Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

15. Fejezet: Valóság

🖇️Eren szemszög🖇️

A hétfő reggelen csodásan telt. Levi tényleg vigyázott rám. Nem mondom azt, hogy nem fájt, de az, hogy figyelt rám, mindennél többet számított nekem.

- ...és sikerült megcsinálnom! - ecseteltem Levinek boldogan a dolgokat.

- Ez nagyszerű Eren... - vágott fapofát - Igazán nagyszerű.

- Ha nem vagy kíváncsi, akkor azt mondd - néztem rá morcosan.

Levi ekkor nagyot sóhajtott, majd felém emelte a tekintetét.

- Az jobb lenne, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rád, amiért most először felkeltél magadtól?

- Igen!

- Olyan butaságoknak tudsz örülni - sóhajtott ismét.

- És az baj? - vontam fel a szemöldökömet, amikor a suliba értünk, kedd reggel.

- Nem. Nem baj - nézett fel rám.

Ahogy ez megtörtént, meghallottuk a csengőt, mely azt jelezte, hogy elkezdődik az óra percek múlva.

- Majd megvársz suli után? - néztem le, egyenes gyönyörű, acélkék szemeibe.

- Meg - válaszolt egyszerűen, majd egy gyors puszit akart adni, de én felpipicskestem - Ne szórakozz velem - szólt ridegen, majd elkapta a pólómnak a nyakát, és lerántott magához.

A puszi helyett egy keményebb csókot adott, amibe én csak belemosolyogtam.

- Idióta, égimeszelő... - hajolt el mormogva, majd a tesi terem felé vette az irányt.

Amint elment, kinevettem őt, s siettem az osztályterembe. Bent leültem a helyemre, ami nem máshol, mint Armin mellett volt.

- Na? Dúl a láv? - lökte meg a szőke a vállam.

- Armin, ez nagyon gáz! - néztem rá fintorral az arcomon.

- Bocs-bocs - nevette el magát - Szóval? - mosolygott rám - Minden rendben van?

- Rendben - jelent meg halvány pír az arcomon.

- Akkor jó! - veregetett hátba - De aztán ne feledkezz majd meg rólunk miatta.

- A legjobb barátaim vagytok. Nem tudnék megfeledkezni rólatok.

- Remélem is - fordult hátra Mikasa, egy komoly tekintet mellett - De ha Levi bármi rosszat tesz, vagy megbánt, szólj. Jó? - mosolygott rám kedvesen.

Örülök, hogy Mikasa megváltozott. Pár éve még azt kellett elviselnem, hogy anyáskodik felettem. Jó, nem tagadom, azért egyszer-kétszer jól jött, de amikor már sokadjára csinálta, az idegeimre ment. Viszont valami csodának hála, elmúlt ez a nála. Az óra hamar eltelt, ahogy a nap is. Végülis néhanapján elviselhető az iskolába, főleg, ha utána találkozhatsz a szerelmeddel.
Az utolsó órám tesi volt, így amint kiértem az öltözőből, mely külön volt az iskolától, a tornateremmel együtt, megpillantottam a törpét, ahogy rám vár. Nézelődött, szerte széjjel, hátha megláthat. Olyan aranyos volt.
Amint megpillantott, megindult felém, ahogy én is felé. Mikor egymás elé értünk, csak egy mosolyt küldtem felé.

- Szia - köszöntöttem őt, majd egy puszit adtam a fejére.

- Beülünk valahova? - teszi fel nekem egyből a kérdést, majd kezét levezette az enyémre, s lassan összekulcsolta azokat.

- Igen, jó lenne - válaszoltam a kérdésére.

- Hé! - hallottunk megy egy hangot, melytől engem kirázott a hideg.

- Menjünk.. - szólt idegesen Levi, majd indult volna velem, azonban 2 végzős srác az utunkat állta.

- Mit akartok? - vontam őket kérdőre.

- Oh, csak megakartam említeni, hogy milyen aranyosa.. viccelek! Undorítóak vagytok! - röhögött ki Nic.

- Nem igazán érdekel a véleményed - szólt Levi hűvösen, majd megszorította a kezemet.

Nic csak csettintett egyet, mire a másik két srác elkapta Levi karját, és kifeszítették őt. Mire reagálni tudtam volna, Nic elkapta a pólóm szélét, és erősen megrángatott.

- Mi a szar bajod van?! - szóltam idegesen.

- Ha hozzáérsz, levágom a faszod, és megetetem veled! - harsongta az apróbb fiú dühtől forrva.

- Oh, valóban? Lássuk mit tehetsz, ha le vagy fogva - röhögte el magát Nic, majd nyomron vágott.

Sose voltam egy erős ember, és ez most meg is látszott, amikor Nic bevert a hasamba. Testem megfeszült az érzésre.

- Rohadék! - préselte ki Levi a fogai közt, és rángatózni kezdett, de a két fiú erősebben fogta őt.

- Tudod mit érdemelnek a mocskos buzik, igaz? - röhögött ki ismét majd teljes erőből bordán ütött.

Fájdalmasan felnyögtem. Szétszakad a testem. Mire észbe kaptam, addigra már az arcomat sorozta meg ütéseivel, Lévő pedig egyre jobban tombolt a két fiú karja közt. Hiába próbáltam védekezni, ő erősebb volt. Mint mindig.
Egy idő után elengedett, majd a földre hajított, mint egy rongybabát.

- És utolsó! - szólt, szinte dalolva, majd oldalba rúgott.

Levira néztem nehezen, aki blokkolva nézte ahogy a földre kerülök. Tekintetében düh uralkodott, de nagyon számban volt benne az aggodalom. Nic emberei hirtelen elengedték Levit, ő pedig lendületből, ahogy szabadult, úgy szorult ökölbe a keze, és húzott be Nicknek, aki hátraesett. Levi kapott az alkalmon, és a csípőjére ült.

- Azt mondtam.. - húzott be a fiúnak - ..hogy.. - újabb ütés - ..ne nyúlj.. - nagyobb ütés - ... hozzá! - ordította az alatta fekvő fiúnak, majd egy utolsót ütött rajta, s szinte leugrott róla, majd hozzám sietett.

- Te szörnyeteg! - szólt nehezen Nick, majd a csatlósaival együtt elfutottak.

- Eren.. - emelte meg arcomat, közben hangja remegett - Eren hallasz?

- Lev..i...

- Sajnálom.. végig néztem..ahogy..ahogy.. - szakadozott a beszéde.

Megráztam a fejemet nehezen, majd szememet kezdtem lehunyni.

- Eren..ne, ne.. - ijedt meg - Kincsem, maradj velem.. - szorította meg a kezemet - Figyeld a hangomat..Eren..

Szememet teljesen hunyom, s már nemigen hallom Levi hangját.

- Eren..Szeretlek..Hallod? Eren.. - hangja teljesen kétségbeesett volt.

Hallottam a hangját, de nem tudtam neki válaszolni. Egy idő után már nem éreztem semmit. Lassan fogtam fel, s törődtem bele, hogy elvesztettem az eszméletemet