Still (vkook ff.)

🎗 1. fejezet 🎗

-Taehyung Drágám! Pakold be az utolsó dobozokat is kérlek!-szólt hangosan anyukám, mire szó nélkül álltam fel és lenyitottam a padláshoz vezető létrát. 10 éve hogy elköltöztünk otthonról, most újra eljött az idő. Anya nem bírt volna tovább ott maradni Apa emléke miatt. Mielőtt elmentünk volna csodás volt az életünk. Szép nagy ház, kerttel és nagy fákkal, boldog család és Chae a kutyánk. Az egész békét egy délutáni telefonhívás zavarta meg. Anya miután felvette, sokkoltan állt a telefon mellett majd sírva közölte velem a tényt: Apának autóbalesete volt. Apa másnap meghalt a kórházban, Anya pedig összeomlott. Még csak 7 éves voltam és nem igazán értettem mi történt körülöttem mindössze 2 nap leforgása alatt. Két hét múlva elköltöztünk és minden más lett. Új suli, új környezet és új emberek. Anya egyre jobban lett és vele eggyütt én is, csak egy dolgot sajnáltam igazán és hiányzott az életemből. A legjobb barátnom: Jungkook. Azóta nem beszéltem vele amióta Apa meghalt, és talán nem is volt baj, hogy nem köszönhettem el tőle, mert talán így kevésbé fájt. Szinte minden nap találkoztunk, hiszen a szomszédunk volt a családja, és születésünktől kezdve eggyütt játszottunk. Mostanra már 17 éves vagyok és nem nagyon emlékszem sokra a költözés utáni időkből.

-Kész vagy már?-hallok meg egy kedves hangot a hátam mögül amikor az utolsó dobozok egyikét cipelem a kocsihoz.

-Ne légy türelmetlen Anya. Már csak egy doboz van hátra.- Mosolygok, mire gesztusomat viszonozva, a fejemre simít hogy iduljak is tovább.

A kocsiba behelyezve a dobozt fürgén is idulok vissza az emeletre, hogy az utolsó dobozt is lehozzam. A létrát is megmászva sétáltam az immár üresen álló polcok mellett, de valami elragadta a figyelmem. A padlás végében helyet foglaló kerek ablakon élénken sütött be a lassacskán lemenő nap fénye. Lassan közelebb lépkedtem és figyeltem ahogy a vöröses fény játszik a kissé poros, mégis ápolt falapokon. Hiányozni fog ez a hely. Elmélkedésemet befejezve felálltam, majd felvettem az utolsó dobozt ami a padlón árván figyelt, kicsit fakó "Emlékek" felirattal az oldalán. Ahogy felkaptam vittem is volna le de észrevettem hogy épp kieső félben van belőle egy kép, sőt már ki is esett. Magamban szitkozódva raktam le a kezemben tartott tárgyat, majd a szökevény után indultam.

Felemeltem azt, és érdeklődve figyeltem, vajon melyik emlékemet rejtheti. Jungkook és a háttérben egy másik fiú volt raja. Még három esetleg négy éve kereshettem rá kíváncsiságból az interneten. Megnéztem hogy minden stimmel e,hogy valóban ő az és ki is nyomtattam az egyetlen képet róla. Ahogy figyeltem a nyomtatványt, egy kissé melankólikus érzés kapott el amikor jobban szemügyre vettem a fiút. Villámcsapásként ért a felismerés, és úgy éreztem szívem is lassabban ver a gondolatra: talán újra láthatom. Aztán hirtelen csak egy gondolat járt a fejemben: látnom kell.

Mire feleszméltem Anya már a létra tetején állt és türelmesen méregetett.
-Lehozod még ma ezt a dobozt vagy még szeretnél egy órát egy kép mellet kuksolni?-kérdezte nevetve mire zavartan sétáltam hozzá, nemlegesen rázva a fejemet.

Miután az utolsó pillantásokat is megejtettük a "Minden megvan?" ügyben, és Chae is bent volt a kocsi hátsó ülésén, már csak várnunk kellett, így hívtam Yoongit hogy indulhatunk. Yoongi a mostani legjobb haverom, akivel még általánosban ismerkedtem meg. Azóta nagyon jóban vagyunk. Egy középsuliba jelentkeztünk, eggyütt focizunk, eggyütt járunk edzőterembe, eggyütt lógunk és baromkodunk, és néha még egy-egy buliba is elmegyünk (ha szabad a minden második hétvégei ceremóniáinkat "néhának neveznem).

Miután megtudta hogy Daeguba költözünk és hogy pontosan hová, bejelentette hogy elköltözik a nevelőszüleitől a bátyjához. Aki mellesleg nem messze, az újonnan vett házunktól két utcára lakik egy szintén kertes házban. Szerették a szülei és sokáig győzködték de Yoongi, vagy ahogy én szólítom Suga velem akart jönni, így elengedték.

Pár percre rá hogy hívtam barátomat, nyílt is a szomszéd kapu és Suga lépett ki rajta, nyomában a szüleivel. Segítettem neki felpakolni a bőröndöket, meghallgattuk az utasításokat és a jótanácsokat, majd már be is huppantunk a hátsó ülésre Chae mellé és elindultunk.

2018.08.19._