Jobban ismersz, mint én magamat (Befejezett)

p a r t ☆ o n e

Ma lesz az a bizonyos élő minikoncert, amit szilveszter alkalmából tartunk az Ellen Showban. Eddig még nagyon vártam. Egészen pontosan addig a pillanatig, míg fel nem keltem olyan délután kettő magasságában, és hasra nem vágódtam Etta széthagyott játékaiban. Imádom ezt a kutyát, de kurvára ki tudok akadni, amikor már az ébredés sem úgy megy, ahogy kéne, mert akkor tudom, hogy az egész napom elég elbaszott lesz. Finoman szólva sem vagyok egy nagy hívő, de ilyenkor úgy érzem, valaki szándékosan akar kicseszni velem ott fent.

Mikor épp a földön fekszem kiterülve, persze szerelmem is megérkezik, és mit sem törődve szitkozódásommal, telibe nyalja az arcom. Imádnivalóak a kutyák, nekik mindegy milyen vagy, akkor is istenként bánnak veled. Ezért van inkább kutyám, és nem feleségem. A csajokkal valahogy sosem voltak túl jó tapasztalataim. Fiatalabb koromban, talán azért nem mert szerencsétlen egy mitugrász voltam, mostanra meg valahogy tartok tőlük egy kicsit. Végül mindig kisül, hogy aki közel akar kerülni hozzám, valójában ismer, és a pénz, hírnév, meg persze Adam valahogy jobban vonzza őket, mint az én... kicsit furcsa természetem. Na persze, azt nem tudják, hogy Adam a világsztár, és nem én, így messze nem vagyok olyan kőgazdag, mint ő. Nem szűkölködöm, de azért nem is vet fel a pénz különösebben. Pláne mióta felbomlott a Glamband. Egy ideig elvoltam még a pénzecskémből, de muszáj volt valami meló után néznem, mert hamar rájöttem, hogy életem végéig nem nagyon fog kitartani. Most ezer dologgal foglalkozom egyszerre, zene boltokkal vagyok kapcsolatban, komponálgatok, és ami jól sikerül eladom, és felkérésre szoktam gitárszólókat is feljátszani studio albumokra. Betegre nem keresem magam, de Ettával kettesben nagyon is kényelmesen elvagyunk.

Sokan kérdezték, haragszom-e Adamre, amiért kvázi kidobott minket. Hát most mit mondjak erre...? Sosem ígért sírig tartó dolgokat, de persze nem esett jól. Nem az ő hibája volt elsősorban. Nem ő akarta így. Új menedzsment, új irányok. Adam búcsút mondott a glam rocknak, és így a Glamily-jének is. Persze mindenki szomorú volt. El voltunk keseredve, de ez van gyerekek. Ilyen a showbusiness. Életem legszebb korszaka volt az én kis csillogó Babyboy-om mögött pengetni, és azt hiszem az is marad. Jó, bevallom, egy kis sértődöttség azért van bennem. Harcolhatott volna jobban is a bandájáért... Na de pár hete megkeresett a menedzsmentje, nem, nem ő, hanem a menedzsment, hogy a rajongók meglepetéseként egy estére újra összeállna a Glamily, és hogy én is benne lennék-e. Egy kicsit hümmögtem a telefonba, jó, tudtam, hogy igent fogok mondani, mert már az első percben boldog voltam a hírtől, de nehogy már azt lássák, hogy ez még nekem megtiszteltetés. Hagytam, hogy győzködjenek egy kicsit. Elmondták, hogy nélkülem messze nem lenne igazi az egész, és Adam is nagyon szeretné. Akkor egy kicsit felhorkantam, szívesen mondtam volna; ha így van, a faszért nem tudta ő felvenni a telefont, hogy ezt elmondja, de nem akartam máris hisztivel indítani. Miután egy kicsit hercegnősen kérettem magam, rám köztudottam nem annyira jellemző, vakító mosollyal mondtam igent. Tipikus régi klasszikusokat fogunk eljátszani, és kérdezték, hogy küldjenek-e kottákat, akkor beleröhögtem a telefonba, amitől egy kicsit meglepődhettek, mert másodpercekig csak hallgatott az ipse, de aztán elmagyaráztam kedvesen, nem, egyáltalán nem cinikusan, hogy álmomban is el tudom játszani azokat a dalokat. Már csak azért is, mert néhány gitárszólót én magam írtam. Kérdeztem lesz-e valami próbaszerűség előtte, de azt mondták szupersztár uraság, nem ér rá, ezért csak a stúdióba kell majd bemennünk néhány órával az adás előtt, hogy összepróbáljunk, és belőjék a kamerákat is. Nekem ez nem okoz gondot, bár valahogy furcsa izgalmat éreztem, hogy egy ideig újra együtt bandázhatunk, de sebaj, viszont Ashley például nem biztos, hogy csuklóból fog vágni mindent, akármilyen profi is a csaj. Ő jóval később csatlakozott hozzánk, és foglalta el az én basszeros helyemet a bandában, amikor Montetól könnyes búcsút vettünk, és én lettem a főgitáros. A legtöbb szólója, és egyéb játéka az én ujjaimban ott van, évekig csináltam, de talán neki nem mind. Kicsit meg is sajnáltam előre innen a távolból, de majd segítek neki. Hah, jó lesz újra találkozni a srácokkal.