Leann Raynek mindene megvan a szép ruhákon keresztül a csodás lakáson át, a tökéletes családig. Egyetlen dolgot hiányolt: a kalandot. Vajon hogy lesz a „kis" kalandjából egy akkora csetepaté, amire álmában sem gondolt? A maffiózók körében nem minden...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután próbálom túlélni a napot az iskolában, első dolgom lesz délután bemenni a Monstercatbe, hogy elintézzem a dolgokat Cadennel. Meg akarom mondani neki, hogy miatta tört össze az életem, olyan érveket akarok hozni, amikkel sima utam lesz kifele, mint ahogy egy hónapja volt befele.
Nyújtóztam egyet, és elindultam a fürdő felé. Rendbe tettem magam, majd miután kiléptem már talpig felöltözve, Apa viharzott felém, hogy egy puszit nyomjon a fejemre, aztán el is köszönt.
A konyhában megtaláltam a nekem szánt palacsintát, amiből boldogan szedtem magamnak, és nyomtam rá juharszirupot. Miközben néztem a ma reggeli híreket a tévében, megrezzent a telefonom. Csak Vi írt, hogy jó sulit, mosolyogva visszaírtam neki, hogy neki is és kitartást. Miután befejeztem a reggelimet, felkaptam magamra a vékony dzsekim és sportcipőm, a telefonomhoz csatlakoztatott fülhallgatót pedig a fülembe helyeztem. Elindítottam egy zenét, majd kiléptem az ajtón, bezárva magam után azt.
Mosolyognom kellett a meleg napsütéstől, ami kint fogadott. A lépcsőházba szinte semmilyen fény nem áradt be, ezért kint csillogó szemmel néztem körbe. Imádom ezt a várost, és semmiképpen nem költöznék el egy másikba, vagy egy teljesen más államba. Nekem Kalifornia az otthonom, és az is marad. Az emberek hihetetlenül kedvesek és jófejek, valamint az egész városnak van egy olyan hangulata, ami születésemtől fogva beszippantott. Nem elég az, hogy az év minden napján gyönyörű az idő, mindenki laza. A környéken, ahol eddig laktunk, nem voltak munkába siető, ideges emberek, mindenki mosolyogva köszönt reggel a másiknak. Miután áthaladtam az apartman előtti kis kerten, és megcsodáltam a színes virágokat, kiléptem az utcára, magam mögött becsukva a fehér kerítés kapuját. Apa apartmanjának környéke jóval csendesebb volt a megszokottnál. Itt alig láttam egy alakot az utcán, csak ritkán haladt el egy autó a kerítés előtt.
‒ Csodás ez a reggel ‒ mosolyodtam el, majd elindultam az iskola felé gyalog.
‒ Ó igen, a Kaliforniai reggelek csodaszépek ‒ hallottam meg egy női hangot.
Nagyot dobbant a szívem, és megfordultam. Csalódottan vettem észre, hogy nem az anyukám, hanem egy idős hölgy guggolt a kerítésen túl, miközben a gazcsomókat tépkedte. ‒ Elnézést, észre sem vettem, hogy itt tetszik lenni. Jó reggelt! ‒ köszöntem a hölgynek, aki csak mosolyogva legyintett. ‒ Leann Ray vagyok, egy hete költöztünk ide apukámmal.
‒ Ó, Markot már egy ideje ismerem, de nem tudtam, hogy ilyen szép lánya van ‒ állt fel, hogy jobban megnézhessen. ‒ Én Nancy Rogers vagyok, de nyugodtan szólíts csak Nancynek. Itt lakok a földszinten ‒ mosolygott még mindig.
‒ Örülök, hogy megismerhettem, Nancy ‒ nyújtottam ki a kezem az „alacsony" kerítés fölött, ami nekem a mellkasomig ért.
‒ Ó, ne butáskodj ‒ rázta a fejét. ‒ Nincs szükség formalitásra Leann drágám.
