Vékony Húron Táncolva

Költözés - 1. rész

Alex

A Golden Rose egy hatalmas lakóház, ahol a lehető leghíresebb emberek élnek. Egy csendes környéken található, ahol senkit sem zavarnak a paparazzik. Eleinte egy öreg épület volt még a kilencvenes évekből, de az óta újraépítették, így otthont adva pár gazdag seggfejnek.

A kétszárnyú ajtón belépve egy hatalmas hall fogadott egy recepciós pulttal. Tátott szájjal néztem végig a festményeken, a friss virágokon, majd az óriási csillárra tévedt a tekintetem. Ez a hely egyszerűen elképesztő.

- Ms Faust! – a recepciós nő hangja kizökkentett az ámulatomból. – A szobája készen áll. Kérem, írja alá a következő papírokat és már meg is kaphatja a kulcsot.

Fénylő fekete haja egy kontyba volt felkötve, szinte láthatatlan sminket viselt, ami egy kedves, elegáns lány érzését keltette bennem, aztán megláttam a vörös körmeit, amelyekhez passzoló rúzst kent fel ajkaira, azokra telt, kerek ajkaira...

- Ms Faust! – motyogta zavartan és csak akkor tűnt fel a kezében tartott toll. Próbáltam úgy elfogadni, hogy a bőre ne érjen az enyémhez, miközben a zsebemben lapuló filcre gondoltam. A fülem mögé tűrtem a hajam és gyorsan végigfuttattam a tekintetem az iratokon. Lapoztam és lap aljára firkantottam a nevem. A már-már reflexszerű mozdulat hatására egy rakás emlék rohamozta meg a gondolataimat, a kellemes zene helyét átvette több ezer ember sikoltozása. Leraktam a tollat a pultra és mosolyogva megköszöntem a csaj munkáját. A csomagjaim felé indultam, ahogy éreztem, hogy egy kicsit megszédülök. Alvásra van szükségem.

***

Még a lift is tág volt egy olyan tiszta tükörrel, amilyet még életemben nem láttam. Semmi rúzsfolt, vagy egy brosúra, ami arról értesít, hogy jó áron kicserélik az autód szélvédőjét. Még csak egy közelgő koncert plakátját sem akasztották ki. A liftajtó csillogott a tisztaságtól, és ahogy kinyitódott esküszöm, azt a fényt láttam, amiről a halálból felébredők emlegetnek. A folyosó végén ablakok engedtek kilátást a városra, az ajtódig pedig egy makulátlan rózsákkal díszített kárpit vezetett. Lassan becsúsztattam a kulcsot a zárba és beléptem.

- Ez hatalmas. – csúszott ki a számon és Spencerre néztem, aki a poggyászomat segítette hozni. A csomagjaimat már a turné alatt ide küldettük, ezért szinte már csak a szennyesemet hordoztam. Lecsúsztattam a gitárt a vállamról és a falnak támasztottam. A fapadló kopogott acélbetétes bakancsom alatt, ahogy végigugráltam a szobákat. A kimerültség eltűnt és megcsapott a szabadság illata. Amióta az eszemet tudom szabályokkal és más emberekkel kellett élnem, de most nincs senki, aki megmondja, hogy ne egyek a kanapén, vagy ne mászkáljak teljesen meztelenül. Minden egyes szoba tág volt, hatalmas franciaablakokkal. Minden olyan... kifinomult volt. Fehér márvány konyhapult, üvegasztal, fehér bőrkanapé (amit le fogok cserélni, mielőtt valaki hozzáragad), egy hatalmas kád a fürdőszobában és a francia ágy a hálószobában.

Spencer a konyhát túrta fel élelem után, mindhiába.

- Éhen halok. – nézett rám a kiskutya szemeivel.

- Meki?

- Meki!

5 hónappal ezelőtt

- Szerinted a Flat Earth Society tagjai végigpanaszkodják az Universal Studios filmeket? Mármint gondolj bele, hogy átjön egy haverod filmet nézni, még csak el sem kezdődött, de ő már azért hisztizik, hogy az UNIVERSAL felirat nem egy lapos Föld körül van. – Nézett Spencer Elliotra , akit annyira azért nem érdekelt a lapos Föld probléma. Szerinte (mint a legtöbb ember szerint) az ovális, de kit érdekel, neki igazából csak a popcorn kellett, ezért hallgatta végig elmélkedő barátját. Lassan és óvatosan a tálért nyúlt, de mire végre megkaparinthatta volna valaki megzavarta a folyamatot.

- A turné után a barátnőmhöz költözök. – jelentette be Noah, a banda fő énekese.

A kopott kanapénkra lepillantva egy kicsit sem akadtam ki ra. Úgy tűnik talált kényelmesebb ülőhelyet. Ez miatt nem is panaszkodtunk, már mindenkin átfutott a költözés gondolata. A bandát öt éve alapítottuk még gimiben és abból az utolsó hármat együtt élve töltöttük.

- Jó ötlet. Azt hiszem én is költözök. – gondoltam végig a hallottakat és szűrtem le a tanulságot, hogy elég idősek vagyunk az önállósodáshoz.

- A barátnőmhöz? – nevetett fel az énekesünk.

- Asszem én is elhagyom a fészket. – nézett fel Elliot az öléből.

- Az nem a családod háza? – hátradőltem egy olyan pozícióba, hogy lássak mindenkit. Csak Noah tűnt vidámnak mindenki más eltűnt a gondolataiban.

- Nekem ti vagytok a családom. – ejtette ki a száján halkan. Amire a legkevésbé sem számított, hogy mind a hárman egyszerre ugortunk a nyakába és megfojtottuk az öleléseinkkel.

Két héttel később elkezdődött az eddigi legnagyobb turnénk és onnantól kezdve nem volt megállás. Megtapasztaltunk az igazi rock sztár életet. Eleinte csak ízlelgettük, de a tízedik koncert után már majdnem minden hétvégén másnaposan keltem. Megismertünk új embereket, megismertük a füvet és én végre igazán készen álltam coming outolni. Sajnos ötletem sem volt, hogy hogyan. Ahányszor megláttam a tömegben egy szivárványos zászlót összeszorult a torkom. Olyan amatőrnek éreztem magam, nem tudtam megnyílni a rajongóim előtt.

A turné után megtaláltam a tökéletes lakást és nem haboztam odaköltözni.