A Pokol Bukottja

II. 10. fejezet

Amint Lucifer felfogta, hogy cserben hagytál, megpróbált elmenekülni. Talán sikerült is volna neki, ha hirtelen nem jelenik meg Roy kezében egy tűzből álló íj. Bár tegez nem volt hozzá, ahogy a férfi a megfelelő pózba állította a karját és húzni kezdte a húrt ujjai közt megjelent egy hosszú lila lángból álló nyíl, amit a bőrszárnyú felé lőtt.

A bukott angyalnak nem volt menekvése. Miután lezuhant és Roy eléje állt, eltűnt fekete szörnyalakja, pedig nem állt szándékában visszaváltozni. Így, hogy lekényszerítették róla, szinte meztelennek érezte magát.

- Beszélgessünk. - hajolt le hozzá Roy. Sokan köréjük gyűltek. Lucifer jól láthatóan nyelt egy nagyot. - Az előbbi lények hozzád hasonlóak voltak, tehát a véremet vagy nem használtátok még, amit kétlek, vagy nem rajtuk. Azt szeretném tudni, hogy hol vannak ezek a lények.

- Én is sok mindent szeretnék tudni. - jegyezte meg a bukott, de nem bátorságból, félelme szinte tapintható volt.
- Például, hogy mi lesz, ha nem felelsz? - kérdezte vigyorogva Roy. 
Lucifer felordított, mikor testét lila szikrák kezdték égetni.
- Ez megfelelő válasz?
- Ez milyen tűz, Roy? - kérdezte Ark. Még mindig ledöbbentette fia hatalma.
- Míg a pokoltüzem a legerősebb, gyors halált hoz, ezzel szemben a lila lángok lassan, fájdalmasan hozzák közelebb a véget. - mesélte a férfi még mindig a bukottat figyelve.
- Általában az egyszeri alkalomtól is megered a foglyok nyelve, de te nem fogod olyan könnyen adni magad, igaz? Ez esetben, kérsz még Lucifer? - kérdezte Roy, miután a lila lángok teljesen eltűntek.
- Dehogyis! - a bukott szemeiben valódi rettegés csillant.
- Tehát, hol vannak azok a teremtények? - tette fel még egyszer a kérdést Roy, miközben kiegyenesedett és mellkasa előtt összekulcsolta kezeit. Az eddig látott gyermeknek, szinte nyoma veszett...

- A Földön.
Roy összehúzott szemöldökkel meredt maga elé.
- És mire képesek?
- Azt nem tudom.
Újabb szikrák csaptak fel és azt követték Lucifer sikolyai.
- Az emberek vérén élősködnek! - kiáltotta a bukott.
- Vámpírok? - hüledezett Muri, míg az angyalok többsége értetlenül néztek egymásra.
- Azok csak mesék. - jelentette ki Kalim már emberi alakjában. - Az emberek gyakran összetévesztik a démonokat a mesebeli teremtményekkel.
- Ez nem mese! - közölte határozott hangok egy magas, izmos, hófehér hajú és szürke szemű férfi, fekete szárnyai voltak...
- Ezt elmagyaráznád, Raguel? - kérdezte Raphael.
- Nem csodálom, hogy nem emlékeztek már rá. - kezdte a férfi előrébb lépve. - Még az első Ördög alatt szolgáltak ilyen lények. Minden legendának van alapja.
- Ez akkor volt, amikor a 7 főbűn megjelent? - vakarta meg a fejét egy rövid zöld hajú és arany szemű arkangyal.
- Tényleg. Baltazár volt ilyen lény. - értett egyet Michael.
- De milyen lények ezek? - kérdezte Roy.
- Baltazár az első fődémon. - kezdett bele a Sátán. - Mondjuk úgy, hogy Michael pokolbeli megtestesítője. Míg ő elhalmozza jó tanácsokkal és isteni ajándékokkal a halandókat, addig Baltazár rajtuk élősködik. Nevezhetjük őket vámpíroknak, mivel az emberek vérét szívják és megfosztják őket egyes emlékeiktől, hogy a sajátjukká tegyék azt.
- Csak azt nem értem, hogy születhetett a fiad véréből ilyen lény. - jegyezte meg a zöld hajú arkangyal.
- Lehet Safry Baltazár leszármazottja? - gondolkodott hangosan Roy.
- Fogalmam sincs. - rázta meg a fejét apja. - Később született, mint én, de talán...
- Nincs talán. - vágott közbe Raguel. - Baltazár leszármazottjait kiirtottuk.
- Akkor a másik ötletem valószínűbb. - jegyezte meg Roy újfent gondolataiba merülve. 
- Másik ötlet? - kérdezte kíváncsian a zöld hajú férfi.
- Mi van, ha a vérem Baltazár és serege feltámasztásához kellett?
- De az lehetetlen. - jelentette ki Raguel.
- Már miért lenne az? A Sátán fia vagyok és használom a Pokol erejét.
- Ez megmagyarázná, hogy Ayase miért nem lett volna elég. - vette át a szót Ark.
- De te nem vagy igazi ördög. - jegyezte meg egy hosszú rózsaszín hajú és lila tekintetű nő, akinek szintén fekete szárnyai voltak.
- Ez ki kérem magamnak! Nálam igazibb ördög nincs Ramiel! - hogy kijelentését hatásosabbá tegye Ark magára mutatott.
- Ez mos lényegtelen. - legyintett Roy a témán. - Lucifer, mit akar a vámpírokkal Safry?

