Serendipity [ SZÜNETEL ]

4. Mi történik?

Én most hallucinálok? Vagy mi? - továbbra is magamban agyaltam és biztos vagyok abban, hogy nem éppen értelmes fejet vágva néztem Őt...

Igen, hölgyeim és uraim. Shawn Mendes volt az az ismerős idegen, aki ott állt előttem és ugyanúgy élvezte Kygo koncertjét, mint mindenki más. Ahogy azt említettem, Ő is nézelődött akárcsak én. Szemeivel a tengernyi embert pásztázta, majd egy ponton megállapodott. Az én szemeimet kezdte bámulni - valószínűleg elég feltűnő volt, hogy én is Őt vizslattam. Az arcom csak úgy égett, a tenyereimből kisebb patak lett és az ép gondolkodásom is odaveszett.

A semmiből jött kínos pillanatot egy igen szerény mosollyal és egy apró intéssel próbáltam enyhíteni. Azt kell mondjam, bevált. A fiú csodás barna szemei felcsillantak és viszonozta mosolyom, na meg az integetést.

Oh, istenem, hogy lehet valakit ennyire aranyos...

A gyors "kapcsolatteremtésünk" után azonnal elpillantottam. Nem bírtam nézni azt az édes arcot, mert attól féltem, hogy esetleg felrobbanok.

-Shawn szemszöge-

A többezres tömeget kémlelve észrevettem egy szempárt, amelyik nem az óriási kivetítőket figyelte, hanem valami egészen mást. Engem. Egy igen apró termetű, világos barna, már-már szőke hajú, fiatal lány. Gyönyörű volt, ehhez kétség sem fér.

Amint rászegeztem tekintetem, elpirult. Váratlanul érte, hiszen szinte azonnal elvörösödött szegény, aztán elmosolyodott és intett egyet. Meglepett, hogy őszinte legyek. Azt hittem olyan reakciója lesz mint mindenki másnak, Pl.: perceken belül lerohan, de nem. A lehető legszolidabb módon köszönt, majd visszanézett a színpadra és táncolt tovább.

Ilyen még soha nem történt velem. Egy - gyanítom rajongó - lány az imént farkasszemet nézett velem. Se több se kevesebb. Megelégedett a látványommal, és folytatta a táncolást. Elképesztő. Az igazat megvallva kicsit idegesített a gondolat, hogy nem kíváncsi rám. Idegesített és egyszerre érdeklődővé tett. Ez nyilván egoistának hangzott, de akkor is. Szerintem az emberek többségét ugyanígy zavarná ez.

Nyugtalanságomban egy meglehetősen meggondolatlan ötlettől vezérelve elindultam a bulizó hölgyemény felé. Mikor elértem hozzá, végig simítottam a hátán, így a tudtára adtam, hogy ott vagyok.

-Maja szemszöge-

Egy másodperccel ezelőtt Shawn Mendessel kommunikáltam. Tudja, hogy létezem ez eszméletlen. Jó, az egy más dolog, hogy holnapra ezt el is felejti, de akkor is! Aaaa, ez életem legszebb napja. - tomboltam a fejemben, miközben próbálkoztam egy teljesen átlagos fesztiválozót imitálni.

A táncolás folyamán szüntelenül azon járt az eszem, hogy most mégis mi a fenét kellene tennem. Ez az én nagy esélyem és ha nem élek vele, azt életem utolsó napjáig bánni fogom.

A nagy habozás közepette megéreztem egy gigantikus kezet a hátamon. Mikor megfordultam, hogy megnézzem ki a tulajdonosa, sokkot kaptam. Shawn kicseszett Mendes ott állt mellettem, a giga kezével a hátamon és mosolygott. Azt a pimasz mosolyt nem lehetett volna letörölni arról a csodás arcról. Főleg miután meglátta a reakciómat.

- Szia! Ne haragudj a zavarásért. Shawn vagyok, de gondolom ezt tudod. - mutatkozott be, miközben idegesen a tarkóját simogatta. Tipikus fiús mozdulat - Az előbb, tudod... Amikor összenéztünk, majd el kaptad a tekinteted... És ez szörnyen idétlenül hangozhat, de iszonyatosan kíváncsi lettem. Soha senki nem reagált még így, a minimum az volt, hogy odarohantak megölelgetni meg képet csinálni. Na, de te... Van ám önkontroll.