Az imádnivaló Kiscica [YOONSEOK FF.] (BEFEJEZETT!!)

❣️Te az enyém vagy Én meg a tiéd!❣️ (9.rész)

 ~Yoongi Szemszöge~
Álmomban...
„Hoseok házában, a szobájában, ültem ágyán és vártam hogy haza jöjjön a munkából. Elhatároztam magam. Bevallom neki az érzéseimet. Talán viszonzott lesz az a szerelem ami már pár hónapja megy. Izgultam és féltem egyszerre..Féltem hogy amit mondani fogok neki..mindent megváltoztat.
Olyan sokáig mégsem tudtam gondolkodni mert hallottam ahogy kinyílik a bejárati ajtó. *Jól van Yoongi! Most vagy soha!!*
-Yoongi? Merre vagy?? - Ordította ki a nevem és hogy hol vagyok mert ilyenkor általában a nyakába szoktam ugrani..na jó, nem..csak megölelem és egy jó két percig nem is szoktam elengedni.
-Itt vagyok a szobádban.. - Mondtam neki hangosan mire Ő gondolom leöltözött mert hallottam ahogy a cipőjét teszi helyére illetve a kabátját is majd egyre jobban lehetett hallani a lépteit.
Mikor kinyitotta tárt karokkal várt de én nem mozdultam. Túlságosan izgulok hogy mi lesz.
-Mi a baj Yoongi?? - Kérdezte aggódó tekintettel és hanggal majd hozzám sietett.
Lehajtottam a fejem. Nem mertem rá nézni. Ő leguggolt és arcomhoz ért.
-Yoongi..Mi történt?? Aggódom érted..!
-Valamit...valamit muszáj elmondanom..
-Kezdesz megrémíteni...
-Kérlek foglalj helyet... - Kérésemet teljesítve helyet foglalt de még mindig ugyan úgy bámult, ezzel lyukat égetett a testembe. Legalábbis én ezt éreztem..
-Mit szeretnél elmondani..?
-Az az igazság...hogy...
-Hogy??
-..Hogy... *Nekem ez nem megy! Nem tudom kimondani!*
Ekkor jött egy gondolat és amilyen hirtelen csak tudtam, megcsókoltam. Lehunyva szemeimet ízlelgettem telt ajkai puhaságát. Viszont ebben az fájt hogy nem csókolt vissza. Elválva párnácskáiról hunyva maradó szemekkel préseltem ki a számból
-..Szeretlek...Szerelmes vagyok beléd..
-Sajnálom Yoongi de..de én.. - Nem bírtam hallgatni és vissza tartani magam ezért újból rátámadtam édeskés szájára.
-Yoongh.. - Döntöttem le az ágyra miközben erősen martam jó és finom ajkait.
Már mélyítettem volna el mikor pofán vágott.
Elszakadva ajkaitól fordítottam el a fejem. *Azt hittem ha újra megcsókollak megváltozik a véleményed..tévedtem..*
-Te normális vagy?!! Lányokhoz vonzódom nem pedig a fiúkhoz, Yoongi! Téged max barátnak képzeltelek el!..Ma már annak sem..! Most pedig ajánlom hogy tűnj el a szemem előtt és a házamból is!„

-Yoongi?? Yoongi??! - Rázogatott meg gyengéden valaki mire nekem kipattantak a szemeim.
-Úristen Yoongi! Minden rendben?? Mi történt?? Mit álmodtál??
A könnyeim egyfolytában csak nőttek és nőttek.
-Jó, kérlek nyugodj meg! - Ölelt át szorosan ahogy csak tudott.
-Csak nyugodj meg! - Simogatta hátamat és megnyugtató mondatokat súgott a fülembe.
Pár percig csak szorosan magamhoz öleltem majd mikor kicsit csillapodott az állapotom arrébb húzódott tőlem ép hogy csak annyira hogy a szemembe tudjon nézni
-Mit álmodtál Yoongi..?
-Azt...hogy..azt mondtad „Tűnj el a szemem előtt és a házamból is!" - A végét síró hangon és vékony hangon mondtam
-Jaj, Yoongi! Nem kell emiatt aggódni! Az csak álom volt! Való életben nem fog ez megtörténni! Semmiért és senkiért nem lennék hajlandó oda adni vagy kihajítani a házamból! Te az enyém vagy Én meg a tiéd! *Már megint olyat mondasz aminek két értelme van..és ebből mindig a rosszabbikra kell gondolnom..*
-Tudom..de akkor is..fel pofoztál és ezt vágtad a fejemhez..
-Ilyen idióta álmot! Soha nem bántanálak! Soha!! Egy ujjal se akarok neked ártani! Inkább a kezemben ringatnálak mint hogy megütnélek! Hidd el Yoongi! Soha semmi pénzért nem bántanálak és főképp nem mondanék ilyeneket neked!
-Biztos vagy benne??
-Annyira biztos mint még soha.. - Majd magához húzott
-..De..milyen ok..?
-Mi, milyen ok??
-Milyen okból „vágtalak" pofán és „mondtam" olyanokat?
-..Arra már nem emlékszem..Talán valami hülyeséget csináltam és azért... *Hazudtam..nem mertem elmondani a pontos történetet mert abból rájönne hogy szeretem és nem úgy mint barátot..*
-Értem...Ne aggódj! Ilyen akkor sem fog megtörténni! - Mondta mosolyogva miközben rám nézet amitől én is elmosolyodtam
-Hány óra van?
-Lassan kezd este lenni..
-Nincs kedved velem rajzolni?
-Nincs..de téged szívesen nézlek!
-Akkor üljünk az asztalhoz és rajzolok neked. - Mondtam neki mosolyogva
-Mit szeretnél? Mit rajzoljak?
-Amit csak szeretnél...Ami csak úgy eszedbe jut.
-Oké... - Nyújtottam el az "é" betűt a végén
Én leültem az asztalhoz Hobi meg elhúzta a függönyöket és felkapcsolta a villanyt majd leült mellém miután hozott magának egy széket.
Elővettem a ceruzákat és egy papírt majd alkotni kezdtem..Az első gondolatom természetesen Ő volt... 

