Ú𝚓 𝚞𝚝𝚊𝚔𝚘𝚗 (Át írás alatt)⚡️

9

Alex?- ébresztgettem őt. Kivételesen itthon volt, a kedvenc fotelében, és mélyen aludt. Egyik nap megemlítette, hogy a héten sok dolga volt, ezért hagytam, had pihenje ki magát. Kisétáltam a konyhába és elkészítettem kedvenc kávémat.
Tegnap, este értem haza a BTS dormbjából autóval, mert elhoztak Jinék, vagyis Jin, J-hope, Jimin és V, (akinek aludnia kellett volna a többiek szerint, de ő ragaszkodott hozzá, hogy elkisérjen engem, ez pedig nagyon jól esett), és a többiek, Yoongit kivéve. Ő nem ébredt fel és elvileg az egész estét át aludta, de nem akartam látni és most sem akarom.

Az, hogy el lök a munkahelyemen úgy, hogy annyira bevertem a fejem, hogy utána nem bírtam haza menni, na az kiborított. Ráadásul foggalmam sincs mit csináltam, hogy ezt tegye. Magyarul ok nélkül lökött fel, ráadásul egy napja sem ismertük még egymást.
Így teljesen érthető, hogy többé nem akartam találkozni vele.
Egyedül azért hagytam aludni, mert az érzelmi kitörésemre normálisan reagált, sőt, tanácsot is adott. Rádöbbentett a körülöttem lévő emberekre és azok viselkedésére. Kire számíthatok, és kire nem.
Ezekkel a gondolatokkal ittam meg kávémat, stúdiómban ücsörögve.
Kicsit unatkoztam, ezért körbe néztem a helyiségen. Az ágyamon meg pillantottam a szürke pulóvert.
-Ahh.- mentem oda mérgesen.

Azt ne kérdezzétek, miért van ágy a súdiómban. Csupán azért, hogy nekem is legyen egy olyan kis, magánszférám, bár mostanában ahhoz nem kell, hogy bent legyek a studióban. A ház bő egy hete üres egész nap.

Felkaptam a pulcsit és mérgesen be hajítottam ruhás szekrényembe.(Igen. Az is itt van.)
Nem tudtam, pontosan miért hoztam el a ruhadarabot. Talán azért, hogy ne lássam se rajta, se máson, mert akkor eszembe jut az egész sztori, az érzések, mikor kergetett egy alkoholista stb..
Az ablakomon kibámúlva próbáltam elütni az időt, de néhány perc elteltével meg is untam az egészet. Unalmasnak bizonyúltak a folyamatosan szaladgáló, kutyát sétáltató vagy éppen kisgyerekkel járkáló emberek, ezért behajtva az ablakomat, vissza tértem laptopomhoz.
Leültem fotelembe és random elindítottam a skyipe hívást.

-Choooo!- köszönt hugom a kamerába mászva.
-Szia Woo.- Néztem rá mosolyogva.- hogy vagy? Miket csinálsz otthon?- érdeklődtem egyetlen hugomtól, akivel költözésem óta nem is beszéltem, így érdekelt mivan vele.
-Minden oké. Járom a sulit.- mondta szomorkásan. Annyira rossz érzés, mikor én kinn vagyok Szöul-ban, a hugom meg még Magyarországon tanul a suliban.
-Már nincsen sok hátra Woo. Mindent bele!- próbáltam segítgetni, de támadt egy jobb ötletem, ami igazán "nővér-hugi" gondolkodás.
-Figyelj csak.- kezdtem, tudományosan össze téve két ujjamat.
-Hm?- nézett rám hugom.
-Mi lenne, ha most elhagynánk a suli témát és beszélgetnénk a fiúkról és a nyári tervekről?
-Oké.- vidult fel a 17 éves hugom.
Persze, hogy V jutott eszembe.
-Érdekel, mit dolgozok és, hogy kikkel?- kérdeztem félve. Woo vállat vont.
Elmeséltem neki a Big Pointba való felvételit.
-Anya tud róla?- kérdezte.
-Persze.- bólintottam hanyagul,- de ez most nem fontos. Hanem az, hogy kikkel?- tettem fel a mutató ujjamat. Hugom kiváncsiságot tettetve nézett a kamerába.
-A Bts-el. - Woo szószerint ledőlt a székről, ennek hallatán.
-Hogy mii???- kászálódott vissza asztalához.- Hülyéskedsz!
-Én aztán nem.- vágtam be az "eskü" arcomat.
Hogy feltételezhet ilyet?
-Kértem neked egy aláírást is Tae-től.- folytattam semmit mondóan a történetet.
-Mikor találkozunk??- nyagatott a hugom.  Persze. Ne miattam gyere le, hanem 7 ismeretlenért.
-Nemtudom.- válaszoltam végül.- De muszáj lenne jönnöd. -Mindenképp kérdezd meg anyát.- sürgetett , nállam meg egy időben kopogtak az ajtón.- Kérdezd meg te, te vagy ott.- háborodtam fel.- Várj egy picit kérlek.- mondtam, majd kiszaladtam az ajtó elé.