Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

11. Fejezet: Kirándulás [1]

Nagu szemszög

2 nap telt el azóta, hogy Katsuki, és Todoroki verekedtek. Mivel az igazgató, valamint egy tanár se tudta meg az esetet, nem kerültek bajba. Azonban bennem örökre megmarad az a pillanat.

Nemrég érkeztünk meg a tábor helyszínére, ahol a kirándulásunk fog folyni, az elkövetkező 2 napban.

 - Minden oké? - jelent meg mellettem Shouto.

- Persze, miért ne lenne?

- Kissé sápadt vagy.

- Csak fáradt vagyok - szóltam zavartan.

- Ugye nem a múltkori verekedés miatt rágód magad? - kérdezte aggódva. 

- Nem, nem amiatt. Nyugodj meg - fogtam meg a kezét.

Igazából amiatt is. Egyszerűen nem tudom magam túltenni rajta.

Este, ahogy leszállt az éj, nem tudtam aludni. Uraraka már javában aludt, azonban én képtelen voltam rá. Ahogy feküdtem, és bámultam a plafont, halk ajtónyitódást hallottam. Szememet egyből az ajtóra szegeztem, ahol egy fiút pillantottam meg.
  Egy fiút, akin egy trikó, valamint egy melegítő volt. Ahogy közelebb jött az ágyamhoz, máris tudtam, hogy kivel van dolgom.

- Zavarok? - kérdezte kedvesen.

- Te? Soha... - küldtem felé egy mosolyt, majd arrébb mentem az ágyamban, és felhajtottam a takarót, hogy mellém tudjon bújni - Nem tudsz aludni?

- Nélküled nem  - nézett rám, én pedig eltévedtem a szemeibe.

Azokban a csodás szemekben, melyben sose találom a kiutat.

- Lefogunk bukni reggel, amikor ébresztenek.

- Hallottam Minetatól, hogy Present Mic fogja a lányokat ébreszteni, a fiúkat pedig Aizawa-sensei. Nem hiszem, hogy befog jönni a szobákba, csak bekiabál.

- Ez esetben itt alszol?

- Meg se kell kérdezned - mosolygott rám halványan, majd lehúzott maga mellé, és szorosan átölelt, miközben én a mellkasába bújtam - Jó éjt - puszilta meg az arcomat - Szeretlek.

- Én is téged... - szóltam halkan, majd mély álomba merültem.

Másnap kitalálta a két nagyokos tanárunk, hogy este, nem mást fogunk csinálni, mint bemenni az erdőbe párokban, és a másik végén pedig kijutni. A győztes pár jutalmat kap. Bár Aizawa-senseiék nem mondták el, hogy milyen jutalmat.

- Jó, akkor minden lány húzzon egy cetlit. Fiú-lány párosok lesznek.

Sorba álltam, ahogy a többiek, és húztam egy cetlit. Nagyon remélem, hogy nem Katsu...oh, basszus.

- Kit húztál, Nagu? - lépett mellém boldogan barátnőm.

- Inkább hagyjuk. Te?

- Kaminari-kunt - mosolygott rám - Deku-kunnak jobban örültem volna, de Kaminaru-kun aranyos fiú. Szóval? Esetleg Todoroki-kunt húztad?

- Egy idiótát húztam - mutattam felé a cetlin, melyen Katsuki neve állt - Pont vele nem akartam lenni jelenleg.

- Cseréljek veled? - ajánlotta fel.

- Kedves vagy, de tudom mennyire irtózol Katsukitól.. - sóhajtottam nagyot.

- De segíteni akarok..

- Tudom, és értékelem. De túl fogom élni - szóltam zavartan.

- Kit húztál? - lépett mellém a barátom.

- Nem fogsz neki örülni, de...

- Katsuki? - szólt idegesen.

- Talált. Neked ki lesz a párod?

- Yaoyorozu - sóhajtott - Biztos nem akarsz cserélni senkivel?

- Megleszek - küldtem felé, egy halvány mosolyt.

Így van. Túl fogom élni.
  Páran már elindultak be. Elkéne neki mondanom végre.

- Katsuki - léptem oda hozzá, mire rám emelte, vörös tekintetét.

- Nagyszerű... - röhögte el magát - A te seggedre kell vigyáznom bent? - szólt gúnyosan.

- Nem kell rám vigyázni! - néztem rá morcosan.

- Majd kiderül - vágta a kezét a zsebére, majd az erdő bejáratához lépett. Mellé léptem, majd Aizawa-senseire néztem.

- Szerintem az előttetek lévő páros már kiért, szóval mehettek - biccentett nekünk.

És most nagyon remélem, hogy nem fogjuk egymást kinyírni. Vagy ő engem.