- Mi a szándékod? -

(1.) Az első éjjel

- De hideg van... Hozhattál volna valami meleg cuccot!... - mondtam magamnak a szürkületben sétálva. Amúgy be kéne mutatkozni... Vagy valami... A nevem Blanka, 16 vagyok vagyis lettem ma. Pár pillanatnyilag az utcán dekkolok egy táskával a hátamon. Hogy miért? Egyszerű... Család. Ebbe nem mennék bele. Talán később, na de!

A lényeg. Olyan hülye voltam, hogy még pulóvert se raktam be magamnak? Nem hogy valami kabátot. Végülis siettem... Még csak 1 órája sétálgatok Pesten de, már átfáztam.
A rohadt életbe... Még egy nap sem telt el de, már nem bírok "túlélni" itt a beton dzsungelben.
- Keresek egy helyet éjszakára mááár *rá pillant a karórájára* fél 10 van... Remek...

Találtam itt egy kisebb híd közelében egy jó kis helyet. Lerakom az egyik plusz fölsőm, és egy talált szivacs darabot állítok be párnának. Nem is rossz... Lehet elmegyek ágyasnak!
.
.
.
Na jó ez egy szörnyű poén volt. Mindegy is. Táskámat megölelve aludtam el a kis "ágyamon" fekve, idővel nem is törődve. Sem azzal hogy, mi történhet éjszaka...

Másnap hajnalban keltem asszem... Nem nagyon érdekelt az idő, inkább az hogy, ki az a lány aki engem bámul, az út túl oldalán. Csinos meg kell hagyni... Ha? Mi?! Őő... Akarom mondani khmm... Eléggé zavaró, inkább ráhagyom. Csináljon amit akar... Én inkább megreggelizek... Mármint a tegnapi szendvicsem egyikét fogom magamba tuszkolni.
Most még van mit ennem de, mi lesz ha elfogy a kajám és a pénzem? Gondolom koldulok... Oh... Már a gondolattól kiráz a hideg. Miközben ezen és ehhez hasonló dolgokon gondolkodtam, ezalatt az idő alatt, a csajszi aki ott állt a másik oldalon elindult felém. Kiváncsi vagyok mit akarhat egy ilyen hajléktalantól csajtól mint, én... Remélem nem ver meg vagy hasonló finomságok.

Tudom rövid de, ezt a részt ilyenre terveztem.