Mélység |Todoroki × Oc - Befejezett|

18. Fejezet: Legyünk barátok

Todoroki szemszög

  - Szóval tényleg ennyire szereted - beszéltem magam elé.

  - Asszem megjött a buszom - állt fel, majd rám nézett - Becsüld meg, kérlek - küldött felém halvány mosolyt, majd beállt a busza - Holnap 1-kor legyél a parkban, és megbeszéljük ezt.

Csak néztem utána, ahogy felszállt a buszra, ezzel itthagyva engem. Remélem megtudjuk beszélni.

Nagu ablakán kopogtam, de úgy, hogy a szülei ne ébredjenek fel.
  Percekkel később, egyetlen szerelmem nyitotta ki álmosan az ablakot, és kissé morcosan is.

  - Te mit keresel itt, hajnali 2-kor? - dörzsölte meg a szemét.
 
  - Elmondom csak...bemehetek? - kérdeztem őt egyből.

Nem akartam őt ezzel terhelni, szóval majd kiengesztelem valahogy.

  - Baj van? - nézett rám aggódva. Istenem, ez a tekintet.

  - Már nincs, mivel láthattalak - mosolyogtam rá kedvesen, majd bemásztam az ablakon.

Ahogy beértem, és letettem a lábamat a földre, ő egyből megölelt. Rettenetesen jól esett az ölelése jelenleg.

  - Apukád?

  - Megvert... - fakadtam ki magamból.

Gyengének érzem magam, de nagyon. Főleg, hogy előtte vagyok gyenge, holott erősnek kéne mutatnom magam.

  - Szólnunk kell valakinek. Ez nem mehet így tovább.

  - Majd arra is sor kerül. De most veled akarok lenni. Csak veled.

Lassan közelebb hajoltam hozzá, majd megcsókoltam őt finoman.
Ő viszozta édes csókomat, én pedig derekára simítottam.
  Egyre közelebb toltam őt az ágyhoz, egészen addig, amíg el nem fektettem az ágyon. Apró testét magam alá préseltem, majd a pólóját elkezdtem felhúzni. Ő nem ellenkezett, így hamar megszabadítottam őt a ruhaanyagtól.
  Ő a pólóm alá nyúlt, majd a hasamat cirógatta, míg le nem vettem a pólómat. Nyakát láttam el apró csókokkal, közben a nadrágját vettem le róla szép, lassan.

  - Sajnálom... - suttogtam a nyakába.

  - Szeretlek - válaszolt nekem, kedves hangon - És most egymásra van szükségünk.

  - Én is szeretlek - szóltam halkan, majd megcsókoltam őt.

Nyelvemmel én irányítottam őt, amitől teljesen megtudtam őrülni.
  Hamar egyszál fehérneműben feküdt alattam, rajtam pedig már semmi se volt. Még az alsó se.
  Kulcscsontját halmoztam el apró puszikkal, közben alsó fehérneműjét vettem le.

  - Shou..to.. - szólt a levegőt kapkodva.

  - Hol van? - lihegtem a nyakába.

  - A fiók...

Egy olyan a fiókba nyúlok, majd a kis dobozból kiveszem egy apró zacskót, majd abból is az óvszert.
  Felhúztam magamra, majd lassan beléhatoltam. Mindkettőnk szájából egy sóhaj szökött ki.
Lassan kezdtem el mozogni, és egyre jobban élveztem ezt az egészet. Az még rátett egy fokkal, hogy ilyen szép volt, és mennyei a hangja.

  - Sho..sho..to... - szólongatott a nevemen, mire egyre gyorsabb tempóban tudtam mozogni.

Hangomat visszafogtam, ami nehéz volt..

  - Jóh..nem..fájh..?

  - Jóh.. - szólt kipirosodva.

Éreztem, hogy nem sok kell már a gyönyörhöz. Basszus, pedig alig 10 perce kezdtük az egészet.

  - Naguh.. - sóhajtottam egy nagyot, majd erősen a csípőjének nyomtam az enyémet.

Éreztem, hogy a jó érzés átjárja az egész testem, és utánam nem sokkal ő következik.
  Ligetbe borultunk egymásra, illetve én rá, de egyből mellé feküdtem.
Erőt gyűjtve mentem a kukáig, majd oda beledobtam a védőeszközt.
  Visszatérve az ágyba, barátnőm már maga mellett várt, a takarójával. Mellé feküdtem, majd szorosan átöleltem őt a hasánál.

  - Holnap találkozunk Bakugoval, és mindent megbeszélünk.

  - Jó. Szurkolok - mosolygott, majd hátrahajolt, és egy puszit adott nekem.

Boldog vagyok, amiért ő itt van nekem. Szeretem őt, nagyon, de nagyon.

Másnap az volt az első, hogy Bakugoval találkozhassanak, és végre megbeszélhessük ezt az egészet.

  - ...szóval - tartottam felé a kezemet, egy mosoly mellett.

Tényleg megtudtuk beszélni, alig hiszem el.

  - Barátok? - fogta meg a kezemet.

  - Barátok - ráztam meg a kezét.

Barátok. Újra.