Rövid kis mindenes

"Angyali" párbeszéd

A motelszoba csendjét az ajtó zárjának halk kattanása törte meg.
-Hello Dean. -lépett be az ajtón Grace, ám valami nem volt vele rendben, ez látszott is rajta. Az arca egészen fura, kissé szeppent, de mimikátlan volt.
-Ehm... Hello, Grace..? -emelte fel fejét a férfi egy régi könyvből, amit éppen bújt. Arckifejezése zavart volt, de egy vigyort elengedett.
-Nem Grace vagyok.-jelentette ki a lány komolyan, ábrázata mozdulatlan maradt.
-T...tessék? Ki vagy te?-Dean kicsit össze volt kavarodva, nem tudta miért állítja társa azt, amit.
-Az most mindegy. Beszélnünk kell.
-Ki a franc vagy te? Mit műveltél vele? -állt fel teljesen a székből, felkapva a vizet. Már látta, hogy a lány, vagyis pontosabban az, aki a testét birtokolja, nem hazudik. Grace egyetlen mozdulatta intette le Deant, az pedig hagyta, had beszéljen egy kicsit az ismeretlen, mert így még azt sem tudta, mivel áll szemben.
-A Földi élet nagy veszélyben van, Dean. A Pokol itt áll a küszöbön. Csak rátok számíthatunk. Rád, és Samre. -kezdett bele.
-Na persze! Rám meg Samre, mi? Tudod kincsem ez nagyon kétséges dolog! -a férfi kezdett kicsit ideges lenni. Elméje még annyira homályos volt az alváshiány miatt, hogy fel nem tudta fogni, mi áll előtte.
-Dean, a világ pusztulófélben van. Ha cserbenhagyod, milliárdnyi ember élete fog a lelkeden száradni! Ha Lucifer eljő, és vele együtt az Apokalipszis, a négy lovasával... Vége. Mindennek. Nem fogsz visszakerülni a Pokolba, mert ez a hely lesz maga a Pokol! Lucifer az egész Földet forró, kínzásokkal teli katlanná alakítja. Mindenki pusztulni fog, hát nem érted?
-Miért én? Miért én mentsem meg mindenki seggét? Luciferrel szemben, kisanyám! Egy halandó, a szintén halandó öccsével az Ördöggel szemben!-mostmár teljesen tisztán látta a dolgokat. Tudta, mi használja porhüvelynek Gracet.
-Kiválasztott vagy, Dean. Nemhiába hozott fel Castiel a Pokolból. Isten ezt a parancsot adta ki nekünk, hogy mentsünk meg, húzzunk ki onnan, éppen azért, hogy megakadályozd a Föld ilyenné alakulását. Ha valaki tudja, milyen a Pokol, hát az Te vagy.
-Nekünk? Aha, szóval te is egy angyal vagy. Sejtettem! Mond csak, nincs jobb dolguk a szárnyas faszfejeknek, csak az, hogy a sarkamban lihegjenek és időnként eljöjjenek nekem szentmisét tartani? Hát kössz, de ebből nem kérek!
-Mindenki meghal, ha nem tesztek valamit! -maga sem tudta, de vagy reflexből, vagy Grace miatt, aki tudat alatt ott lappangott, az asztalra csapott. Pillanatnyi csend állt be közéjük, majd a lány halkan folytatta:
-Mikor még téged kínoztak... Lementem érted, hogy felhozhassalak. Ki akartalak onnan menteni, pedig nekem nem volt rá felhatalmazásom. Mezei kis angyalka vagyok, Dean. Ezért is nem sikerült. Túl gyenge voltam, ott kellett hagyjalak. Nem akartalak, de muszáj volt. Aztán rá nem sokkal, testvérem kiemelt.
-Castiel... Castiel a testvéred?? Ha szólsz erről, lehet másképp állok hozzád.
-Nem ez a mérvadó, Dean. Nem az számít, ki a testvérem, és ki nem.
-Már hogyne számítana!
-Nem, Dean, tévedsz. Ugyanis ilyen alapon... Maga Lucifer is a testvérem.
Dean ledöbbent. Látszott rajta, hogy nem igazán hitt eddig az angyalokban, ezért fikarcnyit sem olvasott utánuk.
-És akkor... Az a seggfej égi szerencsecsomag is a tesód? Uriel?
