Ú𝚓 𝚞𝚝𝚊𝚔𝚘𝚗 (Át írás alatt)⚡️

5

Izgatottam sétálgattam fel-alá a váróteremben.
A Big point kiadónál voltam munkát vállalni a tegnap megbeszélt idő pontra, mint grafikus.
Maga az épület gigantikus méretű, égimeszelő volt, tele kristálytisztára csiszolt üvegablakokkal. Belseje egy lépcsőházból, illetve több millió szárnyból és irodából épült fel, aminek mégcsak a negyedét se láttam.

Azt tudni kell rólam, hogy imádok rajzolni. Kicsi korom óta szenvedélyem és 20 éves koromra sem csökkent ez az érzés bennem. Általános suliba mindig rajz versenyeket nyertem, de nem is a győzelem hajtott, hanem a szenvedély, ami évről évre csak nőtt.
Nagyon régóta tervezgettem már, hogy e-felé a pálya felé indulok el és lám, itt vagyok. Igaz, csak reggel 8-ra kellett volna ide érnem, de én már fél 7-kor a portánál várakoztam, hátrahagyva kettő, ugyan erre a munkára pályázó versenytársamat, kik jóval érkezésem után toppantak be. Mostanra már viszont mind hárman, egymást fürkészve ültünk és az óra kattogására mozgattuk lábainkat.

Egy idő után, már kezdett fogyni az eddig végtelennek titulált türelmem és 8 óra elmúltával egyre hevesebben kezdtem lóbálni bakancsos lábaimat is.
Hirtelen meg szólalt egy hangos bemondó, pont a hátam mögül. Villámgyorsan egy utolsó szúrós pillantást vetve vetélytársaimra, meg fordultam.

-FELKÉRNÉM HAN JOONHE-t, HOGY FÁRADJON BE A 4.TEREMBE. KÖSZÖNÖM!

-Ez valami vicc? - néztem rá az épp felállni készülő, agyon sminkelt lányra, ki felszólalásomra, csak gonoszul rám vigyorgott rúzsos szájával és természet ellenesen fehér fogaival, majd belépett a 4.terembe, maga után becsapva a vaskos irodai ajtót.

-De én voltam itt előbb!- indultam el a titkárnő felé, aki még a pult elé trappolásom előtt közölte velem, hogy miért mehetett be elöttem a csiszolalatlan gyémánt, a barbie baba.
-Ugye nem a szépsége miatt? Mert ki kérem magamnak, hogy,- a titkár idegesen szólt közbe idétlen mondatomba.- A hölgy tegnap jött volna, de elcsúszott a fodrászata, ezért ön elé rakattuk, mert nem ért volna rá utána.- magyarázta nekem, kicsit tagolva a recepciós.
-Óh értem.- bólogattam igazán megértően.- De azért ne beszéljen velem úgy, mint hallás károsultal, ha kérhetem.- néztem rá mosolyogva, aztán bocsánatot kértem és megkérdeztem, hogy én mikor következem.
-Ön 8-ra lett beírva.
-Igen.- mondtam lassan.
-9-kor fogják beengedni.
-Rendben. Köszönöm szépen.- hajoltam meg.
-Nincsmit. - Mosolygott mostmár kedvesen a nő.

                        Fél órával később

Végre kinyílt az a bizonyos ajtó, amin a műanyag baba fél órával ezelőtt tipegett be, eszméletlenül elragadó vigyorával megajándékozva engem. Nem is akartam rá nézni, csak menjen  ki innen a hülye fejével együtt. Mikor végre bezáródott a szerkesztőség kapuja, felsóhajtottam és vártam, hogy kimondják a nevemet. Nem kellett sokáig várnom. Kb. Egy perc múlva, újra meg szólalt a hangos bemondó, szokásos szövegével.

-FELKÉRNÉM MOON CHOEUNT, HOGY FÁRADJON A 4.TEREMBE. KÖSZÖNÖM.

Erre a pillanatra vártam. Felpattantam, a már úgyis elűlt fotelgarnítúráról és magabiztos léptekkel indultam el a szürke ajtó felé, amin a 4-es szám díszelgett. Elmentem a másik vetélytársam mellett, ki tetovált karjait keresztbe téve aludt.
A szobába beérve meg csapott az az ismerős és imádott tömény festék szag.
Körbe néztem és egy nagy iroda asztal előtt találtam magam, ami egy borostás szakállú, zselével lelapított hajú öltönyös embert rejtett maga mögé.
Illedelmesen meghajoltam és köszöntem.
-Hong Jung vagyok. A szerkesztőség igazgatója.- nyújtott kezet.
Felegyenesedtem és kezet ráztam a főnökkel.
-Kérem meséljen picit az eddigi életéről és, hogy pontosan miért a rajzot választotta, mint élet cél.- motyogta nekem. Magamba végig gondoltam mindent, ami publikus és ami hasznos információ lehet magamról, majd belekezdtem.