Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

10. Fejezet: Nem engedlek át neki

Katsuki sikeresen kikerülte Shouto ütését, és elkapta az ő vállát, s ki is fordította.

- Katsuki! - kiabáltam rá, eléggé hangosan.

Ők mit sem törődtek azzal, hogy én ott voltam.  Katsuki visszarántotta a fiút, majd egy hatalmas ütést küldött az arcába. Ijedten kaptam a szám elé a kezemet, amikor megláttam Shouto vérző orrát. A pánik eluralkodott rajtam, és mozdulni se tudtam.
  A piros-fehér hajú fiú nem hagyta magát, és kirúgta Katsuki lábát, így ő térdre esett, Shouto pedig állonrúgta. Katsuki fájdalmasan felszisszentett, majd gyomron küldte a másik fiút.

- E...elég... - hangom akadozó volt teljesen.

A fiúkat nem érdekelte a jelenlétem ismét. Fokozatosan küldték egymásnak az ütéseket, azonban Katsuki nagyobbakat ütött, így Shoutonak egyre jobban vérzett a szája, valamint az orra. Itt volt elég.
  Berontottam a két fiú közé, és pont jókor. Shouto fel fordultam, majd két kezem közé kaptam az arcát, remegő kézzel.

- Babe...kérlek... - hangom nagyon rekedt volt, és féltem is.

A szája fel volt hasadva, és több helyen vérzett is. Az orra se járt jobban. De a legrosszabb, az volt, hogy mérhetetlenül mérges volt, és remegett az egész teste az idegtől. Kezét szorosan megfogtam az egyik kezemmel, hogy megnyugodjon. Nem akartam így látni őt.

- Csinált valamit? - préselte ki, dühtől forrva az ajkain.

- Nem - ráztam meg a fejemet - Nem csinált semmit. Semmit se csinált... - húzodtam közelebb, majd végighúztam az ujjamat a száján.

Ujjam véres lett, ő pedig fájdalmasan szisszentett fel az érintésemre.

- Elkell mennünk az iskolanővérhez...

- Leszopni esetleg nem akarod helyben? - vágta oda bunkón Katsuki a szavakat.

- Most szépen elhallgatsz, - néztem rá dühösen - és elmész a nővérhez, vagy az iskola orvoshoz! - emeltem meg a hangomat rá. Neki is elég szépen felszakadt a szája.

- Tsch...Ne mondd meg, hogy mit csináljak - vágta oda hozzám, kicsit se kedvesen, majd egyből meg is fordult, és magunkra hagyott minket.

Shoutoval ketten maradtunk. Nem tudom, hogy aggódom, vagy haragszom rá.

- Mégis... - fordultam felé - ...mi volt ez az egész?

Ő nem szólt egy szót sem, csak hallgatott, mint a sír.

- Shouto... - szóltam aggódva, majd megszorítottam a kezét.

- Elegem van belőle...

- És ez a megoldás? Hogy szétveritek egymást? - szóltam ingerülten, de több aggódás volt bennem.

- Most már mindegy - nézett oldalra, és nem rám - Szakítasz velem? - kérdezte alig hallhatóan.

- Miért vagy buta? - szóltam rekedt hangon, majd megfordultam, és elindultam az orvosiba.

Ő nem engedelmeskesett nekem, és megállt.

- Gyere. Elkell látni a sebeidet.

Shouto szóra nyitotta a száját, de végül semmit se szólt. Sejtettem, hogy mit akar kimondani. Felé fordultam, majd két kezemet felemeltem felé. Ő összeszorította ajkait, majd egyre közelebb jött. Egészen addig, míg a testünk össze nem ért, ő pedig a derekamnál fog a szorosan magához ölelt.

- Ne haragudj...- búgta alig hallhatóan, közben fejét a nyakamba fúrta.

- Aggódtam érted. Nagyon. Többet ne csinálj ilyet, kérlek... - suttogtam magam elé, majd lehúztam, és egy puszit adtam az arcára.

Ő eltávolodott, majd szemeivel az enyémet kezdte el vizslatni. A következő pillanatban egyre közelebb hajolt, majd egy puszit adott a számra. Ám saját ajkait egyből el is húzta, és fájdalmasan felszisszentett.

- Egy ideig még fájni fog - mosolyogtam rá kedvesen, majd ujjainkat összekulcsoltam. Még mindig remegett kissé.

Remélem ennél már csak jobb dolgok jönnek majd.

Katsuki szemszög

Az a rohadék félszemű! Szétreped az arcom, a nővér pedig itthagyott, hogy elmehessen fertőtlenítőért.

- Bakubro! - rontott be az idióta vörös az ajtón - Tyí, geci. Neked szépen ellátották a bajod.

- Mégis honnan tudod mi történt?! - emeltem meg rá a hangomat.

- Denki látott titeket, és szólt nekem. Én pedig egyből rohantam. Mégis mi történt?

- Azaz idióta Todoroki faszú...

- Összevesztetek?

- Szanaszét vertük egymást - röhögtem el magam - De ő kapott többet.

- Nagu? - kérdezte feszülten.

- Ki más lenne? - mormogtam magam elé, majd kinéztem az ablakon közben.

- Miért nem adod fel végre? Nem szoktam ilyet mondani, de ez tényleg reménytelen. És Todorokival összeillenek.

- Ne mondj ilyet, te Sünfejű! - emeltem meg rá a hangom.

- Akkor mégis mihez akarsz kezdeni, Bakubro?

- Nem engedem át neki. Kell nekem... - szóltam magam elé komolyan.

Így van. Kell nekem Nagu, és nem nyugszom bele abba, hogy az a rohadék meri magát, a barátjának hívni.