Kpop OneShots[HUN]

Hangok Part 2-Lee Hongki-

     A kezem megáll a mozdulatban, a kés éle már csak tompán váj a húsomba.
Nem akarom, hogy így lásson.
-Hongki? - A lépteinek  zaja egyre közelebb ér, s az én pulzusom ezzel együtt ugrik a plafonig. A hangok a fejemben már csak duruzsolnak, mintha ők is csak azt várnák, hogy megtaláljon a konyhában és a földbe tiporjon.
De hisz ő nem tenne ilyet.. Ugye?

  A pillanatnyi megnyugvásom, mintha sose lett volna, megszünt volna létezni, újra zsongni kezd a fejem, a kételyek újra átjárják  a testem minden porcikáját egészen a csontomig és a démonok ismét rám telepednek. Újra hallom azt a gúnytól fröcsögő hangjukat, amik fonálként szövik be az agyam minden tiszta zugát, és ismét kezd elhagyni a józanságom.

A léptek zaja elhal, és valami erősen koppan a földön. Nem nézek oda, a kést bámulom a csuklómon,azt ahogy lassan kibuggyan egy kövér vércsepp és a padlón talál magának menedéket szinte már menekülve a testemből, de így is érzékelem hogy belépett a konyhába, és szörnyülködve néz.
,, Ez nem szörnyülködés, te buta, ez tömény undor! 

Így lenne?
-H.. Hongki te mégis mit művelsz?! - A hangja remeg. Léptek zaja hallatszik,majd el is hal abban a minutumban. Nem akar közelebb jönni hozzám, fél tőlem..vagy talán épp undorodik attól , amivé lettem ismét..

,,Persze, hogy undorodik.Hányszor mondjuk még el?"

A kérdésével nem törődve húzok egy kis csíkot a csuklómon,hogy a karmazsin színű vérem tovább menekülhessen  el a testemből, s végleg alá hulljon egy fröccsenés kíséretében.

-HONGKI!-  Szakad fel torka legmélyéről  eltorzultan a nevem, s már mellettem is   terem, hogy kikapva a kést markom fogságából a földre hajítsa.-Mit művelsz? Miért teszel ilyet édesem?

  Egy rémisztő,mély, talán már elmebajra utaló nevetést engedek el, majd felé fordulok, lassan s kimérten: - Mit számít neked, hogy mit művelek? Úgyis csak meg akarsz szabadulni tőlem úgy, mint mindenki más..TE SE TÖRŐDSZ VELEM! - A szemei befátyolosodnak, de tartja magát. Isten tudja miért.                                                                                                                                                                               A hangom talán sose volt vele szemben ennyire lenéző, és gúnytól fröcsögő...de én nem akartam!

,,Egy fenéket nem akartad. Látod,hogy hogyan néz rád, hisz ő sem szeret csak azért van melletted mert nem talált még jobbat, mert úgy hiszi téged könnyű manipulálni. Ne hagyd, hogy ezt higgye!"

Tényleg így lenne? Egy senki lennék a szemében, egy elnyomható kis rovar? Pedig még azt hittem,hogy szeret.. 

-Tudod, hogy ez nem igaz! Mindennél jobban szeretlek! Gyere dőlj le és vegyük be a gyógyszereket attól majd jobban leszel.. igérem!- A kezét lassan arcomra vezeti s hüvelykujjával aprót simít rajta, minta csak félne , hogy összetörhet.. Fejemet lassan kezébe döntöm, annyira puha, annyira meleg és biztonságot adó! Miket hittem, hisz ő az én gyógyszerem, ő az aki mindig is mellettem állt, és segített. Hogy hihettem egy percig is hogy undorodik tőlem??

-Én..én olyannyira sajnálom! - A hangom remeg, s olyan mintha nem is én szólaltam volna meg, pedig biztos, hogy ez a hang hozzám tartozik. Ahogy lassan  a megkeresem tekintetét a sajátoméval, érzem, hogy ismét szerte foszlik az a gomolyfelhő az elborult elmém körül, a hangok is csitulni látszanak és ismét csak az én gyógyszerem létezik a számomra.

A konyha ismét szép tiszta, úgy ahogy még reggel hagytam, sehol a sok dög, sehol egy csonkított kéz, minden normálisan fest, s az egész délelőtt csak egy undorítóan rossz álomnak tűnik. Talán az is volt. Már nem érdekel. Most már az a fontos, hogy itt van velem az én mindenem, és elkergette a keselyűket amik csak arra vártak, hogy szétszedhessék meggyötört valómat.

-Annyira sajnálom!- Ismét csak ennyi hagyja el az ajkaim, majd szorosan magamhoz szorítom kicsinyke testét, s érzem ahogy minél jobban elönt a nyugalom. Az a nyugalom amit egy magamfajta csak ritkán érezhet, az a nyugalom amit csakis ő adhat meg nekem. Az a nyugalom, ami  elüldözi a hangokat az elmémből.

Sziasztok! Hát itt lennék ennek az OS-nak a folytatásával! Remélem vártátok.🤗
Kissé kiestem már az írás gyakorlatából, de remélem azért élvezhetőre sikeredett a befejezése.😅 Puszi nektek, és boldog karácsonyt kívánok!🎄🎉 Kommentben jelezzétek hogy tetszett-e. További szép estét!🤭😊