°1; Otthon°

490 28 5
                                    

Ennyi hosszú év után, újra itt vagyok. Sikerült rávennem magam, hogy visszatérjek. Oly sok éve nem jártam már itt. Már minden más lett. Megszeppenve pillantgattam az utcákon keresztül. Tíz éve jártam itt legutóbb, mikor kilenc éves voltam. A cirkusz volt a családom. Az apámmal éltem, mióta napvilágot láttam, az édesanyám szülés közben hunyt el. Csak egy ikertestvérem volt még, viszont nem sokáig tartottam vele a kapcsolatot, hamar elszakítottak egymástól. Nem sok emlék maradt meg abból a pár évből, de az indok, amiért visszatértem felejthetetlen. Egyetlen fiú az okozója annak, amiért itt vagyok, de nem akármilyen. Jerome Valeska. A név, amely olyan jól csengett. Mikor kimondtam, szinte szikra lobbant a szívemben. Nehéz volt belegondolni, hogy bármelyik pillanatban találkozhatok egykori legjobb barátommal. A fiú, aki elfeledtette velem a gyászt, és a bánatot. A fiú, ki mellett boldog életet éltem. A fiú, aki tettei mindig elgondolkodtatóak voltak számomra. A fiú, aki megértett engem.
Lábaim lassan mozdultak meg, de sétálni kezdtem. Egyre több emlék kezdett a felszínre törni, ahogy a levegőbe szippantottam. Újra itt voltam. Hazatértem. Sok ideje nem volt kihez fordulnom, mióta az édesapám is elhunyt. Lelki támaszra volt szükségem, ám nem maradt már számomra semmi, és senki. Csak Jerome. Egyre hevesebben vert a szívem, ahogy a magányos utcákon sétáltam. Akaratom ellenére is kicsordult egy - egy könycsepp a szemem sarkából. Szinte hihetetlen érzés volt újra Gotham utcáin lépkedni. Tanácstalanul tekintettem magam elé. Nem terveztem el a dolgokat, miként fogom megkeresni Jeromeot. Hiszen akárhol lehet, Gotham nagy város, volt már alkalmam kitapasztalni. Izgatott voltam, viszont egyben reszkettem is. Attól féltem, nem fog emlékezni rám, és fel sem fog ismerni, én persze sosem tudtam volna elfelejteni jellegzetes mosolyát. Hogyan is tudtam volna..? A tekintet, ahogy rám néz már gyermekként belém rögződött. Ahogy szürkéskék szemeivel feltekint rám, és széles mosolyra húzza száját. - ez az emlék sosem tudott elveszni gondolataim között. Csak egy cél vezérelt. Jerome megtalálása.

HELLO, MY FRIEND! Donde viven las historias. Descúbrelo ahora