-Igen. Vele nem kell törődni. Bármit is mond neked, vagy Samnek, ne higyjetek neki. Nem kedvel titeket. És nem bízik bennetek. Biztos vagyok benne, hogy felhozta már mindkettőtöknek a lecserélési esélyedet. Hogy bármikor visszadobhatnak, és hozhatnak fel helyetted valaki mást. Nos, csak szólni szerettem volna, hogy ez hazugság. Túl értékes vagy. És az öcséd is. De nagyon rossz úton jár. Tudom, hogy az a démon ösztönzi, ő hat rá, de nem szabad hagynod, hogy használja az erejét. Dean, Sam ereiben démonvér csörgedezik a sajátja mellett. Még ha ez pár csepp is, rettenetesen veszélyes. Az Azazeltől kapott erejét használja... Gondolj csak bele, egy démon adományozta ezt neki. És szerintem te sem gondolod azt, hogy kedvességből, a világ megmentése okán ruházta fel ezzel a képességgel. Csúnya vége lesz ennek, ha hagyod, hogy folytassa, majd meglátod Dean. De akkor már nekünk kell megállítanunk. -jelentette ki, hangjában meg nem engedett szomorúság bujkált.
-Ja persze, egyből jöttök ezzel a "Majd mi" dologgal! Egy ujjal sem érhettek Sammyhez, világos? Semmi varázshalál vagy angyali erő! Sem szemkiégetés, érthető voltam? Ha bármi baja esik, és megtudom, hogy a ti művetek, én...
-Te mi? Talán ellenünk fordulsz? A démonok oldalára állsz? Az angyalok ellen fogsz harcolni? Hm? -az angyal is kissé ideges lett, mert felemelte hangerejét.
-Rohadt katonák vagytok! Idióta pöcsök! Azt hittem másmilyenek a nagy, tiszta angyalok. De nem! Mocskosak vagytok! Bűnösek! Embereket öltök,olyanokat,akik nem tehetnek semmiről! Egy olyan vezető parancsait követitek, akit nem is ismertek! Persze, mert a hit, meg az idő, meg ez az egész Isten dolog... Na persze... -kelt ki magából a férfi, ajkai megremegtek.
-Tudod, már néha én is kételkedem abban mi is a jó, Dean...láttam embereket meghalni. Ártatlanokat pusztulni, csak mert ez volt az Isteni parancs. De tudom, mi jár annak, aki ellenszegül. És így, a háború elején nem szabad éltetnem a Pokol tüzét egy bukott angyallal... Vagyis nem akarom. A lényeg, hogy kedvellek titeket. Nem szeretném, ha Sam meghalna. De ehhez viszont le kell állítsd. Mindent... Megteszek, amit csak tudok, de segítened kell. Mind Sam, mind a Föld kapcsán. Ha nem hagyja abba az ilyesfajta démonölést, az öcséd meg fog halni. Vagy a démonok ölik meg,vagy az angyalok.-nehéz volt beismernie, hogy már máshogy lát mindent. Nehéz, és szabályszegő.
-Takarodj... Azt mondtam takarodj ki a testéből! Nem hallottad?? TAKARODJ! -Dean üvölteni kezdett, és remegve az idegtől, jobb mutatóujjával a vadászlány testére bökött, akiben az angyal lakozott a párbeszéd erejéig. Hátrafordult, és az asztalra támaszkodott, szemeit könnyek áztatták. Megszívta a fogát, és csak ennyit hallott :
-Hát jó, legyen, ahogy akarod. De tudd, rajtad áll vagy bukik minden. Dönts jól, és mentsd meg az öcséd, és a fel nem tört pecséteket, hogy Lucifer a helyén maradjon. Viszlát, Dean!
A srác összeszorította szemeit, és a heves szívdobogásán kívül alig hallott valamit. Idegesen felkapva egy félig telt sörösüveget, egy szempillantás alatt hátrafordulva teljes erejéből a falhoz vágta. A barna üveg veszélyes csapását épp, hogy ki tudta kerülni a lány, ugyanis pont abban a pillanatban rogyott térdre a gyengeségtől, mikor elhagyta az angyal. A tárgy hangosan csattant a falon, apró, és nagyobb szilánkokra törve. Pár töredék megsebezte a "porhüvely" hátát,de ez igazán nem érdekelte akkor Gracet. Az üveg tartalmának kis része szétspriccelt, a többi a földre ömlött, habzó tócsát alkotva a padlózaton. Előtte a gyenge, időközben oldalára dőlt lány feküdt, és Dean arra jött rá, hogy lesz min rágódnia egy darabig.