~2~

183 21 8
                                    

--------------------------------------------------------------
~Beléptem a terembe és azonnal megakadt a tekintetem egy gyönyörű angyalon. Fekete haja lazán belelógott a gesztenyebarna csillogó szemébe. Durván kidolgozott testén feszült a póló. Nyuszi fogai annyira aranyosak voltak hogy nem bírtam levenni róla a szemem. Észrevettem hogy már egy ideje ő is engem néz ígyhát elkaptam a tekintetem.~
--------------------------------------------------------------
Csodás álmaimból a telefon sipítozó hangja riasztott fel. Annyira gyönyörű volt.
-Ááááh... biztos hogy nem létezik ilyen tökéletes ember a földön -gondoltam, majd elhesegettem a gondolatot.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból. Meleg idők járnak ezért célszerű lett volna rövidnadrágot felvenni, de ugye a tegnap szerzett sérülésem miatt hosszúnadrághoz kellett folyamodnom. Így hát felkaptam magamra, (a tegnap kikészített ruhák helyett) egy fekete skinny farmert egy sötétkék rövid újjú pólóval, valamint egy fekete cipőt. És, hogy ugye kövessük a divatot egy kerek szemüveget, pár gyűrűvel.

 És, hogy ugye kövessük a divatot egy kerek szemüveget, pár gyűrűvel

Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.

Bementem a fürdőszobába, fogat mostam és belőttem a sérómat.
Ezután körülnéztem a szobámban, hogy biztosan elraktam-e mindent. Miután megbizonyosodtam arról, hogy semmit nem felejtettem ki, összecsuktam a bőröndjeimet és levittem őket a kocsihoz. Eközben belenyilalt a lábamba a fájdalom a sebem környékén, de nem estem el hála az istennek.

Bepakoltunk a kocsiba, és indultunk is. Ahogyan néztem az egyre inkább távolodó házat, egyre inkább éreztem egy keserű ízt a számban, és kétlem hogy a rágótól lett volna. Rossz érzés volt elhagyni a szülővárosomat, Busant. De hát ennek is vége lett úgyhogy jön az új élet! Legyünk optimisták, nem? A hosszas eszmefuttásomat egy értesítés zavarta meg.

-De jó! -kiáltottam fel, amit anyukám egy rosszalló nézéssel díjazott, mondván hogy ne ijesztgessem mert vezet

Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.

-De jó! -kiáltottam fel, amit anyukám egy rosszalló nézéssel díjazott, mondván hogy ne ijesztgessem mert vezet.
-Bocsi -mondtam mire csak legyintett egyet. Kényelmesen elhelyeszkedtem, ugyan is ez nem egy rövidke út lesz. Bedugtam a fülembe a fülesem és nekidőltem az ablaknak. Elmerengtem azon, hogy vajon milyen lesz az új környék, az új osztály, és a tánccsoport. Mert ugye már felhívtam őket hogy jelentkeznék az egyesülethez.
Egy kis idő után, elnyelt az álom.
~
Anyukám keltett fel amikor odaértünk az új házhoz. Hát mit ne mondjak, tátva maradt a szám. Egy gyönyörű, fehér fallal borított üvegteraszos modern házzal találtam magamat szemben. Még medence is volt egy jó nagy kerttel ahol csak úgy pompáztak a színes virágok. Ez az előző társasházunkhoz képest egy menyország!
-Ez gyönyörű! -mondtam.

-Reméltem hogy tetszeni fog! -mondta anya, majd elkezdtünk kipakolni az autóból. Mire kiszedtünk mindent besötétedett.

Gyorsan felcuccoltunk a házba. Megkerestem a szobámat, ledobtam a bőröndjeimet, aztán körüljártam a házat. -Jó tágas, -állapítottam meg. Emeletes ház volt és egy gyönyörű márványlépcső vitt fel az első emeletre. Sétálgattam a folyosó  majd szembe találtam magam egy jó nagy ajtóval. Benyitottam majd azonnal elámultam! Egy táncterem volt, hangfalakkal, fehér fallal és laminált parkettával. A falakon tükör volt elhelyezve.

Annyira megtetszett hogy azonnal lerohantam anyukámhoz, csak azt a lábamon ékeskedő seb nem igen engedte, így hát pofára esten a lépcső alján. Anya azonnal aggodalmaskodva odasietett hozzám hogy megbizonyosodjon róla hogy minden oké-e. Majd meglátta a tapaszt a lábamon.
-Jézusom, mi ez? -kérdezte.
-Hát... egyik este még az előző házban elestem amikor te már aludtál... -mondtam mire megkérdezte hogy miért nem szóltam erről. Válaszul csak annyit adtam, hogy nem akartam őt felkelteni, mert így is volt.

Visszabotorkáltam a szobámba, azzal a szándékkal hogy kipakoljam a cuccaimat, és otthonosabbá tegyem a szobám. Körülbelül 1 óra végeztével sikerült is. Így hát kivettem a pizsimet, és megindultam a fürdőszoba felé. Levettem a ruháimat, majd megnyitottam a forró vizet. Jól esett felfrissülni a mai nap után. Miután átmostam magam a kedvenc kókusz illatú tusfürdőmmel, leöblítettem magamról a habot, és kiszálltam a zuhanyzóból. Felöltöztem, és visszamentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra, majd átfutottam az instagramot, a twittert, és a facebookot, majd földugtam a telefonomat töltőre. -Hmmmm... - ettől a mozdulattól eszembe jutott amikor még legutóbb voltam együtt valakivel az ágyban. -Najó, beismerem, kanos vagyok.

Megráztam a fejem hogy elhesegessem a gondolatot, majd lefeküdtem aludni. Úgy terveztem hogy hamar el fogok aludni, ugyan is holnap jó hosszú és izgalmas napom lesz. Viszont ez teljesen az ellentétére sikeredett. Vagy hajnali kettőig csak forgolódtam az ágyamban kémlelve a plafont és egyszerűen nem jött álom a szememre. Aztán egyszer csak éreztem hogy kezdenek leragadni a szemeim, majd elnyel az álomvilág.





Annyeong!
Itt van az első ilyen hosszabb rész, remélem tetszik!
Ha tetszik, kérlek kommenteljetek és voteoljatok!
Pussz

My Favorite Classmate /JIKOOK/SZÜNETEL/Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt