A szobámban volt az asztalomon egy váza, amit egyszer véletlen levertem onnan. Apró darabokra tört. A szilánkokat gondolkodás nélkül besöpörtem a szőnyeg alá. Ha csak rá gondolok is érzem talpam alatt a szilánkokat.
Nem először csináltam ezt,eddig is sepertem alá morzsát, port és még sok mást, de mikor valamit alá söprök, egy picit összébb megy. Először ez fel se tűnt, nem volt akkora a változás, ám egyszer azt vettem észre, hogy minta kisebb lenne a kárpitom eredeti méreténél.
Mikor ezt megláttam nagyon kétsége estem, ezért elmondtam egy barátomnak, de ő csak kinevetett. "Egy szőnyeg ami magától összemegy? Ne nevettess!" Azóta senkinek se beszéltem róla.
Telt az idő és a szőnyeg egyre kisebb lett, alatta egyre több piszokkal, de ez senkinek se tűnt fel. Később mintha magától is csökkent volna mérete.
Egyszer csak teljesen eltűnt és minden amit alásepertem teljesen belepte szobámat, de mire akárki is meghallotta volna segélykiáltásomat már megfulladtam benne.
YOU ARE READING
One shot
Short StoryOlvas el és meglátod, hogy miről szól. Csak pár perc ;) Annyit elárulok, hogy eléggé metaforikus, tehát ne szó szerint értsd!
