Elvarázsolt Göteborg

Gravity

2018.06.29.19:35

Jelenléti ív: Vágó Hitária - Tél

Rüsebell Rose - Tavasz

Amaro Semeli - Ősz

Lemo Harmena - Nyár

Ara Pella - Felnőtt

Didi - Kölök!

Lantos Virág - Falu

Anda Leila - Város

Grenda Gravity - Főboszorkány

Estefelé járt az idő Debrecenben. Mégis mindenki sürgött-forgott a városban, anélkül, hogy bárki is tudta volna, hogy mi folyik körülöttük. Azaz.... Felettük. A felhők felett, a debreceni huszonnégy emeletes bérház csúcsától is magasabban.

Gravity

Káosz volt a tanácsteremben. A hozott sütik közül egy-kettő már most a fehér asztalterítőn landolt. Körülöttünk csak felhők, rózsaszín, lila, narancssárga és citromsárga árnyalatban. Hát na, már estefelé járt az idő. Egyedül a padló volt a szokásos fehér márványpadló, noha az is felhőszerűen oszlott szét néha, megmutatva ezt-azt az alattunk elterülő városból. A fejemet támasztva ültem az asztalfőn és figyeltem a többieket. Hogy tudott egy ilyen csapat összeverődni? Na nem mintha nem szeretném őket. És még csak nem is olyan régen kerültem a főboszorkány pozíciójába, mégis.... A társaságot figyelve már azon gondolkodtam, kit választanék meg a következő vezetőnek....

- Hitária, mit olvasol? – nyújtogatta a nyakát a ciklámen selyemruhában ülő lány. Rose. Mindig elegáns és illedelmes, tipikus vezéregyéniség. A tavasz boszorkánya. De a hatáskörébe tartozik még a szerelem, a virágok és az új élet. Mint mindig, most is feszes testtartással ül. Sötétbarna haja tökéletesen összefogva egy elegáns kontyban. Erősen tartaná a gyeplőt ez biztos. Okos lány, bár ha egy légtérben van egy olyan emberrel, aki szöges ellentéte.... Elveszti a hatalmát és nem lesz más, mint egy hisztiző kiskirálylány. Nem. Ha olyan emberek, mint Hita, ki tudják zökkenteni, nem tudná kezében tartani az irányítást. Hita higgadtan, már-már vérfagyasztó lassúsággal (ez egy télboszorkánytól elvárható, nem?) engedte le a kezében tartott regényt:

- Könyvet. Neked nem ajánlom. Csak az értelmiségiek értik. – mondta ki pislogás nélkül, halál komoly arccal. Hitária. Hófehér bőr, hollófekete haj, és a téli hófelhős eget megidéző szürke  szemek. Ő az eddigi legérdekesebb télboszorkány. Nem csak rideg és fagyos tud lenni, ahogyan azt a legtöbb ember hiszi. Igenis kedves és barátságos tud lenni, ha akar. Azonban ha valaki beleköt... Az megjárja. Néha túlságosan is szívtelenül őszinte. Ha ő lesz a vezető, ezt korlátozni kell. Vág az esze, de inkább egyedül dolgozik, mégis szívén viseli a társait. Hmm.... Talán... Ő az egyik esélyes a főboszorkány posztra.... Hitária beszólását egy hangos „Húú" követte Harmena és Didi részéről, Rose pedig hirtelen pipacsvörösre váltott. Jellemző, a bulit a gyerek és a nyárboszorkány viszi el. Istenem, hol van már Camina?! Ő rendet tudna tenni a fiatal kora és a kis termete ellenére is... Mivel nem láttam sehol, nekem kellett fegyelmeznem a társaságot:

- Gyerekek... Nyugi.... – megy a duma – Css.... Kezdeném a gyűlést.... – még mindig megy a duma – Oké, most már csend legyen! – még mindig beszélnek, túlharsogva engem – CSITT LEGYEN MÁR A FRANCBA IS! – na, ez hatott. Én pedig nagyot sóhajtva folytattam – Szóval az évi gyűlést megnyitom. Először is szeretném megköszönni a tavalyi intézkedéseteket is, viszont tudom, hogy felmerült pár probléma. Először is...

- Kezdem! – pattant fel Hitária a székéből, és már nyoma sem volt a nyugodt, hidegvérű, olvasó lánynak – Az idei tél egészen jól sikerült, de Busa idén is lekapta a tél utolsó részét! – nézett körbe dühösen, a kistermetű farsangboszorkányt keresve. Az viszont nem volt sehol – Busa! – hajolt le, hogy meglesse az asztal alatt is, majd kevésbé mérgesen állt fel – Egyáltalán itt van?