Maybe life is more

21.

Clarke még soha életében nem volt ilyen boldog. Lexa és ő órákon keresztül csókolózott teljesen elveszve egymásban. Fogalma se volt arról,hogy mi van közöttük csak azt tudta,hogy életében először őszintén érdekli valaki.

-Clarke - rángatta ki gondolataiból Lincoln.
- Mivan már? -a szőke hajú lány észre se vette,hogy percek óta bambul.
-Úgy látszik Clarke Griffin szerelmes-vigyorgott Octavia.
-Hagyjál már O.
-Igen-kezdete Luna is- Egész nap szívecske szemekkel ábrándozol.
-Csak gondolkodtam -motyogta Clarke.
-Min?-kérdezték egyszerre.
-Azon,hogy,miért vannak ilyen gyökér barátaim.

Clarke Griffin soha életében nem randizott senkivel. Mindig is úgy gondolta,hogy a szerelem baromság. És most mégis itt állt az egyetem előtt Lexára várva.
Amint megpillantottta a barna hajú lányt a magabiztossága elszállt. Korábban sosem érdekelte,hogy mások mit gondolnak róla az pedig,hogy valakit ne kapjon meg elképzelhetetlennek tartotta,de Lexa más volt. Különleges.

-Szia- köszöntötte egy laza félmosoly kíséretében Lexát.
-Szia- mosolygott rá vissza a barna hajú lány.
-Szeretnék kérdezni valamit-kezdete Clarke- Eljönnél velem egy randira?
-Igen-vágta rá egyből a másik lány.
Clarke próbálta leplezni izgatottságát kisebb sikerrel.
-Rendben akkor ma este 8kor.

Lexa izgatottan várta az estét. Fogalma se volt arról, hogy mi van Clarke és közte vagy,hogy egyáltalán van e bármi,de most nem is akart ilyenekre gondolni,mert Costia halála óta most először érezte úgy,hogy van értelme az életének.

Pontban 8 órakor meg is szólalt a csengő és Lexa egy ideges Clarkeal találta szemben magát. Még sosem látta őt ilyennek korábban,de elragadónak találta.

-Mehetünk? - kérdezte Clarke.
-Igen- válaszolta Lexa. -Várj! Nem motorral megyünk?
-Nem. Így tovább élvezheted a társaságom.

Az út kellemesen telt. A két lányban több közös volt mint gondolták.
Mikor a titkos helyük lejáratához értek Clarke megszólalt.

-Hunyd le a szemed!
-Deja vu-mosolygott Lexa.
-Még mindig bízol bennem?-kérdezte a szőke hajú lány.

Lexa nem válaszolt csak lehunyta szemeit. Clarke gyengéden megfogta a  kezét majd levezette az ösvényen.

-Oké,itt vagyunk.
Mikor Lexa megpillantotta a randijuk helyszínét elállt a lélegzete.
Mindenütt gyertyák égtek,halk zene szólt a pléden pedig társasjátékok hevertek.

-Ez elképesztő. Köszönöm Clarke.
-Van kedved játszani valamivel?-kérdezte egy ravasz mosollyal.
-Készülj a vereségre Griffin. Ha nem tudnád Monopoly bajnok vagyok.

A két lány órákon keresztül játszott,zenét hallgatott  és viccelődött egymással. Majd mikorra teljesen besötétedett a csillagokat nézték.
Lexa  a szőke lány  vállára hajtotta a fejét míg Clarke a barna hajú lány oldalát simogatta.

-Tényleg köszönöm ezt az estét Clarke.-mondta Lexa majd egy puszit adott a lány kezére.
-Bármikor,majd elkezdett közeledni Lexa felé,hogy megcsókolhassa de a lány elhúzódott.
-Lassan a testtel Clarke. Első randin nincs csók.
-Mi? Most komolyan?
-Igen. És nekem amúgy is haza kellene mennem.
-Rendben. De fogadjuk,hogy úgysem bírod ki,hogy ne érj hozzám-mondta Clarke a szokásos vigyorával.

A visszaút jó hangulatban telt. Lexa teljesen feloldódott Clarke társaságában.

-Köszönöm,hogy hazakísértél- mondta Lexa,majd mélyen Clarke szemeibe nézett aztán egy gonosz vigyor után gyengéd puszikkal hintette be a szőke hajú lány nyakát.
Clarke alíg bírt magával,még soha senkit nem kívánt ennyire.
-Tudtam,hogy nem bírod ki-mondta majd egy puszit adott a lány arcára- Szép álmokat!