Minden véletlen ?! [Szünetel]

10

Reece szülei tök jól fogadtak engem. Még a húgával Lexie-vel is tök jól kijövök. Nagyon jól elbeszélgetünk egymással. Persze azért volt mikor egész kényes témára tapintottak, de azt is sikerült kiküszöbölni. Itt például arra gondolok mikor rá kérdeztek hogy a családom hogy fogadta Reece-t.
Vagy hogy mik a terveim a jövőre, hogy most így együtt vagyok Reece-el.
Bevallom kicsit több hazugság hagyta el a számat. De hát nem hinném, hogy más jobban csinalta volna. Mert nem mondhatam azt nekik " hallod ez amúgy csak egy kis színjáték , hogy sokkal kaphatobb legyen a fia bandája és hogy ezt mind pénzért csinálom, mert alkut kötöttünk".
Részben visszont nagyon zavar, hogy hazudnom kell nekik, mert tényleg egy nagyon rendes család és tök kedvesek velem és nem érdemlik meg ezt amit csinálunk.
- min gondolkozol, ami miatt ilyen fancsali képet vágsz?
- csak azon gondolkodom, hogy akik körülöttünk vannak fontos személyek nem érdemlik meg ezt a hazugságot, amit mi itt eljátszunk nekik.
- ne most futamodj meg mikor már bele kezdtünk az egészbe.
- milyen empatikus valaki. Látom nem lehet veled normálisan beszélgetni.
- de lehet.
- nem úgy látszik.
- oké inkább most hagyjuk ezt az egészet és koncentráljunk a szerepünk jól el játszására.
- rendben de sokkal könnyebb lenne ha nem lennél ilyen goromba velem.
- nem vagyok goromba.
- ezt a mondatot te sem gondoltad komolyan.?
- veled sem egyszerű. Jobb lenne ha másmilyen lennél.
- HOGY MI?! MÉG IS MILYEN REECE?!
- egy kicsit halkabban nem akadhatnál ki? A szobám nem hangszigetelt és nem szeretnék miattad lebukni.
- tudod te egy igazi buknó  vagy.
Most nagyon megbántott,hogy lehet valaki ennyire érzéketlen. A könnyeimet úgy tartottam vissza. Soha nem fog gyengének látni és nem fogom neki megadni ezt az örömöt.

A fellépés  idejéig alig szóltunk egymáshoz persze ahol kellett ott tökéletesen előadtuk, hogy mennyire imádjuk egymást és totál oda meg vissza vagyunk egymásért. Közben pedig  nem így van de mindegy is.
A srácok koncertje viszont nagyon jól sikerült. Bár a végén még Lindával is tálálkoztunk az interjú miatt. De most nem rólunk faggatot aminek nagyon örültem, mert nem volt semmi kedvem még egyszer a mai nap folyamán újból előadni a mi kis szerelmünket . Fáradt is voltam már csak pihenni szeretem volna.
De sajnos még messze volt az a rész, ahol én pihenni fogok.
- Hanna. Hanna.- rázta kezét Blake a szemem előtt.
- mi? Igen bocsi kicsit elbambultam.- nevetem fel kicsit kínosan, mert hát tuti fix mondott valami mást is csak full nem voltam itt lelkileg.
- nem gond az . De gyere mert megyünk.
- és hova?
- te inkább Reece-hez pihenni, mert látszik rajtad, nem vagy nagyon formában.
- most le akartok koptatni?
- de hogy nem így akartam meg fogalmazni a dolgot csak láttam rajtad hogy fáradt .... Én sajnálom nem így akartam.- az arca tényleg ezt sugallta szóval hittem a szavainak.
- igazad is van fáradt vagyok. Nekem új ez a dolog és nagyon kimerítő még ez számomra és bocsi hogy így reagáltam rá.
- semmi gond szerintem én is így lennék vele. - együttérzően rám mosolygott, amitől jobban éreztem magam. Bár Reece is ilyen megértő lenne.

Tényleg vissza mentünk, Reece családjához és engem itt is hagytak mert ők még elmentek szórakozni. Részemről nem bántam a dolgot. Legalább volt egy kis nyugtom mondhatni, mert családja azért még faggatot, hogy  hogy éreztem magam a koncerten, meg hogy tényleg nem gond, hogy Reece-el nem mentem szórakozni. De minden kérdésre illem tudóan válaszoltam és megnyugtatam őket, hogy én nem bánom hogy nem mentem a srácokkal, mert le fársztot ez a nap . Ezt meg is értették aminek nagyon örültem.
Lexie megmutatta a fürdőt. Ahol utána kiengdhetem a fáradtságom.
Utána mentem is aludni. Persze ,Reece ágyába , mert ugyebár mi egy párt alkotunk. De azért az elalvással nem volt gondom. Amint befeküdtem az ágyba már el is aludtam.
Fogalmam sincs hány óra körül de éreztem, hogy valaki bele fekszik az ágyba. Ezt azêrt is éreztem meg, mert rám feküdt.
- hé Reece ne feküdj rám.
- ja bocs nem vetelek észre.- ez a mondat kicsit felboszantot. Fel ültem az ágyban és rá néztem már amennyire sötétben lehet. De az alakját azért láttam.
- már bocs de igazán tudhatad, hogy én is itt vagyok...- a mondatokat nem tudtam befejezni, mert Reece a kezét a számra tette. Ettől még is lepődtem.
- nem szeretnék veszekedni rendben?
Én meg csak bólogatottam.
- és sajnálom a mai kis veszekedésünket, nem kellett volna néhány dolgot túl regagálnom de nem csak neked nehéz ezekkel a dolgokkal megbírkoznod.- mondta lágy hangnemben, amitől egy kicsit zavarba is jöttem,mert egyrészt a helyzet is zavarba ejtő volt már mint ahogy voltunk másrészt  viszont mindig meg lep hogy tud ilyen is lenni. Megjegyzem azért többször lehetne ilyen  vagy is már mint ilyen megértő és kedves.
Gyengéden megfogtam a kezét és levetem a számról.
- én is sajnálom hogy nem úgy reagáltam a dologra ahogy kellett volna.
Ezután majd nem egy percig néma csöndben néztük egymást ami már kezdett kicsit kínos lenni. De aztán rájöttem nem is engem hanem a kezünket nézte, mert én még mindig az ő kezét fogtam. Gyorsan el is kaptam a kezem és elfordultam a másik oldalamra  aludni.
- igazad volt délután, tényleg nem jó érzés hazudozni egyfolytában a szereteinknek, de ezt kell csinálnunk.- éreztem a a hangjában a szomorúságot, hogy tényleg neki se tetszik ez a része.
Ezután már nem beszéltünk egymáshoz és már az alvás se ment. Csak néztem a szoba falát és gondolkodtam hogy mit kellett volna mondanom neki.

Első részben szeretném megköszönni hogy ilyen sokan elolvastátok a könyvem és a sok jó kommentet, hogy folytassam. Ez nagyon boldogga tesz.😊
Tudom nagyon rég nem volt már új rész se. Ennek nagyon sok oka is van.
De legfőbb oka, hogy nem nagyon volt ihletem hozzá és nagy részben az írást is hanyagoltam, meg bele kezdtem egy új könyv írásába is. De mindegy is.
A lényeg, hogy nem tudom fogom e folytatni ezt a könyvet vagy egyáltalán befejezem e.
Most ezt a részt azért írtam meg már rég bele kezdtem és legalább ezt a részt be akartam befejezni.

Sajnálom.