Egyvándor

1

- Kapkodjátok már a csülkeiteket! - tenyerelt bele a dudába Ted a kollégiumi szoba ablaka alatt.

- Kuss legyen odalenn! - hajolt ki egy kócos fej egy másik szoba ablakán. Ted bocsánatkérés gyanánt csak intett egyet. A két várva várt személy pár percen belül megjelent a háztömb lábánál.

- Befelé taknyosok! A hegy nem síeli le magát! - mondta Ted a két fiatalnak, akik jelen pillanatban a csomagjaikat próbálták az autó hátuljába gyömöszölni.

- Én sietnék - szólalt meg Drake - de Rob cuccaitól alig lehet itt elférni. Úgy kell igazítani minden csomagot, mintha tetriszeznék. Egyáltalán minek neked ennyi bőrönd?

- Az ott a ruháimnak, az ott a sícuccomnak, az ott a kamerám felszerelése és kellékei és az ott pedig étel - érkezett a válasz a vörös hajú fiútól, aki ez után a mondat után derékig eltűnt a csomagtartóban.

- Most ugye nem mondod komolyan, hogy csak a fényképezőgépnek is van egy külön bőröndje? - kérdezte Ted.

- Te tényleg azon az egyen vagy kiakadva? Ha nem tűnt volna fel, NÉGY nagytáskája van, plusz egy túrazsákja. Én öszvissz egy sporttáskát hoztam.

Ted csak megvonta a vállát. A két fiatal beszállt a Dusterba és elindultak. Eleinte még beszélgettek, de lassan elkezdtek kifogyni a beszédtémákból, valamint rájöttek, hogy még három óra van hátra az útból és nem akartak egymás agyára menni már az együtt töltendő hét legelső napján, ezért inkább zenét indítottak. Robert a hátsó ülésen bedugta a fülesét és elkezdett képeket vágni a laptopján, Drake elaludt, Ted pedig dúdolt és énekelt.

*

- Minden megvan, indulhatunk - csapta be Kate az autó ajtaját, ahogy beült az anyósülésre.

- Ilyen kevés holmit hozol? - kérdezte Cher, ahogy hátrafordult, hogy csekkolja a hátsó ülésen heverő ócska, foltozott hátizsákot - Tudod... Lány létedre elég igénytelen vagy.

- Most mi van?! Talán baj, hogy nem ötvenhét pink bőröndöt dobtam be csupa csini rucival?

- Nem szívem, nekem azzal van bajom, hogy olyan a megjelenésed, mintha éppen a férfivá tévő műtétedre várnál. Pedig olyan aranyos lennél. És azt a szép két kék szemed meg ne rejtsd a hajad mögé! Mutasd meg őket a világnak!

- Te mióta beszélsz úgy, mint a nagyanyám? És nekem így tetszik - hosszú fekete haját most kapucnija mögé rejtette, előkotorta az ülése alól a pokrócát és elfordult - Ébressz fel, ha megérkeztünk!

- Na erről az ötletedről most mondj le! Kizárt, hogy négy és fél órát vezessek néma kussban! Itt fogsz mellettem horkolni, én meg halálra unom magam? Szó sem lehet róla!

- De olyan álmos vagyok - ásított Kate.

- Mert megint hajnalig rajzoltál. Tudom, hogy ez a munkád, de néha tarts egy kis szünetet -pillantott a lányra Cher anyai aggodalommal a szemében.

- Felőlem... - vont vállat Kate - És mit akarsz csinálni? Barkóbázni vagy mi?

- Ennyire unalmasnak nézek ki? - Kérlek, hogy ne válaszolj. - Ekkor elővett egy CD-t és a lejátszóba rakta - Emlékszel erre?

- Naná! Erre táncoltunk, amikor gólyák voltunk - Kate elvette a lemez borítóját és olvasni kezdte - Te csináltál nekünk egy utazós nosztalgia mixet? - Cher csak elmosolyodott a bajsza alatt, ahogy ráhajtott az útra.

*

- Drake... Drake... DRAKE! Ébredj! - rázogatta Ted a mellette alvó fiút, eredménytelenül.