Vérszívó a suliban

20.rész "Kulcs a szívemhez"

Gyors és érzéki zuhanyzást követően a szobámban voltunk Brandonnal.

- Beszélhetnénk?-ültem le a fiúval szembe.

- Ajaj...-szólalt meg.

- Nem, semmi olyan, csak úgy dumáljunk.-néztem a szemébe.

- Oké.-húzódott közelebb.

- Mit titkolsz előlem?-tettem fel a kérdést ami foglalkoztat.

Lefagyott a mosoly az arcáról és felállt. Körbe-körbe járt  a szobámban és a fejét fogta.

- Ha tudnád akkor nem lennél velem többé. Jobban mondva nem lehetnénk együtt.-állt meg az ablakom előtt.

- Brandon.-léptem mögé.-Azt mondtad, hogy idézem "Komolyan gondolom veled.", de nem épülhet ez az egész hazugságra.-lehet, hogy tényleg beleszerettem ebbe a baromba.

- Megfogod bánni.--fordult meg a fiú.

- Halottad a beszélgetésünket Flora-val...mit akarsz még?-dühöngtem.

Konkrétan bevallottam annak a srácnak a húgának aki iránt lehet, hogy érzéseket táplálok...ő mégse mond el semmit, nekem kell harapófogóval kihúznom belőle.

- Megígéred, hogy nem fogsz megutálni?-fogta meg a kezemet.

- Csak mondd már...-néztem fel rá.

- Nem vagyok ember.

- Yah tudom, hogy nem vagy komplett.

- Félreérted...

Felhúztam a szemöldökömet és értetlenül vártam, hogy az előttem lévő kifejtse pontosan.

- Vámpír vagyok.-mondta a fiú miközben mélyen belenézett a szemembe.

Eleinte nem fogtam fel, hogy mit is mondott pontosan. Miután realizálódtak a fiú szavai bennem hátrébb léptem.

- Mi ez a baromság?

- Nem hazudok.-lépett közelebb a fiú.

- De igen!-kezdtem el hangosabban beszélni.-Természetfeletti lények már pedig NEM léteznek!"-üvöltöttem az előttem álló fiúnak - Csak a könyvekben...-elhallgattam.

A csuklómnál fogva magához rántott és belenézett a szemembe. A sötét haja...a szemei...megbabonáztak teljesen...

- Nem kell, hogy elhidd. Bebizonyítom ha kell.-simította végig a hátamon a hosszú ujjait és mosolyodott el.

Hazudik...biztos vagyok benne, hogy ez az egész egy nagy hazugság.

- Ez nem egy rohadt Twilight ahol vámpírok vadásznak, vérfarkasok szaladgálnak meg egyebek.-fogtam a fejemet.

Egyszerűen nem értem a fiút...mi a fene baja van, hogy most előállt egy ilyen oltári nagy faszsággal.

- Gyere ide.-nyújtotta felém a kezét.

Ha elfogadom, akkor igazat adnék neki valamilyen szinten? Ha viszont nem fogadom el...elveszítem őt? Túl sok minden történt már köztünk és én tényleg...

A fiú karjaiba vetettem magam. Egyszerűen...nem értem magamat.

- Akkor mi a válaszod?-simogatta meg a buksimat.

- Mire pontosan?

-Lennél a párom?-tette fel a kérdését.

- Tényleg vámpír vagy?-néztem fel a fiúra.

Még mindig nem hiszem el...ez így abszurd és olyan baromságnak tűnik.

- Tudom, hogy elég nagy hülyeségnek tartod illetve, hogy nem hiszel nekem.

- Gondolatolvasást használsz rajtam?-mosolyodtam el.

- Dehogy, csak ismerlek már.-puszilta meg a homlokom.

Brandon vámpír. A szokásos közhelyek mi szerint a vámpíroknak csillog a bőrük a napfényben, kerülik a napot illetve egyéb dolog mind tévhit. Vért isznak, tudnak uralkodni az éhségükön. A napfényt csak szimplán nem szeretik. Lehet én is vámpír vagyok? Na jó nem, arról biztosan tudnék.

A nap hátralevő részében idiótábbnál idiótább kérdésekkel bombáztam a fiút, aki néha nagyot csodálkozott a kérdéseimen. Mikor már minden hülyeséget végigkérdeztem és sikerült meg is emésztenem a tudatot felnéztem a fiúra.

- Élelemként gondolsz rám?-félek a választól.

- Nem. Veled szeretnék lenni, de ez nagyon komplikált.-sóhajtott egyet.

- Nem mondom el senkinek.-mintha lenne bárki is...

- Nem erről van szó. Igen fontos a titoktartás ebben igazad van...viszont nem bírnám végignézni ahogy megöregszel mellettem. Túl fájdalmas lenne ismét átélni ezt.-hajtotta a vállamra a fejét.

- Akkor...változtass át.-nyeltem egy nagyot.

- Nem tehetem.

- Miért nem?-öleltem át a fiút.

- Nem biztos, hogy túlélnéd. Nem ilyen egyszerű ez az egész mint ahogy a mai vámpíros filmekben van.-halottam a hangján, hogy szomorú.

Nem akarja, hogy öregedjek mellette és, hogy itt hagyjam. Viszont azt se szeretné, hogy vámpír legyek...nem tudja ő se pontosan mit szeretne.

Borzasztó érzés fogott el. Eljön az idő amikor döntenie kell. Addig nem hagyom magára. Én készen állok és...szeretem Brandont.

~~~~~~~~~~~~~~~

Hello-hello. Nem igazán terveztem ennyi részt írni mit ne mondjak. Lenne igény egy másidok fejezetre? Votekkal illetve kommentekkel jelezzétek kérem szépen, hogy mik voltak eddig a benyomásaitok/véleményetek a könyvről és szerintetek folytassam e. Egy bizonyos szám felett ha összejön folytatom és hozom a második fejezetet.  Addig is kitartást kívánok a sulihoz illetve a munkához. ^^ <

Rosè