Vékony Húron Táncolva

Új szomszéd - 2. rész

Alice

Ma reggel ismét valakivel az ágyamban ébredtem. A sarokba dobott ruhákból ítélve "azt" csinálhattuk, nem mintha sokra emlékeznék belőle. Még rémlik, hogy a haverokkal a munkából elmentünk ünnepelni, aztán James-el jöttem haza.

Hangosan horkolt, a takaróm nagy részét magának tulajdonítva, ahogy az ágy nagy részét is. És engem folyton azzal dorgálnak, hogy ez a nőkre igaz! Lassan a lábamra álltam, de a fejem zúgott, a szememet meg bántotta a szobába beáradó erős napfény. A fürdőszobában gyorsan letusoltam, egy ideig hideg vizet engedve magamra, ami kicsit kitisztította a fejem. Fogat mostam és bevettem a tablettámat, amit külön a gyakori másnaposságaimra őrizgetek, akár legértékesebb kincsemet.

Egy pohár vízzel a kezemben beültem az ablakba és figyeltem a reggeli forgalmat. Hirtelen megakadt a szemem valamin. Az egyik egy emelettel lejjebbi ablakban is ült valaki. A lány hosszú, sötét haja lustán egy kontyba volt fogva, rajta egy túlméretezett Led Zeppelin póló volt és alatta... valószínűleg semmi. Hozzám hasonlóan bámult ki az ablakon, hol belekortyolva a kávéjába, hol cigaretta füstöt fújva ki. Még sosem láttam, biztosan most költözhetett ide. Valamiért nem tudtam levenni róla a szemem, olyan nyugodtan ült ott az ablakban, mintha az a pozíció természetes lenne számára. Felemelte a fejét és egyenesen a szemembe nézett. Beleszívott a cigijébe, továbbra is tartva a szemkontaktust. Volt valami a tekintetében, valami, ami arra kényszerített, hogy lépjek el az ablaktól. A falnak dőlve próbáltam feldolgozni a történteket, miközben a szívem hevesen vert. Mi történik? Miért van rám ilyen hatással egy idegen csaj?

- Alice! - James már felöltözve lépett be a nappaliba és felém haladt. - Nekem most mennem kell, majd munkában találkozunk.

Azzal lustán megcsókolt és sietve elhagyta a lakásom. Valamiért nem lepett meg a viselkedése, már hozzászoktam. A legtöbb férfi, akit felhozok magammal pont ugyanígy hagy el, esetleg egy "majd hívlak" ígérettel. Persze tovább egyik sem maradt, Jamesben se látok egy kapcsolatot.

De ez mind itt és most nem tud zavarni. Csak arra tudtam gondolni, hogy az a lány talán még mindig ott ül az ablakban. Még sosem volt dolgom lányokkal, miért van rám ilyen hatással? Lehet, hogy a kisugárzása ébresztette fel a lepkéket a gyomromban. Az a figyelmemet teljesen el is kerülte, hogy mi egy épületben lakunk.

***

Az ügynökségtől egyenesen haza indultam, nem volt semmi kedvem egy kis esti társaságra. Lassan sétáltam haza, ahogy ment le a nap, ezzel rózsaszín felhőket varázsolva az égre. Megnyugtatott a látvány és az esti szellő, ugyanis elképesztően hosszú napom volt. Ma a kifutóra készítettük fel a zöldfülűeket, amit sokan nem bírtak ki. Ha pénzt kapnék minden alkalomért, amikor megvigasztaltam valakit, akit a főnök leszidott már gazdag lennék. Nehéz elképzelni, hogy valaha én is egy voltam a bőgőmasinák közül. Ennél a cégnél hagyomány, hogy az újaknak a már profi modellek a mentoruk, így gyorsabban felkészülhetnek a nagy vízbedobásra. Bár szomorú nézni, ahogy a sok vidám lány kifejezéstelen arccal sétál el előtted, mégis, amikor reflektorfényben látod őket nem bírod megállni, hogy ne legyél büszke.

A macskaköves út békésen kopogott a magas sarkú csizmám alatt, ahogy már legalább tizenöt perce sétáltam. Azt hiszem, ennyi volt a kellemes séta, hívtam egy taxit és nekidőltem a vízcsapnak. Nem nagyon érdekelt, hogy mennyire volt piszkos. Elfáradtam, és aznap sokkal nagyobb szükségem volt az ágyamra mint valaha.

Boldogan léptem be a Golden Rose épületébe, megdicsértem Marie, a fiatal portásunk narancssárga rúzsát, amit a körméhez választott és szinte már bódító érzés volt hallani a lift csengését, amikor megnyomtam a hívó gombot. Amikor megállt az én emeletemnél boldogan léptem az ajtóm felé, aztán meghallottam a hangos zenét, ami lentről áradt.

- Ezt nem hiszem el! - sóhajtottam fel, ahogy elindultam lefelé a lépcsőn, követve a zajforrást.

Csöngettem a lakásnál, amelyikből a zene szólt, egy halvány reménnyel, hogy valaki meghallja. És lássunk csodát, kinyílt az ajtó! Bár arra a legkevésbé sem számítottam, hogy a reggeli lány fogja kitárni.

Az ablakból látott póló volt rajta, amit elöl a szegecses övnél beletűrt rövid, fekete nadrágjába. A dús haját leeresztette és a füstös smink alól stírölte a külsőm.

- Szia! - nézett végre a szemembe. - Segíthetek?

Egy pillanatra elszorult a torkom, ahogy meghallottam lágy hangját, amellyel próbálta túlüvölteni a zenét.

- Nem tudnátok levenni a zenét? - tehát működnek a hangszálaim. - Most értem haza munkából és elég fáradt vagyok. Fölötted lakom, szeretnék aludni is egy kicsit.

- Nos, igen, az feltűnt, hogy fölöttem laksz. - kacsintott rám és eltűnt az emberek között. Hirtelen leállt a zene és lassan mindenki elhagyta a lakást, már csak három tag maradt, akik úgy tűntek nem terveznek menni.

- Jó éjszakát! - mosolygott rám a hirtelen újra az ajtóban álló lány, majd mielőtt bármit is mondhattam volna becsukta azt.

A pizsamámban az ágyamban feküdve csak az járt a fejemben, ahogy mosolyogva azt suttogja, "jó éjszakát!". Aztán felvillant a kacsintás és teljesen elvörösödve a párnámba sikítottam.