Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

17. Fejezet: Szeretlek

🖇️Eren szemszög🖇️

  - Eren - nézett szemembe - Beszélnünk kell... - harapott ajkába.

Megrémít a hangja. Teljesen komolyan néz rám, a szívemben pedig egyre jobban nő az izgalom. Hevesen dobogott a szívem, nagyon féltem, hogy mit akar mondani, amihez ilyen komoly arcot használt.

  - Miről? Csináltam valamit? Baj van? - halmoztam el kérdésekkel.

  - Nem, vagyis. Kinek mi - húzódott el, ezzel együtt kezeit is levette rólam.

  - Hé, mondd már. Megijesztesz... - néztem rá aggódva.

  - Hamar mondom, mivel nem szeretném elhúzni.

Miért van rossz előérzetem? És mért izzad már most a tenyerem?

  - Megijesztesz komolyan.. - blokkoltam le teljesen.

  - Az a helyzet.. - kezdett bele - ..hogy nagy eséllyel felvesznek arra a sportegyetemre, amire akarok menni.

A szívem ekkor még gyorsabban kezdett el dobogni. Ez jó hír. Vagy nem?

  - Tudom, most azon gondolkodsz, hogy ezt miért így mondom, hiszen jó dolog. Viszont azaz egyetem az ország másik felében van.

Itt megállt számomra az idő. Csak az ismétlődött a fejemben, hogy az ország másik felében. Én...Nem akarom, hogy elmenjen. Sőt, bele se akarok gondolni ebbe az egészbe. Testemet apró remegés fogta el, ahogy a szavak ismétlődtek a fejemben.

  - Elfogsz menni? - kérdeztem úgy, hogy tisztán lehessen látni, jelenleg a hangulatom a padló alatt volt.

  - Ha felvesznek, lehetséges. És ne érts félre. Ezt nem azért mondom most neked, mert szakítani akarok, vagy ehhez hasonló dolgok. Nem tudnék veled szakítani - halkult el a végére - Csupán annyit kérek, hogyha eljön az idő, akkor fogadd el a döntésemet.

  - Lehetek őszinte? - tekintettem oldalra, mire a szemem sarkából láttam, hogy bólintott - Örülök, hogy teljesülne az álmod. Nagyon - néztem rá - Viszont a szívem összeszorul, ha arra gondolok, hogy elmész, és nem láthatlak hetekig. Nem érhetek hozzád. Nem bújhatok hozzád.

  - Tudom, hogy a távkapcsolatok eléggé...fájdalmasak. Tudom mekkora terhet akasztanék rád ezzel, viszont tudom, hogy képesek lennénk várni egymásra. Ezt ugye megérted? - fogta meg gyengéden a kezemet.

  - Megértem. Tényleg... - mosolyogtam halványan - Csak eszméletlenül hiányoznál.

  - Te is kölyök. De még semmi se biztos. Szóval amíg így van, ne törődjünk ezzel. Jó? - simogatta meg az arcomat.

Aprót bólintottam, bár legbelül kétség lakozott bennem. Féltem ettől az egészről, hisz Levi nélkül nem vagyok képes meglenni.

  - Inkább azzal foglalkozzunk, hogy mit találtál ki nekem - nézett fel rám, acélkék szemeivel.

Egy újabb mosolyt villantottam meg neki, majd kezünket összekulcsoltam, s úgy indultam meg vele hazafelé.
  Levi egész úton kérdezősködött, hogy mi a meglepetése, de egy szót nem tudott kihúzni belőlem. Akármennyire is erősködött, rajtam nem fogott ki.
Amint hazaértünk, minden így volt ahogy intéztem. Az asztalon egy üzenet, melyen az állt, hogy a szüleim elmentek itthonról. Nehezen beszéltem rá apát, de végül beadta a derekát.

  - Szóval egyedül vagyunk - vette kezébe a kis üzenetet, majd miután elolvasta, visszatette azt az asztalra.

  - Gyere - nyújtottam felé a kezemet, miután levettem a cipőmet.

Az előttem álló fiú felvonta a szemöldökét, majd levette magáról is a cipőt, melyet a többi közé helyezett. Kezemet megfogta, én pedig gyengéden szorítottam meg. Lassan felmenetelve a szobámba, egyre jobban kalapált a szívem. Tetszeni fog neki?
  Belépve, kellemes hangulat csapott meg, még úgyis, hogy tudtam mi lesz.

  - Lehet elég béna ajándék, de ezt szeretném neked adni - fordultam vele szembe.

Szemeiben kíváncsiság tükröződött. Szemöldökét felvonta, s kíváncsian nézte végig, ahogy ajkaimat szólásra nyitom.

  - Szeretnélek ellazítani... Jó érzést adni neked..

  - Öhm..Miről beszélsz?

Zavartan pillantottam rá, majd kezemet felemeltem, remélve, hogy leesik neki, hogy mit akarok.

  - Kiakarod nekem verni? - emelte magasba a szemöldökét.

Egy fájdalmas sóhaj hagyta el a számat. Miért mindig a szex körül jár az agya?

  - Megakarlak masszírozni. Ennyi az egész..

  - Oh... - nézett oldalra hirtelen - Jó...benne vagyok.

Becsuktam az ajtót, majd hátulról megöleltem őt, s egy puszit adtam a nyakára.

  - Lepj meg a tehetségeddel - szólt halkan, de éreztem ahogy mosolyog.

Nem válaszoltam neki, csak előre kezdtem vele lépkedni, míg az ágyhoz nem értünk. Ott elengedtem, ő pedig az ágyra ült. Az ágyam melletti szekrény fiókjából elővettem egy krémet, amit direkt az ilyen alkalmakra találtak ki. Miután kezemben a krémmel leültem az apróbb fiú elé, letéve a kis üveget, kezeim a pólója aljához siklottak.
Ő hagyta, hogy levegyem, így a textilt az ágy mellé tudtam dobni. Egy gyors csókot leheltem ajkára, majd ő elhajolva máris lefeküdt az ágyra. Hasa a takarót préselte. Feneke alatti részre ültem, közben újra kezembe véve a krémet. Kinyitva, ujjammal kiemeltem belőle, majd a bőrére juttattam. Mindezek után két kezemmel elkezdem beledolgozni vállába, valamint háta különböző pontjaira.

  - Ez nagyon jó - szólt halkan, miközben arcát a párnába nyomta.

Örültem neki, hogy élvezi amit csinálok, holott még csak most kezdődött.
Kezemmel körkörös mozgásokat végeztem a vállán, s egyre jobban haladtam lefelé, míg a derekát el nem értem. Miután ezt megtettem, ismét a vállától indulva haladtam lefelé.
Ám ezúttal azonkívül, hogy kezeimmel munkálkodtam, számát is akcióban lendítettem. Ajkammal nyakát érintettem, s apró csókokat hagytam rajta.
  Tudtam, hogy egy napon, amikor elmegy az egyetemre, véget érnek ezek a napok, ezek a percek. de amíg itt volt, szerettem volna kiélvezni minden egyes pillanatot. Amíg csak lehetett.