°5; Hasztalan Küzdés°

209 17 2
                                    

Úgy éreztem készen állok. A fegyverem egy kisebb kés volt, amit ruhám ujjába dugtam el, imádkozva, hogy ne vágjam meg magam. Sokat gyakoroltam, hogy hogyan szúrjam az ellenfelembe, lelkileg felkészítettem magamat a sok vérre, amit én fogok ontani.
Felkötöttem a hajamat, majd egy átlagos, hétköznapi ruhában a tükör elé álltam. Egy hatalmas levegőt szívtam és lassan kifújtam magam. A kisebb hajszálakat, amik nem értek el a copfomhoz a fülem mögé tűrtem, és elindultam. Egyenesen az Arkham felé.
A bejárati ajtók előtt két - két őr állt. Mivel nem terveztem el, miként fogok bejutni, improvizálnom kellett. Komótosan az őrökhöz léptem, majd minden színészi tehetségemet előkapva kezdtem idegeskedni az alacsony fekete hajú nő, és a magas kopasz férfi előtt.
-Hölgyem! Minden rendben? - érintette hideg kezét a vállamra a férfi.
- Egy őrült fiú... Arra szaladt! - mutattam az egyik sötét út felé.
- Köszönöm. Értesítsd az embereket! - intett a hölgynek. Kicsit arrébb gyalogoltak, majd előkaptam késemet, és a férfi nyakába szúrtam. A nő hátrakapta fejét a férfi sikítására, de addigra kikaptam a zsebéből a pisztolyát. A hölgy felé szegeztem, majd meghúztam a ravaszt. A szívem a fülemben dobogott, hihetetlenül féltem. Egy gyilkossá váltam. Sosem hittem volna, hogy sikerül kicseleznem az őröket. Felkaptam magamra a nő kabátját, hogy valamennyire sikerüljön elkeveredtem a többi őr között.
Nyertesnek éreztem magam, de nem kellett volna előre innom a medve bőrére... Belöktem a vas ajtót, és hallkan sétálni kezdtem a sötét folyosón. Egy újabb ajtót véltem felfedezni a távolban, egy társalgó szobát láttam a túloldalán. Már nem sok választott el attól, hogy találkozzak vele. Közelebb sétáltam és lelőttem az egyik őrt.
- Fegyvert eldobni! - kiáltott rám mögöttem egy férfi hang. Felemeltem kezeimet és ledobtam a pisztolyt. - James Gordon nyomozó vagyok. Most letartóztatlak. - lépett mögém, majd a kezemre csúsztatta a bilincset. Fogaimat összeszorítva próbáltam visszafogni könnyeimet. Felpillantottam, és ott volt Ő. Egy pillantra láttam csak, mielőtt elvonszoltak egy irodához, de biztos vagyok benne, hogy Ő volt. Bármikor felismerném. Csak hátulról láttam, de biztosan Ő volt az.

HELLO, MY FRIEND! Where stories live. Discover now