Recovery - h.s [hun] // befejezett

4.

H A R R Y

- Ezt nem mondod komolyan, ugye? – kérdezte a vonal másik végén lévő személy.

- De igen, haver. Azt akarják, hogy egész nyáron ott rohadjak. Ráadásul minden egyes nap – válaszoltam. A hátamon feküdtem miközben azt néztem, ahogy a mennyezeten lévő ventilátor körbe-körbe forog.

- Legalább remélem van ott már dögös pipi, akik benne vannak egy kis mókában – mondta nevetve.

Szenvedve felnyögtem. – Nincs egy sem. Sőt, szerintem az egész kócerájban egyetlen egy nőnemű ember van, Zayn. De én még olyan makacs nőszeméllyel életemben nem találkoztam.

- Bassza meg! – kiáltotta el magát nevetve. – Bár ez nem fog számítani, ha már a lakásodban lesz, tesó.

Felnevettem. – Szerintem nem érted. Nagyon makacs. Nem lenne benne egy ilyenben.

- Számít az? Te vagy Harry Styles, a nők nem tudnak neked ellenállni. Biztos vagyok benne, hogy bárhol bárkit megkaphatsz, amikor csak akarsz.

Erre csak megforgattam a szemeimet. Zayn annyira idegesítő volt, ahogy az összes többi „barátom" is. Még barátoknak se nagyon mondanám őket, csak azért lógtam velük, hogy mindig képbe legyek az aktuális partik helyszíneivel kapcsolatban, ők meg úgy követtek engem mint valami pincsikutyák. Mindent megcsináltak, amit mondtam nekik, és soha nem kérdőjeleztek meg.

Összesen négyen voltak: Zayn, Ashton, Niall és Liam. Nekik még van egy másik haverjuk, akit követnek, ő pedig Louis. Mindenki azért mondta rá, hogy rossz fiú, mert teljes ösztöndíjat kapott a foci miatt. És, ha engem kérdeztek, jól is dobol.

Soha nem értettem, hogy miért engem választottak annyi ember közül. Semmi iránt soha nem mutattam semmilyen fajta érdeklődést, és inkább voltam egyedül. Egyedül sétáltam a folyosókon, egyedül ültem, egyedül ebédeltem. Ez volt addig a napig, amíg egyszer csak Zayn és a többiek le nem ültek mellém ebédnél és kezdtek el velem beszélgetni. Nem voltak olyan gázosak, szóval hagytam őket. Amíg ők beszélgettek, addig én csak csendben hallgattam őket, és azon gondolkoztam, hogy mennyire idióták.

Ashton volt a kedvencem. Csöndes volt, rengeteg tetkóval, plusz az egyik szemöldökében volt egy piercing is, amit a focimeccsek ideje alatt ki kellett vennie. Azóta soha nem tette vissza. Ashtont úgy ismeri meg az ember, hogy csöndes és visszafogott, aki rengeteget olvasott, és bárhol, bármikor el tudott volna mondani egy részletet vagy információt a Rómeó és Júliából.

Azonban, Zayn volt a legbarátságosabb közölük. Ő miatta jöttek oda a többiek hozzám. Kiharcolta azt, hogy mindenhol az első számú legyen, és őszintén szólva, nem is csodálkoztam azon, hogy mindenki szerette őt.

- Azt hiszem, hogy most találkoztam egy lánnyal, aki ellen tud állni nekem. De komolyan mondom, nála nincs rosszabb. Azt mondta, ha bármit is elrontok, akkor szól a nyomozónak, hogy nem vagyok ide alkalmas – mondtam. Még a lány gondolata is felbaszott. Lily annyira egy makacs ribanc volt.

- Akkor lépj ki! Miért maradsz ott egyáltalán, ha utálod azt a helyet? – kérdezte. Le kellett győznöm magamban a késztetést, hogy letegyem a telefont. Zayn akkora egy idióta volt.

- Azért, te baromarcú.. - meg sem próbáltam elrejteni a dühömet, Zaynt bárhogy hívhattam, akkor sem pártolt el mellőlem. -.. mert kurvára nem akarok dutyiba menni – és az ösztöndíjat sem veszíthettem el a Stanfordra, de ezt neki soha nem mondanám el.

- Tök mindegy, ember – a vonal ezután néma maradt, én pedig abban reménykedtem, hogy leteszi; de nem volt akkora szerencsém. – Holnap buli van Liaméknél. Gyere el, ha akarsz.