Just Dance

Már este van, de én még mindig a cipőmet koptattam a táncterem padlóján. Mit is tehetnék, ha ennyire szeretem?

Épp egy szám közepén voltam, mikor a tükörből megláttam, ahogy belép. Számítottam rá, de nem hittem, hogy csak most jön. Nem álltam meg ezzel is idegesítve őt. Beljebb trappolt majd lekapcsolta a zenét.

-Jung Hoseok neked nincs órád?- tette derekára a kezeit és kicsit oldalra döntötte a fejét.

Egy apró mosollyal az arcomon odasétáltam.

-De van-öleltem át dereka felett- csak olyan gyorsan elrepült az idő, hogy észre se vettem, hogy ilyen késő van.... Meg persze imádom, ha értem jössz
-Mhm... Én meg nem vagyok az édesanyád.
-Naa Kiim-közelebb szorítottam magamhoz és kicsit elkezdtem jobbra-balra dőlöngélni. Persze őt is magammal mozdítva- Táncolj velem.
-Biztos, hogy nem- vágta rá azonnal.
-Naa- elengedtem őt az egyik kezemmel, hátrébb nyúltam és visszakapcsoltam a zenét.

Elkezdtem a zenére mozogni, közben elindultam vele a táncterem közepére. Kicsit rázta a fejét, de követett. Mikor elértem a tökéletes helyet próbáltam rábírni, hogy ő is táncoljon. Viszont egy elég nehéz esettel állok szemben. Már mindenhogy táncoltam. Viccesen, komolyan, a derekát fogva, a kezeit fogva. De ő sehogy se hagyja magát.

-Na Édes~~ Én csak táncolni akarok. Én tényleg nagyon táncolni akarok veled.-elővettem a legnagyobb bociszemem- És veled a legjobb.
Táncolj velem! Bármilyen ritmus jó lesz csak táncolj velem!- Sóhajtott egy aprót, majd elkezdett visszafogottan táncolni.

Hirtelen nagyon megörültem. Egy kicsit felkiáltottam majd örömtáncba kezdtem. Erre ő csak nevetett.

Kacaja betöltötte az egész tánctermet. Zene füleimnek, mely hallatára még az én lábaim is földbe gyökereznek. Mégis mindig csak ezt akarom hallgatni.

Olyan édes volt, ahogy egyre jobban táncolni kezdett. Éppen kékre festett hosszú haja, csak úgy jobbra-balra libbent. Nagy mosoly ült az arcán. Egész életemben tudtam volna ezt nézni.

-Mi a baj Hobi?- táncolt felém- Le vagy fagyva?-fogta meg kezeim majd táncoltatni kezdett.

Nevettem egy aprót, közelebb húztam magamhoz és így folytattuk a táncot.

Nem is kell mondanom, hogy az egész estét ott töltöttük.