Ha előre tudtam volna,hogy ki vagyis inkább hogy kik állnak az ajtó túl oldalán,inkább ki sem nyitom.
-Jó napot!-köszöntem nekik.
-Taehyung?-kérdezte az öreg fószer és automatice jött be a lakásba.
Hát persze nyugodtan engedd be magad fiam,mert hát te is itthon vagy,persze. 😡😡
-Nincs itthon.
-De itthon vagyok.-jelent meg az ajtóban Tae és kb hálát adtam az égnek,hogy nem nekem kell tovább dadognom nekik.
-Á,fiam! Annyira örülök,hogy látlak.-mondta az öreg boldogan.
-Hát ez nem kölcsönös.-válaszolt Tae fapofával én meg azt hittem kirobban belőlem a nevetés,de nem tettem,mivel akkor rossz benyomást keltettem volna Tae apukájában.
-Fiam,a szolgád nagyon udvariatlan.
-Ki?- kérdeztük egyszerre.
-Ő!-mutatott rám az öreg.
-Jeongkook nem a szolgám,hanem a párom!-háborodott fel Tae. De én még mindig nem értem,hogy minek a szolga és itt miért néz ki mindenki úgy,mint aki karót nyelt.
-Tae,gyere csak velem egy kicsit.-mondtam neki ès a konyha felé vettük az irányt.
-Mondd!
-Kik ezek?-kérdeztem,de ő ha akart volna se tudott volna megszólalni,mert a kotnyeles apja már mondta is a magáét.
-Én az apja vagyok,a többi pedig a testőr,illetve kint a kocsinál várakozik a sofőr.
-Aha. Ez nekem akkor sem világos. Minek vannak itt?
-Hogy végre haza vihessem a fiam és elfoglalhassa a trónt.
-Milyen trónt?! Tae?-néztem rá páromra,hogy igenis magyarázatot várnék és nem mástól,hanem tőle. De ő csak lehajtott fejjel állt és igazából rám sem mert nézni. És igazából jobban is járt mert majd felrobbantam az idegtől,hogy már megint palira vett,mert én naiv azt hittem,hogy köztünk most már minden rendben lesz.
De hatalmasat tévedtem. 😔
