♦ A FALAKON TÚL ♦

♦ C H A P T E R 2. ♦

Izgatottan ácsorogtam ujjaimat tördelve, miközben Timre vártam az iskolától pár méterre. Azt tanácsolta, hogy ha tehetem, minden nap korábban érkezzem, még azelőtt, hogy a tömeg beérne órakezdésre. Így elkerülhetem azt, hogy a diákok furán nézzenek rám amiatt, hogy nem autóval érkezem. Megfogadtam a tanácsát. Jobb nem feltűnést kelteni, pláne azok után, amit pár hete mesélt a suli hierarchiájáról.

Azóta a beszélgetésünk óta nem hoztam fel újra a témát. Nem akartam több dolgot hallani az iskoláról és a benne zajló gyomorforgató állapotokról. Hihetetlennek tűnt, hogy egy ilyen neves intézményben, aminek Anglián kívül is jó híre van, ez megtörténhet. Felfoghatatlan, hogy ez zajlik a falak mögött...

- Ethelyn, hé! Régóta vársz? - Tim hangja zökkentett ki a gondolataimból.

- Nem, csak most érkeztem. Köszi, hogy korábban bejöttél a kedvemért.

- Ugyan, ne köszönd! Hogy érzed magad? Izgulsz? - faggatott.

- Őszintén? Ideges vagyok. Főleg azok után, amiket meséltél.

- Ne haragudj, de el kellett mondanom. Jobb, ha tudsz ezekről a dolgokról. Nekem fogalmam sem volt, hogy mi folyik itt mikor idejöttem. Az a szerencsém, hogy egy szürke egér vagyok. Nem keltek feltűnést - rántotta meg keserűen nevetve a vállát és beengedett maga előtt a kapun.

- Szóval azt mondod, hogy legyek én is egy szürke kisegér?

- Én csak azt mondom, hogy jobban jársz, ha nem kerülsz Tristan és a sleppje szeme elé. Hidd el.

- Tényleg ennyire...

- Félelmetes? - vágott a szavamba Tim - Igen, az!

- Befolyásost akartam mondani - ráztam meg kissé lemondóan a fejem.

- Ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor nem keltesz feltűnést. Jah, és a túlvezérelt igazságérzetedet is fékezd kicsit!

- Nyugi, észre sem fognak venni - mosolyogtam rá bátorítóan feszült tekintetét látva - Én csak tanulni akarok és sikeresen levizsgázni.

- Legyen így - viszonozta mosolyomat Tim és kinyitotta előttem a suli vaskos tölgyfaajtaját.

Miután beléptünk a Thomas M. Gale ódon falai közé leesett az állam. Úgy éreztem magam, mintha visszarepültünk volna az 1800-as évekbe, olyan ámulatba ejtő volt az iskola hangulata. A vastag kőfalak, az előteret szegélyező hatalmas oszlopok és a még nagyobb lépcsősorok.

- Tim, ez a Roxfort? - bámultam tátott szájjal az aulában.

- Hát hogyne, és a lépcsők is szeszélyesek - nevetett - Gyere, erre lesz az első órád.

♦

Az első hét hihetetlen gyorsan telt el. Reggel korán mentem, délután az óráim után pedig egyből a Papillon-ba siettem. Mivel félévkor csatlakoztam, eléggé le voltam maradva az anyaggal, attól függetlenül, hogy az előző sulimban is nagyon jól tanítottak. Az iskolában Tim volt az őrangyalom. Kaptam felvilágosítást a tanárokról, a diákokról, hogy mikor érdemes ebédelni menni és meglepő módon szinte kívülről tudta Tristan órarendjét. 'Jobb, ha nem találkozunk a Sátánnal' válaszolta mikor döbbenve megkérdeztem, hogy mégis mi értelme van egy vadidegen srác napját bemagolni.

Valószínűleg jó taktikát választott, mert itt létem alatt még nem találkoztam vele. Különös, hogy az iskolának van egy rétege, akik szinte rajonganak Tristanért, és van egy kisebb réteg, akik menekülnek előle és a bandája elől. Az igazat megvalva most már tényleg kíváncsi vagyok ki az, aki rettegésben tart egy egész intézményt...