A bukott angyal megremegett a megszólítástól; remélte, hogy megfeledkeznek róla a nagy eszmecsere közben.
- Ezt tényleg nem tudom. - mikor Roy tett felé egy fenyegető lépést ijedten folytatta. - Safry csakúgy elengedte őket, mondván, hogy úgy sem tudnak ellenállni saját vágyaiknak.
- Saját vágyaiknak? - nézett kérdőn az arkangyalokra Roy.
- Baltazár ellent mondott az urának, ezért az megátkozta őt és egész seregét. - magyarázta Ark.
- A Vér Átka. - jegyezte meg a zöld hajú arkangyal.
- Csak tudnám Sariel, hogy ilyenkor miért csillog a szemed. - emelte fel érdeklőn egyik íves szemöldökét Ramiel.
Sariel csak széles mosolyra húzta a száját.

- Tehát nem önszántából lett ilyen. - tért vissza a témához Roy.
- A szörnygyártás valahogy kezd szokássá válni odalent. - jegyezte meg Kalim csípőre tett kézzel.
- Ja, baró volt a külsőd. - vigyorgott rá Sariel.
- Neki köszönhetem. - bökött Luciferre a férfi nem valami hálásan.
- Furcsa, hogy az utánzat jobb, mint az eredeti. - vetette oda a bukott testvérének az arkangyal.
- Vegyél visszább, Sariel! - nézett fenyegetőn a férfira Lucifer, miközben fogait csikorgatta.
- Ne akarj magadra haragítani egy tornádót. Az árulásod nincs elfeledve. - ugyan a zöld hajú még mindig mosolygott, arany szemeiben ijesztő fény villant.

A bukott végignézett a köré gyűlteken. Valóban nem lett volna esélye 6 arkangyal és a pokol szülötteivel szemben.
- Most mi legyen Michael? - kérdezte Bryn. - Ha nem is önszántukból, de a vámpírok bántani fogják az embereket.
- Okos kislány. - kacsintott rá Sariel.

- Erre a hülye is rájön! - vetette oda Bryn, de ezzel csak annyit ért el, hogy az arkangyal még szélesebbre húzta a mosolyát, ami nagyon dühítette.
- Talán a teremtőjükre hallgatnak. - jegyezte meg halkan Uriel. Még mindig Roy mellett állt, de már nem csimpaszkodott bele, mint egy kiskutya.
- Safry nem hiszem, hogy ura lenne a helyzetnek, máskülönben ma a vámpírok is itt lettek volna. - közölte Ark.
- Nem rá gondoltam, hanem arra, akiből ténylegesen születtek. - mutatott a kék hajú és szemű arkangyal Royra. 

Mindenki rászegezte a tekintetét.
- Ez már valószínűbb. - morogta Raguel, mintha nem akarná elhinni, hogy ő is egyetért.
- Remek. - sóhajtott fel Roy. - Akkor le kell mennem a Földre? - kérdezte Michaeltől, aki kevésbé határozottan, de bólintott. Nem tartotta túl jó ötletnek Royt az emberek közé engedni ilyen alakban.