1 órán belül megcsináltam és a végén már csak igazítottam. Mikor felé akartam fordulni éreztem ahogy az orrunk össze ért. Ebből kifolyólag eszembe jutott a buszos esett. Szinte olyan érzésem volt hogy újra megtörténik és..és újra megérzem ajkaimon nyelvét..
Néhány másodpercig csendben vizslattuk a másikat majd Ő elhajolt tőlem. *Miért is gondoltam volna hogy talán megcsókol?..*
-Bocsánat...túl közel néztelek mindvégig... - Nézet el az egyik sarokra miközben tarkóját vakargatta.
-Semmi baj... - Fordítottam el az arcom és számhoz kaptam a kezem. Érzem. Újra érzem ahogy lassan végig nyal rajta..
-A-Azt hiszem ez egy portré lett..Rólad..Tessék..! - Nyújtottam át a rajzot.
-Köszönöm..Amúgy te nagyon jól tudsz rajzolni! Elképesztő mikre vagy képes. Nem elég hogy gyönyörű vagy még tudsz főzni és rajzolni is...
-Azért ne túlozz.. - Nevettem el magam egy picit
-De, amúgy köszi..! - Majd rá néztem és szembe találtam magam, nagy csillogó tekintetével
-Yoongi...?
-Igen..?
-Megölelhetlek..?
-Persze..nyugodtan..
Nem is habozott tovább, valahogy ki szett a székből és az ölébe ültetett ami miatt el is pirultam.
-Ho-Hobi?! Nehéz vagyok..Fájni fognak a lábaid..
-Dehogy vagy nehéz..
-Dehogynem..Tisztára elvagyok hízva..
-Ne mondj ilyen butaságokat! 50 kg a magasságodhoz képest pont ideális!
-De..
-Nincs de..Csak maradj csendben és hagyd hallgassam a szívverésed.. *Inkább ne tedd! Túl gyorsan ver a normálishoz képest mert az öledben vagyok! Ráadásul teljesen a mellkasom felett és nyakam alatt veszel illetve fújod ki a levegőt! Ami eléggé furcsa bizsergető érzés vált ki belőlem..*
Majd rá tette a fejét ahol a szívem van.
-De gyorsan ver a szíved..Mi miatt van ez?
-Mert egy kicsit..izgulok...
-Mégis miért..?..Miattam?? *Nem, hanem a nagyanyám miatt! Persze hogy te miattad van ez, te okos tojás!..*

-Igen..miattad van.. - Motyogtam az orrom alatt
-Tessék?
-Semmi..csak szimplán zavarba ejtő hogy az öledben ülök..
-Ha nagyon zavar akkor abba hagyhatjuk.
-Nem. Nem. Nekem így tökéletes. Nyugtató hatása van..
-Értem... - Majd éreztem ahogy bele szippant a pólómba. *Remélem nem vagyok büdös..*

Így maradtunk pár percig nyugodtságban és csöndben majd amikor úgy gondolta elég volt neki annyi, abba hagytuk az ölelkezést és kiszálltam az öléből. Le fürödtünk..persze nem együtt hanem egymás után..

Felöltözve mindketten bújtunk be Hobi ágyába majd szokásához hívően megpuszilta a homlokomat és aludtunk el.

🐱9.RÉSZ VÉGE!🐱

Annyeong Rókicák!❤️ El is hoztam a legújabb részt..és aww de imádtam ezt is írni😍 Remélem tetszett! Következő rész szombaton jön addig is legyen szép napotok/estétek/reggeletek vagy akár hajnalotok! Na Annyeong! ❤️

BORÍTÓT KÉSZÍTETTE: k_lianna4 KÖSZÖNÖM HOGY MEGCSINÁLTAD!😘❤️

Ajándékkép így a végére.: 💕!Yoonseok is real!💕