Lolita | Jimin ff

25. fejezet

Minjun felsóhajtott:

- Hwara! Megtennéd, hogy nem vele foglalkozol? A kedvemért, könyörgöm! Ez az utolsó nyomorult hetem itt! A fél hónap azzal telt el, hogy amiatt a szerencsétlen miatt aggódsz folyamatosan! – emelte fel a hangját, mire Hwara összerezzent. Ritkán kiabált vele, de ha megtette: akkor bizony tényleg dühös volt – Légy szíves?! – szólalt meg újra egy kis szünet után.

- B-Bocsánat... - húzta össze magát a másik és inkább nem szólalt meg.

- Köszönöm!!! – dühöngött még mindig a fiú, de hamarosan lenyugodott és úgy nézett maga elé.

Már a hónap utolsó hetében jártunk, pontosabban egy szerdai napon. A hó megállás nélkül hullott, az idő rettenetesen lehűlt. Minden nyugodt és csendes volt; legalábbis a palotán kívül, ugyanis a lány szobájában szinte kitapintható volt a feszültség a leendő királyi páros körül.

- Tudod, hogy nem szeretem, amikor rajta jár az eszed... - karolta át végül Minjun Hwarát lágyan és úgy vizslatta arcát.

A reakció viszont csak egy bólintás volt, a fiú pedig nem sokkal később magához ölelte őt, hogy egy picit oldja a hangulatot:

- Nagyon szeretlek, de tudod, hogy azt viszont nem szeretem, ha ilyen butaságokon töröd a fejed. Én vagyok a herceged, ne is foglalkozz egy olyan fiúval, aki megszökött otthonról és lovagnak tetteti magát.

Alig telt el pár óra: a dolgok bonyolódni kezdtek.

- Na jó, ebből most van elegem! – fordított hátat Jimin, miközben dühösen felkiáltott.

- De Jimin! Állj meg, hallod?! – ordított vissza Youra és sietve utána eredt.

- Nem és kész! Hagyj békén! Megkaptál mindent, amit akartál! - dühöngött tovább a fiú, miközben egyenesen a palota kapuja felé tartott – Hallgatnom kellett volna Hoseokékra és már a kezdetekben otthagyni téged a fenébe! Csak kihasználsz! Egy kis hülye játékszer vagyok neked, ugye?!

- De Jimin!!!

- Maradj ott, ahonnan jöttél és felejts el már végre!!! – hamarosan már a laktanyai házaknál jártak, pontosabban Hoseok és Jimin házánál.

Jimin felsietett a lépcsőn és már nyitotta is az ajtót, de még egyszer visszakiáltott, hiszen a lány még mindig követte őt:

- Nem értetted?! Hagyj békén!!! – azzal erővel becsapta az ajtót, mire Hoseok – aki az ágyán ült – azonnal felkapta a fejét és értetlenül nézett vissza társára.

- Hát te? – kérdezte.

- Aish, semmi... - ült le a kérdezett is feszülten az ágyára. Pillanatok múlva elfeküdt és idegesen kezdte el kapkodni tekintetét a plafonon.

- Hallottam, hogy nagyon ordibáltál valakivel.

- Áh, csak Youra. Elegem van belőle – hunyta be szemeit és lassan kifújta a bent tartott levegőt annak érdekében, hogy végre lenyugodjon.

Hoseok hitetlenül megingatta a fejét:

- Na látod? Mi megmondtuk neked, hogy ne foglalkozz vele.

- Tudom... - sóhajtott fel – Tanultram is belőle. Mindenesetre most már erősen remélem, hogy békén hagy végre. Megmondtam neki már vagy ezerszer.

- Annak aztán várd csak ki a végét.

Ahogyan Hoseok ezt kimondta, a dolgok teljesen a feje tetejére álltak. Egy olyan esemény vette kezdetét, amelyre végképp senki sem számított.