ágyamon. Jobban megnézve sikerült felismernem a lábán lévő vágásokból, még az előtt, hogy felemelte volna a fejét.
-Mit akarsz, Blackk? - sóhajtottam, és berántottam magam mögött az ajtót.
Kényelmesebben helyezkedett az ágyamon, könyökét térdének támasztotta, szemében pimaszsággal nézett. Már érzem, hogy nem egy kedvcsináló beszélgetés lesz.
-Hülyeség volt Clockot mindenki előtt úgy beállítani mint az ördögöt, nem gondolod? - rázta meg reményvesztve a fejét.
Micsoda? Ez a tizennégy éves picsa akar engem kioktatni, a feltűnési viszketegségével, amibe belehalt? Na ne.
Nagy levegőt vettem az orromon, amit rögtön kifújtam a számon, majd tettem felé egy, hirtelen mozdulatot. Megálltam a szoba közepén, vele szemben.
-Muszáj ebbe beleszólni? - húztam fel a szemöldököm - más az én álláspontom, és más a tiéd, meg az övé is - intettem, és visszafordultam az ajtó felé, készülve kinyitni neki, és kitessékelni a szobámból.
-Azért ez nem ilyen egyszerű! - mordult fel. Hirtelen felállt az ágyról - egy - fintorgott - na jó, pár köpés nem a világ vége, főleg nem akkor, ha szeretsz valakit!
-Na álljunk meg egy pillanatra! - mutattam felé a tenyereim - lehet hogy neked nem ekkora nagy szám, de nekünk, proxyknak, szerinted mi, amikor időnk nagyrészét belefektetve dolgozunk azon, hogy kinyírjuk, vagy legalább megállítsuk Zalgot és a gárdáját? - vadul gesztikulálva emeltem a megszokott felé a hangom.
B a világ legnyugodtabb tekintetével nézett rám. Lesajnáló nézéssel adtam fel, amikor is megráztam a fejem, és hátra léptem, mutogatva az ajtóra, amit szerencsémre már megértett. Odament, és lenyomta a kilincset, majd amikor már lenyugodtam volna, visszaengedte.
-Akkor mi volt az a csók, Toby? - dermedt meg a pillanatra - vagy talán ha a proxyk annyira fontos emberek, nem kéne nekik jobban odafigyelni arra, hogy kihez kerülnek közelebb? Őszintén Toby, mire számítottál? - suttogta el az utolsó mondatot, majd végleg kiment a szobából.
Meglepődve álltam az ajtó mögött. Komolyan, hogy volt mersze mindent elmondani? Ennyi mindent? A fél csapat rajtam fog holnap már röhögni.
BINABASA MO ANG
Killing Desire (Creepypasta ff) /HU/✔️
Horror"Sokan mondják, hogy nem vagyunk emberek, csak azért, mert másak vagyunk. De ez egy elhamarkodott ítélet, amit senki sem bír megérteni. Túlreagálják, pedig csak egy dologról van szó. Egy - úgymond - tulajdonságról, amiről mi nem tehetünk, de mégis...
