Élet ès halàl (Átírás alatt)

8.

Dave

Gőzerővel próbálom kideríteni, hogy hova tűnhetett Tris és Matthew. 2 embert küldtem kinoda ahol Tris lakik hátha ott vannak. A telefont nem vette fel. Mikor az embereim megjöttek azt mondták nincs ott. Se ő se Matthew.
Úgy tűnik Matthew megszöktette. Csak ő tud a tervemről. Pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy elmondjam Trisnek mik is a terveim és visszaállítsam a csoportrendszert. Most hazavihettem volna Trist. De Matthew megelőzött. De ennek ára lesz...

Bemegyek az irodámba és egy levelet látok az asztalomon amit nem mástól akaptam mit Evelyntől...

************************************

Tris

Körülbelül hajnali 2 óra lehet. Tobias az ágyon alszik és csak édes szuszogását lehet hallani az éjszakai csendben. Én a nyitott ablaknál ülök és élvezem ahogy a friss levegö beszivárog a szobába.
Valami rossz érzésem van. Fogalmam sincs, hogy miért. Hiszen végre valahára itt van velem életem nagy szerelmem akiről azt hittem, hogy halott. Még soha nem voltam ilyen boldog mint most. Mást nem is kívánhatnék csak, hogy ez ami köztünk van ötökké tartson.

Matthew 2 órája indult el vissza Davidhez. Nem tudom, hogy mivel fogja megmagyarázni az eltűnésünket és azt, hogy én nem vagyok vele. De ő csak azt mondta, hogy bízzam rá a doldot. Az igazat megvalva féltem őt. Nem ajarom, hogy bajba keveredjen.
Gondolataimból Tobias fáradt, rekedtes hangja zökkent ki.
- Minden rendben van?- kérdi.
Ránézek és egy mosolyt eröltetek az arcomra. De nem hiszem, hogy ez a silány mosoly biztosította őt arról, hogy minden rendben van.
- Gyere ide!- kéri és felém nyújtja a kezét. Felállok és átszelem a szobát. Befekszem az ágyba és jó szorosan Tobiashoz bújok. És az arcomat a nyakához szorítom. Mélyen beszívom az illatát. Olyan jól esik ismét hozzábújni. Annyira hiányzott. A karjaiban olyan biztonságban érzem magam, mint sehol máshol a világon.
-Tudom, hogy valami bánt Tris.
Túl jól ismer. Már csak a tekintetemből ki tudja olvasni azt ha valami vaj van vagy nem.vagyok jól.
- Csak...- kezdem, de én magam sem tudom, hogy pontosan mi is a bajom.
- Csak... valami rossz érzésem van. Olyan sosem volt, hogy körülöttünk minden rendben lett volna és nem volt semmi baj. És minden remdben lett volna. Mostmeg nagyon nehéz elhinnem, hogy minden rendben van.

Tobias csak szorosabban magához ölel és homlokon csókol.
- Pedig minden rendben.- simít végig az arcomon-És végre újra eggyütt lehetünk...-megáll egy pillanatra és mélyen a szemembe néz- De ami a legeslegfontosabb, hogy mostmár semmi sem fog szétválasztani bennünket. Jobban fogok vigyázni rád mint eddig bármikor. Szeretlek.
- Én is szeretlek Tobias.- hevesen megcsókoltam. Ő pedig az ajkamra súgott egy szót amit még sosem mondott nekem és nagyon jól esett hallanom: Szerelmem