Törhetetlenül Szerelmes

5. Iskolai harc!

Az iskolában nagyon sokszor bántottak engem...többnyire úgy hogy ők ezt észre sem vették!
Nem nagyon foglalkoztam vele inkább csendben tűrtem és elfojtottam magamban!
Egyszerre éreztem nagy dühöt illetve mérhetetlen szomorúságot mert a legjobb barátaimnak hitt gyerekek bántanak engem!
Sokszor kiközösítettek és sokszor voltam egyedül de ezt valahogy senki nem vette észre!
Sokat sírtam emiatt is! Nem értettem mit tettem hogy így bánnak velem!
Folyton csicskáztattak és nem érdekeltem őket...csak arra voltam jó hogy kihasználjanak engem!
És én bedőltem minden egyes hazug szónak...
Akkoriban csapatokra oszlottunk! Voltunk mi a "menő lányok" és volt a másik csapatnyi "menő lány"! Ők mindíg kedvesebbek voltak mint az én csapatom...de az az igazság hogy nem akartam velük barátkozni mert a lányok utálták őket! Illetve az akkori csapat "főnökök" megtiltották hogy barátkozzak velük!
Egyre és egyre nagyobb lettem és egyre többet veszekedtünk a lányokkal minden kis apróságon!
Ez még inkább csak össze tört...sokat sírtam mert nekem nagyon fontosak voltak!
Mígnem felső tagozatos lettem!
Azon az évnyitói napon az életem változott meg!
Amikoris megláttam egy számomra tökéletes fiút!
Szőke haj, kék szem...ezért a párosításért meghalok!
Egy picit magasabb volt nálam ami mégjobban tetszett!
Bár először egy kicsit bunkónak látszott...najó rohadt bunkó volt elsőre dehát na...első benyomás😂!
Fura érzést váltott ki belőlem amikor bele néztem kékes zöld íriszeibe melyekben elvesztem!
Igazából nem is foglalkoztam ezzel az egésszel! Nem érdekelt a szerelem vagy mi a franc...
Az osztályomnak egy terembe kellett vonulnia hogy kibeszéljük az elmúlt 3 hónap történteit! Ő ment előttem...pontosabban Tomi!
Ahogy belépett a terembe az arcomra csapta hatalmas lendülettel az ajtót! Iszonyatosan mérges lettem...éppen le akartam torkollni amikor a tanárnő belépett az osztályterembe, így inkáb vissza folytva dühömet le ültem helyemre egy szúrós pillantást vetve felé ezzel jelezvén hogy mérges vagyok rá!

Vége lett a "kibeszélő" órának így mindenki mehetett haza! Elbúcsúztam barátnőimtől majd elindultam haza felé! Egész úton csak ő járt a fejemben...nem tudtam ezt mire vélni hiszen azelőtt soha nem éreztem ilyen érzést!
Igazából nem is törődtem vele inkább próbáltam elterelni róla a figyelmemet ami elég nehezen ment!

Haza érve ledobtam kis táskámat az ágyamra majd elő kaptam a telefont és zenét kezdtem el hallgatni!
Még mindíg ő járt a fejemben és nem tudtam kiverni onnan!

Ragyogó szemei azonnal fogjul ejtettek és amikor rág gondoltam ok nélkül elmosolyodtam és különös borzongás járta át testem!

De mi ez az érzés?