The Good The Bad And The Dirty

~ prológus ~

– Úgy hallottam elég puccos a hely... -húzta el a száját Louise.

A nappaliban ültünk, Louise, Chris, Pj és én. A szokásos péntek esti kiruccanást tervezgettük, ezúttal valami nagyobbra vágyva.

Pj csak nevetett.

– Nem kell aggódnotok. Már akkor kinéztem a helyet, amikor meghívtak oda valami bálra. Azóta gondolkodok rajta, hogy megveszem... -mosolyodott el a göndör, mire Lou csak kuncogva meglökte a vállát.

Unalmassá vált már ugyanaz a pár étterem, a sarki kávézó, a kocsma vagy a meleg bár (ha fiús estét tartunk függetlenül a szexualitásunktól), ahova felváltva szoktunk járni. Egyszer él az ember, nekünk pedig kell valami izgalom az unalmas életünkbe.

Én és Chris egymásra vigyorogtunk, tökéletesen tudva, hogy Pj úgyis bejuttat minket, azonban Lousie aggódva közbeszólt.

– Biztosan? Azért ez mégis csak sok pénz, és nem akarom hogy annyit költs ránk. Mi is szívesen beszállunk, igaz srácok? -nézett Lou ránj, mire mi azonnal a padlót, a falat, a növényeket vagy a zokninkat kezdtük el nézegetni. Nem mintha nem állnánk készer arra, hogy Pj elveszti a pénzét és csöves lesz. Sőt, van erre egy külön terv. Úgy hívjuk, hogy a 'P' terv. P, mint "pénz nélkül", vagy csak simán "Pj".

– Aw, ez igazán kedves tőled, de biztosíthatlak, hogy semmi gond nem lesz belőle, ha én fizetek. -mosolygott Pj, és nyomott egy puszit Louise arcára, amin a lány csak mosolygott.

Igaz ami igaz, Pj soha nem arról volt híres, hogy bárkitől is kölcsön kelljen kérnie, vagy hogy szorult helyzetbe kerüljön pénz ügyileg. Amióta beindult a németországi biznisze, azóta egy gazdag playboy, csak fele akkora egóval. Talán ezért is lett ennyire sikeres. Az emberek nagyra értékelik, ha valaki nem egy teljes seggfej.

Chris, aki eddig nem igazán szállt be a beszélgetésbe, most a bár képeit nézegetve megszólalt.

– Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem eléggé úgy tűnik, mintha ide gengszterek és titkos ügynökök járnának. -viccelődött, majd csillogó szemekkel elvigyorodott- Már imádom is!

– Akkor ezt megbeszéltük. -szólaltam meg- Péntek este nyolckor itt találkozunk, és innen megyünk a bárba. Korrekt? -mindenki bólogatott.

Még beszélgettünk egy kicsit, végül miután elköszöntünk egymástól, mindenki elindult haza.

Akkor még nem is igazán sejtettük, hogy ebből az eltervezett izgalomból mekkora kalandba keveredünk csupán fél óra alatt.