Elátkozott Tárgyak/Helyek [BEFEJEZETT]

A Hope-Gyémánt

Az ékkő származását mind a mai napig nem tudták kideríteni a tudósok, valószínűleg azonban az indiai Golconda Kollur nevű bányában bukkantak rá a 15. század elején. A legenda szerint Sita istennő szobrának egyik díszítőeleme volt – pontosabban a szemét alkotta a gyémánt –, ám egy kapzsi tolvaj elemelte, ezért Sita átkot vont a zafírkék ékkőre: a gyémánt minden további tulajdonosát fekete mágiával sújtotta.

Arról, hogy Indiában hány ember életét keserítette meg, nincsenek információk, de egy valami biztos: egy férfi Velencében eladta egy Morosini névre keresztelt patríciusnak. A vevő nem sokáig örülhetett újonnan szerzett gyönyörűséges briliánsának, a vételezés után nem sokkal ugyanis egy kocsmai verekedésbe keveredett, ahol leszúrták őt a kapzsi ott tartózkodók, akiket elvakított a gyémánt páratlan szépsége és hatalmas értéke.

  Ezek után 1653-ban egy Jean-Baptiste Tavernier nevű francia kereskedőhöz került, ám ő sem járt sokkal jobban a kő előző gazdájánál: a makkegészséges drágakő-tulajdonost 84 éves korában érte a halál, amikor egy indiai kirándulása során vadkutyák támadtak rá, és halálra marcangolták őt. Következő tulajdonosa Tourquet, egy párizsi uzsorás volt, akiért a halál szintén idő előtt érkezett meg, és Bastille-ban eltávozott az élők sorából. 

 A történtek után a különlegesség a Napkirály tulajdonában kötött ki 1668-ban. XIV. Lajos a drágakövet aktuális kedvesének, Montespan márkinénak szerette volna ajándékozni. Hogy szerelmét még jobban kifejezhesse a gyémánt eredeti, indiai stílusban csiszolt formáját szív alakúra alakították, így adhatta át a nemes ajándékot szeretőjének az immáron 67 karátos, French Blue névre keresztelt követ.

Az elátkozott, frissen elnevezett drágakő azonban a Napkirály családját sem kímélte a sötét haláltól: a márkinét nem sokkal később hűtlenséggel vádolták meg, emiatt pedig XIV. Lajos egy kolostorba zárta a nőt, majd a French Blue-t is elvette tőle. Mérgében az Aranygyapjas lovagrend szalagjába foglaltatta. A kő ezek után évtizedekig nyugovóra tért, senkinek sem okozott balszerencsét, mígnem Mária Antónia, XVI. Lajos felesége fel nem figyelt az ékkőre, és ékszert nem készíttetett belőle. Mária Antóniát, mint tudjuk 1793. október 13-án kivégezték a francia forradalom alatt, de erről nem feltétlenül legbecsesebb ékszere tehetett.

Az 1793-as kivégzések után a királyi pár minden ékszerét ellopták, így a French Blue-nak is nyoma veszett. Ezek után az ékszer csupán 1820-ban került meg, holott a többi drágaságot már évekkel előtte megtalálták, így a két időpont közötti időszakról nem sokat tudunk a gyémánttal kapcsolatban.

Egyesek szerint Goya 1800-ban alkotott, a királyi családot ábrázoló festményén a French Blue lógott Mária Lujza nyakában. Mások szerint egy holland gyémántkereskedő, Wilhelm Fals csiszolta újra annak érdekében, hogy ne lehessen felismerni az ellopott királyi ékszert, azonban ez nem bizonyult jó ötletnek: nem sokkal később a kereskedő fia ugyanis ellopta a frissen csiszolt gyémántot, ami annyira megviselte Wilhelmet, hogy beleszakadt a szíve és életét vesztette. A fiúnak a gyémánt azonban nem sokáig okozott szerencsét, roppant alacsony áron tudta csak eladni. Az eladás után nem sokkal öngyilkosságot követett el, így az áldozatok listáján ő is helyet kapott.