Adam, egy csupa szív srác volt. Szeretett sportolni, videó játékozni, suliba járt és voltak barátai. Elég idős volt hogy elkezden hinni a szerelemben. Ilyenkor mindenki egyre gondol: ,,hol itt a bökkenő? Hisz ez minden fiúra igaz!"
Ez szépen hangzik, ez így van. Ezért senkit nem itélnek el.
Ezt a fiút 9 éve ismerem, de egy percét se bántam meg, hisz egy olyan emberre leltem akiért ölni is érdemes. Emlékszem. Minden nyáron lejött hogy a mamájánál nyaraljon, így ismertem meg. Ő 9 éves volt én 8. Azonnal jó barátok lettünk ez egy igazi fiu-lány barátságvolt. Regeteget játszottunk, de ez is egyszer véget ért, hisz elmúlt a nyár...
Ő haza ment, én egyedül maradtam. Meg voltam róla győződve, hogy soha többé nem látom őt, de azért búcsúnak csak ennyit mondtam: ,,-Következő nyáron is gyere. A tónál várlak." Sosem számítottam rá hogy ott is lesz, de ott ált. Sokat változott egy év alatt, de ez nekem fel se tünt. Azonnal oda mentem és ölelgetni kezdtem. Boldog voltam mert tudtam hogy mengint nem leszek magányos. Rengeteget játszottunk, ott folytattuk ahol abbahagytuk. Igy teltek az évek mi pedig egyre nagyobb barátságba voltunk. De par ev mulva ez megvaltozott.
YOU ARE READING
Levél Adam sírjára
Non-FictionÁdikámnak pár sor: Bár nem tudom hogy ezt látod e, de ha igen tuti jót nevetsz. A fejembe még hallom a hangod, emlékszek a nevetésedre. Hiányzol. Fáj hogy bárki aki tudja mi történt veled, csak ítélkezik pedig nem is ismerik a történeted, hogy hogy...
