Házegyesítő Haditerv

Második rész

Mindketten elképedtek Draco válaszán. Hermione álmában sem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű lesz rávenni a mardekárost a segítségre. Draco álmában sem gondolta volna, hogy egy griffendéles ilyen könnyen meg tudja győzni, hogy segítsen egy ilyen ostoba, jelentéktelen dolog végrehajtásában.

Egymást bámulták bambán, és csak teltek a másodpercek, de Draco még mindig nem tudta, hogy mi a francért mondott igent. Jelen pillanatban egy dolog járt a fejében: „erre innom kell valamit". Azzal felállt, hogy a bárpulthoz induljon, pont abban a pillanatban, mint Hermione, aki valószínű hasonló döntésre jutott, a bárpult fele intézett oldalpillantásai alapján.

- Majd én- csak ennyit mondott Draco egy sóhajtás kíséretében. Azzal célba vette az említett szekrényekkel felszerelt pultot. Talált poharakat, néhány üveg vajsört meg egy palack lángnyelv whiskyt. Tisztába volt vele, hogy nem kéne még lángnyelv whiskyt innia, de úgy döntött, hogy ez most cseppet sem érdekli. Ellenben Hermione számára vitt egy üveg vajsört is.

Néhány percig csendben iszogatták az italukat, de aztán Draco elunta a várakozást.

- És most mi lesz? Mi a következő lépés? Fogócskázás Weasley-vel? Barátságkarkötő-készítés Potterrel? Hatalmas Mardekár- Griffendél piknik? - kezdte elveszteni a türelmét és ez érződött szavain is.

- Úgy gondoltam, kicsiben kezdjük- válaszolt a vajsörből felnéző lány.

- Kicsiben?

- Igen. Mondjuk, ha a folyosón találkozunk, nem átkokat szórunk egymásra, hanem köszönünk.

- Köszönünk?- A fiú meghökkenésében csak ennyit tudott kinyögni. Draco már a szökésen gondolkozott. Ennyi badarságot! Mibe rángatta magát?

- Igen, tudod olyan alap illendőségi forma- szólt Hermione egy lenéző, tanító nénis hangon egy szemforgatás kíséretében.- Szóval, ha én jövök szembe, akkor te azt mondod nekem, hogy „Szia, Hermione!" és én erre azt válaszolom, hogy „Szia, Draco!". Ha Harryt látod szembejönni, akkor nem azt mondod, hogy „Szia, Hermione!" ,hanem....

- Szétátkozom!- kiáltott Draco türelmét vesztve. Pontosan tudta, hogy ez úgy hangzott, mint egy rossz elsős, aki nem tanulta meg a leckét, de lelkesen bekiáltja a rossz választ, de nem bírta elviselni még a gondolatát sem, hogy ennyi idő után kezdjen Potterrel haverkodni.

- Nem, hanem...- folytatta volna Hermione a kis elsőst nevelő tanár néni stílusban, azonban Draco közbevágott.

- Tudom, hogy kell köszönni. Sőt, valószínűleg jobban tudom, hogyan kell, sőt minden illendőségi formát jobban tudok, mint te, te mocskos kis sárvérű! Aranyvérű vagyok, és a legjobb nevelésben részesültem, nem úgy mint a véráruló kis vörös haverod! Úgyhogy ne tarts nekem itt órákat arról, hogy kell köszönni!- szavai elérték a kívánt hatást, ami őt egy pillanatig hihetetlen elégedettséggel töltötte. Hermione arca fájdalmas grimaszba húzódott, mintha Draco pofon vágta volna. Azonban a pillanat múlásával eltűnt az elégedettség, és helyét bűntudat vette át.

Hermionénak fogalma sem volt, hogy erre mit mondhatna. Ő is tudta, hogy egy kicsit lekezelően beszélt a fiúval, de nem gondolta volna, hogy így felbosszantja. Életében először nem jutott eszébe semmi értelmes vagy frappáns, így inkább elfordult a fiútól, hogy legalább könnyeit ne lássa. Hiába, ennyi idő után is borzasztóan bántotta, hogy ha sárvérűnek hívják. Ennyi év után is, mivel a szőke minden egyes alkalommal feltépi ezt a sebet. Hogyan hihette, hogy ez a terv működhet? Hogy lehetett ilyen buta? Ezekre a gondolatokra hirtelen fellángolt benne a düh saját maga és a szőke iránt.