Gondolat |Levi × Eren - Befejezett|

28. Fejezet: 3 év...

🖇️Levi szemszög🖇️

Elmentem végül. De ennek, már 3 éve. 3 hosszú éve, hogy elkezdtem az egyetemet, és a mai nappal be is fejezem. Jelenleg a vonaton ülök, és hazafelé megyek, hogy végre Erennel lehessek véglegesen is.
  Nehéz volt, hogy nem lehettem vele. Nagyon. Főleg az elején. Sokat telefonáltunk, és videóchateltünk egymással, de sajnos ez nem tudta kitölteni azt az űrt, amit hagytam szegényben. A leges legelején, amikor telefonon beszéltünk, sokszor elsírta magát, hogy hiányzom neki, és egyedül érzi magát. Ilyenkor legszívesebben felültem volna az első vonatra, és rohantam volna hozzá. De nem lehetett. 2 nyári szüneten voltunk túl, valamint 3 éven. 3 éven keresztül, mindössze négyszer tudtunk csak találkozni. Valóigaz, a nyári napokból, több, mint egy hetet töltöttem otthon, de hamar visszakellett jönnöm a vizsgák miatt.
Nehéz volt. Valóban nehéz. Ahogy telt viszont az idő, kezdett hozzászokni a lelkem ehhez az egészhez, ahogy Erené is. Mégis rossz volt nélküle. Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rá. A gyönyörű szemére, valamint az édes, kisfiús énjére, mely mindig mosolyt csalt az arcomra. De már nem kell sok, hisz hamarosan befut a vonatom, és újra vele lehetek.

🖇️Eren szemszög🖇️

Borzalmas volt ez az idő. Egyszerűen borzasztó! Minden egyes nap a sírás kerülgetett, és a magány. És amint meghallottam a telefonba Levi hangját, az érzéseim túlcsordultak bennem, és eltört a mécses. Volt, hogy a fülemre tettem a telefont, s úgy tudtam csak elaludni, hogy ő beszélt. Szörnyen hiányzott, minden egyes nap.
  Jelenleg, így 3 év elteltével, másodéves vagyok az egyetemen. Abban a városban, ahol élek is, szóval egyszerű számomra a bejárás. Levi eltudott jönni, anno a középiskolai ballagásomra, ami iszonyatosan is jól esett.
Azok a napok, amikor itthon volt, olyan volt, mint a mennyország. Vele aludtam, őt ölelhettem, megcsókolhattam. Vele lehettem, és nekem ez többet ért, bárminél.

Most pedig, épp azt várom, hogy a vonata beérjen, és kicsi testét végre magamhoz ölelhessem.
Amint meghallottam a hangosbemondóban, hogy beért a vonat, siettem is, a már említett vágányra. Sok volt az ember, így nehezen tudtam haladni mégis odaértem. Az emberek özönlöttek le a vonatról. De engem nem ők érdekeltek, hanem egy ember. Egy ember, akinek oldalt felnyírt, fekete haja, valamint acél kék szeme volt. Pillanatok alatt meg is pillantottam ezt az embert, aki nem más volt, mint Levi. A szívem gyorsan kezdett el verni, s szinte rohanva tettem meg a lépéseket felé. Ő még nem vett észre, ám amikor már előtte volna, pont felém emelte tekintetét, s pont akkor öleltem magamhoz szorosan. 1 éve nem láttam már. Ő hirtelen fel se fogta a helyzetet, míg én minden erőmmel őt szorongattam.

- Eren... - szólt halkan, majd remegő testtel szorított magához.

Végre realizálódott benne, hogy ki is vagyok, s minden erejével ölelt engem. Izmosodott, és nőtt pár centit. És az illatta. Te jó ég. A szemem ismét fágyolos lett, ám ezúttal a boldogságtól.

Percekig álltunk ölelkezve, míg végül ő hajolt el, se nézett rám meglepve.

- Na, ne sírj - kezdte el törölgetni könnyeimet, majd arcomra adott egy puszit.

Egy puszit, mely után még jobban éreztem magam, s sokkal boldogabbnak. Kezeimet a derekára vezettem, majd ajkainkat összetapasztottam. Jelenleg nem érdekelt, hogy ki lát meg minket, vagy mit gondolnak rólunk az emberek. Számomra csak Levi volt. Senki más.
  Nyelvével lenyomta alsó ajkamat, majd jómagam bejutást adtam neki a számba, így nyelvünk végre összeért. Lassan mozgatta nyelvét, ám nekem ez nem volt elég, így gyors tempóba kezdtem vele, amit alig bírt követni. A csók közben, meleg cseppeket éreztem a bőrömön. Elhajoltam, s lenéztem rá.

- Levi? - ejtettem ki halkan a nevét. Jól látom?

- Annyira hiányoztál, kölyök.. - szorította össze az ajkát, miközben a meleg cseppek leszaladtak az arcán.

- Te is nekem - öleltem meg őt szorosan - De most már itt vagyok. És itt is leszek.

- Olyan rossz volt - zokogta végül, én pedig teljesen meglepődtem. Sose láttam ennyire rossz állapotban - Nem érhettem hozzád. Nem láthattalak. Aannyira hiányzott...

- Nekem is hiányzott minden, amiben te benne vagy. Most már újra együtt. Nekem egy év van vissza, de bejárok. Szóval találkozhatunk.

- Akarom. Mindennap látni akarlak - kezdte el törölget a szemét.

- Na, ne sírj - pusziltam meg a száját, majd az arcát.

- Nem sírok! Csak a szememen át izzadok.

- Persze, persze - puszilgattam meg a homlokát. A nap szépen sütötte meg az arcát, így a nyár első hetében.

Levi kifújta az orrát, majd szorosan megölelt. Istenem. Annyira szeretem őt.

- Levi.

- Hm?

- Üdv itthon.

- Megjöttem - fúrta a fejét a mellkasomba.